Reggeli Sajtófigyelő, 2007. október - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-10-04
32 szövetségeseként igyekszik eloltani a konfliktust – például Koszovóban – , a megoldást azonban késlelteti az EU határozatlan álláspontja a kisebbségi jogok tekintetében. A koszovói helyzet rendezése bonyolultabb, mint ahogyan arra számos európai és amerikai politikus tekint. Felveti a szerb területi integ ritás, a területen élő albán többség önrendelkezési jogának és a saját országában kisebbségbe szorult szerbek kollektív jogának a kérdését. A koszovói kérdés megoldása az Európai Unió egységes külpolitikájának a próbaköve is. Nem minden ok nélkül vetik vi gyázó szemeiket az Unió nemzetállamnak hirdetett, ám sokszínű, soknemzetiségű országainak vezetői, illetve kisebbségei is Koszovóra. Nem véletlenül óvatos a román diplomácia, amely nem támogatja Koszovó függetlenségét, mert az precedenst teremtene, és hátr ányosan érintené KeletEurópa stabilitását. Adrian Cioroianu külügyminiszter sietett kijelenteni, hogy nem Transzilvánia elvesztésétől, hanem a Moldovai Köztársaságról kvázi levált, szeparatista Transznisztria reakciójától félnek Bukarestben. Románia első sorban a latens konfliktusok újrakitörésétől tart az Európai Unió peremén, intő jel, hogy a BoszniaHercegovina részét képező Szerb Köztársaság is függetlenedne. Ezt a törekvést nehezen lehetne megakadályozni Koszovó függetlenedése esetén. A Szerb Köztársa ságot a Moldovai Köztársasághoz lazán még kapcsolódó Transznisztria követné, a nyilvánvaló függetlenségi törekvések pedig aggasztják a bukaresti külügyet. Ismerjük be, joggal, ugyanis a globalizálódó világban a törzsi reflexek Brownféle mozgást idézhetne k elő az amúgy is kaotikusnak tűnő politikában és hosszú időre visszafognák az amúgy is lassuló gazdasági növekedést a térségben. A román sajtó nehezményezte, hogy Romániának nincs határozott álláspontja Koszovó kérdésében, azt kéri számon, hogy a román d iplomácia nem áll ki egyértelműen Szerbia területi integritásának elve mellett, ellentétben Traian Băsescu elnökkel. A rövid emlékezetű sajtó elfelejti, hogy Traian Băsescu korábban Koszovó széles körű autonómiája mellett érvelt, s csak újabban szajkózza a zt – valószínűleg Székelyföldre gondolva – , hogy tiszteletben kell tartani Szerbia területi egységét. Az International Herald Tribune azt írta, hogy Románia azért nem támogatja Koszovó teljes függetlenségét, mert fél, hogy a magyar kisebbség helyi közössé gei is nagyobb autonómiát fognak követelni maguknak. A párhuzam Koszovó és a Székelyföld között azonban erőltetett. Székelyföldön még a legradikálisabb politikai alakulat sem vetette fel a függetlenség gondolatát. A székelyföldi autonómia pedig nem veszély ezteti Románia területi egységét. A koszovói kérdés rendezése a koszovói szerb kisebbségnek nyújtott garanciák szempontjából érdekes az erdélyi magyarságnak, ugyanis az esetleges kollektív jogok biztosítása valóban precedensértékű európai norma lehet. Az Európai Unió azonban még nem készült fel a kisebbségi kollektív jogok körének megrajzolására. A személyi elvű autonómiát szorgalmazza, a kulturális autonómiát elfogadja. A multikulturális modell csődjét pedig még nem tudta megemészteni. Az interkulturális modell, amely abban tér el a multikulturálistól, hogy a kisebbség és a többség aktív párbeszédét, együttműködését feltételezi, egyelőre elméletileg sem kellőképpen megalapozott. Az Európai Unió még odáig sem jutott el, hogy határozottan megrója azt a tagá llamát – Szlovákiát – , amely a kollektív bűnösség vádjának helyességét törvényhozásában megerősítette. Ezt azonban nagyon hamar meg kell tennie, a koszovói válság rendezésével pedig el kell kezdődnie a kollektív jogok vitájának is. Másként az európai koop eráció Balkániába vész. vissza
