Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
14 szándékaiban és körülményeiben leginkább az 1988 – 89es magyarországi rendszerváltó kerekasztaltárgyalásokkal rokonítható. A hasonlóságok és különbsége k számbavétele megérne egy külön elemzést, de erre jelen szövegben nincs elegendő tér és idő, annyi viszont bizonyos: mint akkor, most is a tárgyalási készséget nem a megvilágosodás, hanem a kényszer szülte. Az egyik fél, a hatalom birtokosa a status quó t védte, vagyis úgy szeretett volna a jelentésnek kommunikálható változtatásokat eszközölni, hogy közben pozíciója és befolyása minél kevésbé sérüljön. A másik fél, az ellenzék pedig nem akarhatott mást, mint a rendszer tényleges megváltoztatását: demokra tikus versenyen alapuló, intézményesített, de az érdekképviselet erejét nem gyengítő, inkább többszólamúságával erősítő pluralizmust, valamint világos, átlátható és ellenőrizhető játékszabályokat. Tárgyalások Ahogyan ez a Krónika által összeállított kro nológiából is kiderül, az érdemi párbeszéd 2007 júliusának végén indult el, és szeptember elejéig tartott. Tőkés László és tárgyalócsapata Párbeszéd az erdélyi magyar képviselet megtisztulásáért és megújulásáért címmel a lehetséges célokat és cselekvési pr ioritásokat, továbbá a politikai képviselet és az azzal szorosan összefüggő támogatási rendszer teljes szerkezeti és tartalmi megújítását összegző dokumentumot, munkanevén a „rendszerváltozás csomagját” tette le a tárgyalóasztalra. Markó Béla és az RMDSZdelegáció az együttműködési területeket felvázoló Közös nemzeti célokért című dolgozattal érkezett, amely tulajdonképpen a párt eddigi vonalvezetésétől semmiben nem különböző célok és cselekvések vázlatos összefoglalása. Már az elején kiderültek a szemlél etbeli különbségek a felek között. Az RMDSZ tárgyalóinak egyetlen jól meghatározott célja Tőkés László megnyerése az RMDSZjelöltlista számára, és ennek elérése érdekében hajlandók elismerni, hogy „van élet az RMDSZen kívül”, de ennek nem kívánnak a sz erkezeti következményeivel számolni. Ezzel szemben Tőkés László tárgyalói az EPválasztásokon való esetleges közös indulást a rendszerváltó csomag elfogadásától tették függővé, ezért ennek pontjaira fókuszálták a tárgyalásokat. A rendszerváltás jogosságát tagadva, de a szemléletváltás szükségességét elismerve, az RMDSZ tárgyalói elfogadták tárgyalási alapul az ellenzék dokumentumát, és a munkacsoportok közötti egyeztetések során pontról pontra haladva, az abban megfogalmazott rendszerkritika kiiktatásán va gy megszelídítésén, továbbá a konkrét vállalások általánosításán, vagy számonkérhetőségének elmázolásán fáradoztak maximális szakszerűséggel. Így lett: – a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet „módosítása” helyett annak „esetleges módosítása”, – a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett belső népszavazás „teljes politikai és logisztikai támogatása” helyett csak egyszerű „támogatása”, – a Székelyföld sajátos jogállásáról szóló népszavazás kiírására való „felszólítás” helyett „ajánlás”, – a magyar egyetem ügyének „nyílt és cselekvő felvállalása” helyett „további felvállalása”,
