Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-25
13 A szövetségi elnök kijelentéseit több román politikus is bírálta, köztük Emil Boc kolozsvári polgármester, a Demokrata Párt elnöke, aki úgy vélekedett, hogy Markó "európai államban elfogadhatatlan radikális sablonokkal áltatja a magyar vál asztókat'", azzal a céllal, hogy visszaszerezze az RMDSZtől elpártoltak szavazatait. - Románia egységes nemzetállam, és ezt a státusát soha semmilyen körülmények között nem lehet vita tárgyává tenni, a legkevésbé választási kampányokban, bármi is legyen azok tétje - mondta a pártelnök Boc figyelmeztetett: a Brüsszelbe küldött magyar képviselőknek Románia érdekeit, s nem pedig személyes vagy csoportérdekeket kell képviselniük. vissza Kolozsvári tudósítónktól ÉRTÉKELÉS − T ájkép tárgyalás után, csata előtt − Toró T. Tibor Transindex [24.9.2007] "Novemberben kiderül, hogy a mostani tárgyalásokba fektetett szellemi energia hasznosíthatóe a tárgyalások újrakezdése során, vagy a belső polgárháborús viszonyok állandósulnak." Előzmények A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – mindeddig az erdélyi magyarság parlamenti képviseletének monopóliumával rendelkező pártja – és választói – mindeddig az erdélyi magyar választópolgárok többsége – közötti sajátos viszony alakulá sa szempontjából az elemzők két fontos eseményt jegyeztek ebben az évben. A két történés (az egyik az EPválasztásokon való induláshoz szükséges támogatói aláírások összegyűjtése, a másik pedig az államelnök leváltását célzó népszavazás) végre számszerűsí tette azt az állítást, amelyet ugyan régóta érzünk vagy gondolunk, de bizonyíték hiányában csupán feltételezés marad, miszerint a választópolgárok jelentős hányadának bizalma a szövetségben kezd a kritikus érték alá esni. Azt, hogy a Tőkés László önálló jelöltségét támogató szervezeteknek sikerült – Dávidként az RMDSZGóliát kormányzati tekintélye és 18 éve bejáratott, egész Erdélyre kiterjedő, sőt a Kárpátokon is átnyúló hálózata ellenére – szűk három hét alatt összegyűjteniük közel másfél százezer aláí rást, még el lehetett könyvelni az erdélyi magyarokban 1989 decembere óta szinte töretlenül élő Tőkésnimbusz, valamint a hathatós felekezeti segítség rovására. Az államelnök leváltására felszólító állásfoglalás egyértelmű elutasítása – a referendum eredm énye azt mutatta, hogy a magyar választópolgárok nagyobbik része távolmaradásával, a résztvevők döntő többsége pedig ellenszavazatával fejezte ki egyet nem értését a szövetség hivatalos álláspontjával – viszont elég világosan jelezte a mélyreható változás szükségességét nemcsak a párt kommunikációjában, hanem politikai vonalvezetésében is, ennek minden, akár személyi kérdéseket is érintő következményével együtt. Valószínűleg ezt a következtetést erősítették meg az RMDSZ csúcsvezetősége megrendelésére kés zült, először „nagyvárosi legendának” minősített, később elismert, de nyilvánosságot mind a mai napig nem látott közvéleménykutatás adatai is. Nem állunk tehát messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hogy az RMDSZ és szerkezetében fragmentált, de Tőkés Lás zló jelöltségének támogatásában egységesült ellenzéke között megindult végre érdeminek látszó párbeszéd
