Reggeli Sajtófigyelő, 2007. szeptember - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-09-13
21 És mi köze lehetne Sarkozynek a magyar jobboldalhoz? Sajnos szintén semmi. A Fidesz elnöke Tusnádfürdőn azt találta mondani, hogy az új európai jobboldal, benne Sarkozy, "szakít a '68as hagyománnyal" és a liberalizmussal, sőt, szembefordul azzal. Valóban ezt tenné? Nicolas Sarkozy alig több mint két éve a '68as diákvezér, mai európai parlamenti képviselő Da niel KohnBendittel és a francia liberálisok vezetőjével, Francois Bayrouval együtt küzdött az unió alkotmányának franciaországi elfogadtatásáért. Ma - a szociáldemokrata párttal koalícióban kormányzó Merkellel együtt - az alkotmány minimalista változatán dolgozik. Európai elkötelezettségének mértéke messze túl van a hazai jobboldalén, amelyre az uniós "lelkesültség" kevéssé jellemző. A Fidesz rendezvényein kék alapon sárga csillagos lobogókat nem látni, árpádsávosokat annál inkább. A konzervatív Le Figaro joggal tette szóvá a tavalyi itthoni zavargások idején, hogy a tüntetők uniós zászlókat is égettek a tévé "ostroma" és az október 23i "ünneplés" alkalmából. Szakított a konzervatív Sarkozy a '68as hagyománnyal és a liberalizmussal? Igaz lenne, hogy ala pjaiban utasítja el a modern európai és amerikai baloldal "neoliberalizmusát"? Ennek ellentmond, hogy a már megválasztott, de még hivatalba sem lépett Sarkozy egyik első informális találkozóján épp Tony Blairrel vacsorázott, és nem sokkal később, miután Me rkellel is megbeszélést folytatott, azt az információt engedte kiszivárogtatni, hogy a minialkotmánnyal megvalósuló új Európai Unió első elnökének a most leköszönt angol politikust látná szívesen. A liberális gazdaságpolitikát folytató London baloldali pol itikusai ünnepeltek, amikor a konzervatív Sarkozy győzött Párizsban, és Blair személyes kapcsolata is jobb Sarkozyvel, mint a francia szocialistákkal. Sarkozy politikáját, beleértve a gazdaságpolitikát is, éppenhogy a liberalizmus jellemzi. Nem véletlen, hogy sokszor említi példaként Angliát és az Egyesült Államokat. Rugalmasabbá akarja tenni a munkaerőpiacot, egyszerűsíteni az elbocsátási szabályokat, csökkenteni a bürokráciát. Legújabb, nagy vihart kavaró javaslata, hogy az állami egyetemeket válasszák l e a központi irányításról, növeljék autonómiájukat, erősítsék kutatóközpont jellegüket. Margaret Thatcher született újjá Franciaországban... Sarkozy a hagyományos francia arabbarát és Amerikaellenes politikát látványosan elutasítja, sokkal közelebbi kapc solatot tart fenn a jelenlegi amerikai elnökkel, mint elődje, Chirac. Ezért a franciaországi muszlim szervezetek körében a - sok arab által csak zsidó Sarkozynek emlegetett - francia elnök nem áll éppen arabbarát hírében. Az elnökválasztás után az alKaidaszervezetek honlapjain a "cionizmus előretöréséről" írtak, terrorista akciókkal fenyegetve Franciaországot. Sarkozy valóban azzal nyitna új korszakot, hogy "leszámol" a "származás köteléke nem fontos" '68as örökségével, ahogy Orbán mondta Tusnádfürdőn? "Úgy akarok beszélni a nemzetről, hogy senki ne vádolhasson nacionalizmussal" - idézi Orbán Sarkozyt. Mit kezd ezzel az idézettel a jobboldal? Mit kezd a gyűlöletbeszédtől, az antiszemita megnyilvánulásoktól elhatárolódni képtelen jobboldal azzal a Nicolas Sarkozyvel, aki francia elnökként is görög zsidó és magyar felmenőkkel büszkélkedik? "Maga ugyanúgy francia, ahogy én is, nem a származás fontos" - mondta egy televíziós beszélgetésben Sarkozy egy magát algériai eredetűnek valló asszonynak, éppenhogy fele rősítve ezzel a '68as hagyományt, és hangsúlyozva a francia alkotmánynak azt az alapmondatát, miszerint "Franciaországban minden francia állampolgár francia". Sarkozy magára nézve is kötelezőnek tekinti ezt a mondatot, hivatkozik rá számtalanszor a feket eafrikai vagy algériai, marokkói származású franciákkal kapcsolatban is. Nincs különbség francia és francia állampolgár között. Sarkozy élesen elutasítja az olyan megnyilvánulásokat, amikor bárki algériai, marokkói származásáról beszélnek, és minden fórum on hangsúlyozza, hogy számára csak francia állampolgárok léteznek. Mit kezd ezzel a hazai jobboldal, amely évek óta azt harsogja a baloldal ellenében, hogy "hajrá, magyarok", hozzátéve, hogy "a jelenlegi kormány nem a magyarok kormánya"? Mit kezd a minden francia állampolgár franciaságát hangsúlyozó magyarzsidógörög származású Sarkozyvel az a jobboldal, amelyik hazaárulózik, "idegenszívűekről" beszél, vagy éppen zsidózik? Nem véletlen, hogy a liberalizmus és a '68as eszmék olyan neves alakjai álltak Sar kozy mellé, mint Hervé Morin, aki Francois Bayrou centrista/liberális pártjának frakcióvezetője volt, vagy Európa egyik legismertebb morális
