Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-24
17 honvédelmi minisztere, Für Lajos fogja avatni. Szörnyű, hogy ma már nem várható, hogy ettől az őrülettől a legnagyobb jobboldali párt, a Fidesz elhatárolódjon. Sőt, továbbra is számos önkorm ányzatban működik együtt a demokrata számára vállalhatatlan jobbikos társasággal. A gazdasági és közlekedési tárca vezetőjeként, februárban azt nyilatkozta, hogy a romániai magyarság számára a két ország közötti gazdasági együttműködés jelentene fellendül ést. Most, hogy lemondott a tárca vezetéséről, hogyan véli megvalósíthatónak ez irányú elképzeléseit? A siker kulcsa mindig a gazdasági együttműködésben keresendő. Ez nem a miniszter személyétől függ, még csak nem is a kormánytól. Az együttműködés döntően a vállalatok és a vállalkozók érdeke. Jó, ha magyar cégek telepednek le Erdélyben, és jó, ha a határon túli magyaroknak van érdekeltségük Magyarországon. Ebből a formálódó együttműködésből profitálhat leginkább az erdélyi magyarság. A kormány persze támog athatja a vállalkozókat, a sikeres kisebb cégeket. Még Seres miniszter úrnak javasoltam egymilliárd forintos kezdőtőkéjű kockázati tőkealap közös elindítását, elsősorban azért, hogy a határon túli kisebb cégek együttműködését segítsük. Ezt a munkát Winkler Gyula úrral szeretném folytatni. Az informatikai fejlesztések, a környezetvédelmi együttműködés és a széles értelemben vett politikai kapcsolatok ápolására Kovács Kálmán korábbi informatikai minisztert kértem fel. Amit eddig a liberális tárcák tettek, az mikroszinten látványos, de az igazi áttörést a gazdasági és infrastrukturális fejlődés hozza. Pártszimpátiától függetlenül a legfontosabb az északerdélyi autópálya ügye. Ez igazi lehetőségeket teremthet a magyarok által legsűrűbben lakott településeknek. Kapcsolatot az Unió nyugati feléhez, munkahelyek tízezreit. Akkor pedig elindul a pénz, a tőke, a tudás, a szolgáltatás azért, mert érdemes Erdélybe menni. EcksteinKovács Péter szenátorral, a Szabadelvű Kör vezetőjével találkozott Budapesten, amikor az S ZDSZ új nemzetpolitikájáról beszélgettek. A találkozó után azt nyilatkozta, hogy az SZDSZnek új liberális nemzetpolitikát kell képviselnie. Milyen lenne ez a nemzetpolitika a határon túli magyarságra vonatkozóan? Tisztában vagyok azzal, hogy e területen számos olyan – egyébként nemzetközi szinten is rég megfogalmazott – normatíva vagy épp demokratikus intézmény létezik, amely Európa nyugati felén közhelynek számít, ám KeletEurópában az ilyesmi korántsem magától értetődő. Az emberi jogokért, a kulturális hagyományok és az anyanyelv ápolásáért még ma is nagyobb, kitartóbb küzdelem szükséges itt, mint másutt. Ilyen körülmények között komoly kihívás megvalósítani azt a célt, hogy az összmagyarság együvé tartozása valódi közösséget jelentsen. Mindazonáltal soh a ennyi lehetőség nem nyílt még a magyar közösségek számára, hogy saját életüket újrafogalmazzák. Az internet, a digitális világ, az új média eszközei sokszorosára tágíthatják a magyarság kulturális terét. Befogadó, szabadságszerető, toleráns, sokszínű, ha gyományait ápoló, de jövőbe tekintő közösség élménye lehet a legnagyszerűbb kapocs európai magyarok között. Nemzetpolitikai elképzeléseink – egyebek mellett – az új helyzethez való alkalmazkodást kívánják segíteni. A nemzetpolitika kapcsán említi az embe ri jogokat, a kulturális hagyományokat, a demokratikus intézményeket. A határon túliak céljai között szerepelnek a kollektív jogok és az autonómia. Hogyan vélekedik ezekről? Néhány évvel ezelőtt valóban ezek lehettek a legfontosabb kérdések. Mára azonban a két ország uniós tagságával nem igazán időszerűek. Az eddigiek kapcsán is igyekeztem markánsan érvényre juttatni azt a meggyőződésemet, hogy a világ körülöttünk gyökeresen megváltozott, ezért nemcsak új válaszokra, hanem más megközelítésekre, más kérdésf elvetésre is szükség van. A kérdés ma az, hogyan tudjuk mindenki számára biztosítani az emberi szabadságjogok kiteljesedését, és hogyan tudjuk újrafogalmazni és őrizni a magyar nemzeti identitást az Unión belül. Ha európai kontextusba helyezzük a kérdést, akkor már nemcsak a határon túli magyarok helyzetéről kell beszélnünk, hanem az egész magyarságéról, beleértve a Magyarországon élő magyarokét is. Hiszen az EUban kisebbségben vagyunk. A magyar nyelvet az EUban 1314 millió ember beszéli. Az igazi kérdés az, hogy ebből a hátrányból hogyan tudunk előnyre szert tenni. Ezért fontos a felelősségteljes, nem provokatív politizálás. Hogyan véli megvalósíthatónak a kisebbségek jogainak „következetes védelmét”? Az elmúlt közel húsz esztendőben, konkrétabban 1989 óta társadalmaink eljutottak oda, hogy már ne csak elvi kihívást jelentsen számukra a közös viták lefolytatása. Igaz, mindig vannak megtorpanások, adott esetben
