Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-24
18 visszafordulások: sajnos épp egy ilyennek lehetünk most tanúi Szlovákia esetében, ahol a nagyo bbik koalíciós párt mintha hitbizományba adta volna a legszélsőségesebb nacionalistáknak a kisebbségi kérdés „kezelését”. Romániában ma nem ez a helyzet, ami nem azt jelenti, hogy az összhang és az egyetértés tökéletes lenne. De Erdélyben ma már nem pusztá n az általános kérdések vitája zajlik, hanem a keretek konkrét tartalommal való megtöltése is. És a megegyezésre, ha tetszik: a nagy történelmi kiegyezésre mindig sokkal nagyobb az esély, ha az a létfeltételek jobbításáról, az össztársadalmi létet befolyás oló intézkedésekről, alkukról, a gazdaságról és a társadalmi viszonyok modernizálásáról szól. Úgy érzem, e téren a legnagyobb kihívást nem is a kisebbségitöbbségi viszony adott állapota jelenti, hanem a kisebbségi közösség önmagához való viszonya. Megfele lni a 21. századnak, azaz nemcsak modern nemzetnek, hanem modern nemzetiségi közösségnek is lenni nem jelent mást, mint feladni bizonyos rossz beidegződéseket. Nézze, mennyi gond van Magyarországon is a reformok elfogadtatásával: a többség tisztában van az zal, hogy szükségesek a reformok, de úgy szeretnék megvalósítani őket, hogy a korábbi életük, bizonyos hagyományos megoldások ne változzanak. Márpedig e nélkül nem megy. Ugyanez vonatkozik a kisebbségi közösségekre is. Az ön által említett „következetesség ”, úgy vélem, épp erről szól: a józanság jegyében úgy megváltoztatni önmagunkat, hogy közösségünk, kultúránk versenyképes legyen más közösségekkel, más kultúrákkal. Az EUnak gyakorlatilag nincs kisebbségi politikája, mintha nem tudna mit kezdeni a kisebb ségben élő magyarsággal sem. Mit lehet tenni? Ez bizony így igaz, az Uniónak nincs kisebbségi politikája. Mint ahogy nincs kiforrott külpolitikája sem, és még hosszan sorolhatnánk a hiátusokat. Ugyanakkor az Unióhoz csatlakozott nemzeteknek ma ugyanazokka l a – közösségeiket érintő – kihívásokkal kell szembesülniük, amelyekkel az elmúlt nyolcvankilencven esztendőben a Kárpátmedence magyar kisebbségei találkoztak – hogyha a helyzet természetesen egészen más is. Hiszen míg Trianon után a legnagyobb jóindula ttal sem lehetett volna demokratikusnak nevezni a legtöbb környező államot, ma a helyzet egészen más, és különösen kedvező, ha a nyugati értékeket felvállaló, demokratikus EUról beszélünk. Az Unióban ma nagyobb az aktualitása a kollektív jogok újragondolá sának, mint korábban bármikor. Tekintettel arra, hogy az Unióban minden nemzeti közösség egyben kisebbség is, nekünk magyaroknak szorgalmaznunk kell azon kollektív jogok definiálását, adott esetben újradefiniálását, illetve érvényesítési mechanizmusaiknak a tisztázását, amelyek mind nemzeti, mind pedig nemzetiségi szinten megilletik az Unió szóban forgó közösségeit. E nemzeti törekvéseinkhez kell szövetségeseket találnunk. Az is elhangzott ezen a találkozón, hogy szorosabbra kellene fűzni az RMDSZ és az SZ DSZ közötti kapcsolatot, és ebben jó szolgálatot tesz majd az EPválasztás. Hogyan gondolja ezt, amikor az RMDSZ az EPPfrakcióban foglal majd helyet? Az SZDSZ abban érdekelt, hogy a határon túli magyarok komoly képviselettel rendelkezzenek az Európai Par lamentben. Másodlagosnak ítéljük, milyen politikai platformhoz vagy frakcióhoz csatlakoznak a megválasztott jelöltek, fontossága annak van, hogy a határon túli magyarok hallathassák szavukat, illetve megjeleníthessék érdekeiket. Ennek megfelelően fontosnak tartjuk, hogy a közelgő romániai uniós választásokon mindenki átérezze azt a történelmi felelősséget, amit egyénként saját közösségéért visel, és hozzásegítse az erdélyi magyarságot minél több EPmandátum megszerzéséhez, függetlenül attól, hogy a mandátum ot megszerző később milyen frakciónak lesz a tagja. Az SZDSZnek rossz a megítélése a határon túli közösségekben. Hogyan kíván ezen változtatni? Én ennél árnyaltabb képet kaptam a liberális párt megítéléséről erdélyi találkozóimon. De tény, hogy jobban k ell tudnunk közvetíteni az általunk képviselt szabadságpárti, demokratikus, polgári értékeket. Elvszerű és határozott politizálással, szívós munkával tudhatjuk megnyerni a határon túli közösségek figyelmét. Ha pedig figyelnek ránk, világos lesz, hogy mit k épviselünk. Egyébként – bár tudjuk, hogy sokak számára ez a frázispolitizálás jelenti a sikert – nem kívánunk beszállni a populizmusversenybe. Ugyanis tisztában vagyunk azzal, hogy a megfontolt, felelős, a frázisokat mellőző politika hosszú távon sokkal si keresebb, mint az indulati reakció vagy a kiszámított és hazug ámítás. A Fidesz gyakorlatilag kisajátította a nemzetpolitikát. Mit tudnak tenni a liberálisok, személy szerint ön azért, hogy a határon túl elő közösségek elhiggyék: az SZDSZ nem nemzetellene s párt?
