Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-24
16 Elkezdtük a vasút teljes átalakítását, liberalizáljuk az energiapiacot, és radikálisan csökkentjük a vállalkozókra terhelt bürokráciát. Számunkra ez a gyakorlati liberalizmus. Ön fiatal és gazdag. Miért van szüksége arra, hogy politizáljon, vezető szerepet vállaljon és kitegye magát a kellemetlenkedéseknek? Szeretem a politikát, és sokszor élvezem. Számomra alapvető fontosságú, és büszkeséggel tö lt el, hogy az életem nem Kóka Jánosról szól, hanem arról, hogy a hazám érdekeit képviselem, a hazám érdekében dolgozhatok. Minden nemzedéknek megvan a maga politikusa. Nálunk is megjelent egy más kultúrára, más életmódra és más politikára éhes új nemzedék . Úgy érzem, az ő érdekeiket jobban tudom képviselni, mint idősebb politikustársaim. Mi, az új nemzedék tagjai, nagyon másként látjuk a világot, mint szüleink. Mi szakítani akarunk az örökös pesszimizmussal, az önsajnálattal, a vesztestudattal. Az előző ne mzedék hihetetlen sikeres volt abban az értelemben, hogy egy évtized alatt a tervgazdaságból piacgazdaságot, a pártállamból demokráciát épített. Tagjai lettünk a politikai és kulturális érdekközösségre épülő NATOnak és az EUnak. A saját generációm egyre több tagja látja, érzi, hogy a lehetőségek korát éljük. Az eredményeink nem rosszak. Az elmúlt tíz évben számos területen jobban teljesítettünk, mint vetélytársaink, vagy akár az öreg európai demokráciák. Láthatjuk, amikor a piaci megfontolások és a liberá lis gazdaságpolitika háttérbe szorulnak, gyorsan jön a baj: a gazdasági fejlődés azonnal megtorpan. Láthatjuk, hogy mire vezet a túl nagy állam, a túl sok osztogatás: a gazdaság pillanatok alatt elveszti versenyelőnyét, az életszínvonal csökken. Pontosan e z történt Magyarországon, és legalább két év kell még, mire kiheverjük az előző ciklusok túlzott jóléti intézkedéseit. Közben a versenypályán a szomszédos országok mellett ott vannak a távolkeleti országok is, elképesztő munkatempóval, hatalmas teljesítmé nyekkel. Ehhez kell mérni a mi céljainkat is. Az új generáció érti és tudja, hogy nincs megállás. Milyen lenne az én liberálisabb Magyarországom? Olyan hely, amelyre ismét érdemes figyelnie Európának. Ahol a fiatalok értik és ismerik az 21. század gazdaság ának szabályait, ahol van egykét egyetem, amely felkerül a világ elit egyetemeinek térképére, ahol az állam, amennyire csak lehet, „kivonul” polgárainak életéből és csak a tényleg rászorultaknak nyújt támogatást, ahol egyre többen lesznek saját erejükből sikeresek. A sikeres továbblépéshez azonban immár ránk is szükség van, a munkából az én generációmnak is ki kell vennie a részét. Szót emelt a szélsőséges megnyilvánulások ellen. A nyugati államokban a kormány, a rendfenntartó szervek határozottan lépnek fel az effajta megnyilvánulásokkal szemben. Magyarországon mintha félnének hozzájuk nyúlni, mintha megijednének attól a jelszavuktól, hogy sérül a demokrácia, ha ők nem uszíthatnak szabadon. Miért? Amit ma Magyarországon léptennyomon láthatunk, arra csak eufemisztikus kifejezés, hogy „szélsőséges megnyilvánulás”. Az elmúlt egy évben egyre szervezettebb, egyre erőszakosabb szélsőjobboldali csoportok megjelenését láthattuk: a felbátorodott újnácik visszahozzák az idegengyűlöletet, szótárunk újra gazdagodik a gyűlöletbeszéd fordulataival, köztereinken megjelentek a félkatonai szervezetté kovácsolt alkalmi csapatok. Becsületes ember nem mehet el szó nélkül mindezek mellett. Az okokat persze érteni vélem. Az utóbbi években a posztkommunista országokban jobbra t olódott a politika centruma, sokan csalódtak a rendszerváltásban, és a piacgazdaság sem hozta el a gyors jólétet. Ez feszültséget, csalódottságot szül, s ezt a térség jobboldali pártjai hajlamosak kihasználni. Ma a jobboldali pártok szélsőbalos gazdaságpol itikát hirdetnek, megfontolt konzervatív politika helyett utcai zavargásokat kezdeményeznek. Nem ritka, hogy a szélsőséges nacionalistákkal összekacsintva egyszerűen kisajátítják Trianon nemzeti tragédiáját. Az országot igyekeznek kommunistákra és antikomm unistákra osztani. Az sincs rendben, hogy a Fideszközeli médiumokban ma már nyíltan lehet zsidózni, kirekesztő, szélsőséges politikát hirdetni. A baloldalnak azonban a pártállami öröksége miatt lelkiismeretfurdalása van, ezért folyamatosan kompenzál, ker esi a középutat a túlzott engedékenység és a túlzott rendőri beavatkozás között. Eközben a Fidesz elnöke a régi recepthez nyúl: a szélsőségekkel igyekszik bővíteni a bázisát. Feszegeti a határokat, és könnyen elfelejti, hogy hatalma csak addig tart, amíg a z utcára vezényli a szélsőséges csoportokat, visszahívni már nem tudja őket. Ma Magyarországon egy Gheorghe Funart is megszégyenítő, szélsőséges nacionalista csoport, a Jobbik szervez militáns, újnáci gárdát, mint mondják, a hazánk ellen várható román, szl ovák, szerb támadás ellen. Talán kár szót vesztegetnem arra, hogy Románia és Szlovákia Magyarországhoz hasonlóan tagja a NATOnak és az EUnak, ellenségeskedésről tehát szó sincs, és nem is lehet. Ennél azonban szomorúbbnak tartom, hogy a hírek szerint e z avaros fejű, újnáci gárda tagjait az első jobboldali kormány volt
