Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-15
26 A tartomány GDPje tavaly 2,6 milliárd euró volt, nagyjából anynyi, mint amennyi segélyt 1999 óta kapott, ezzel szemben Szerbiába csak tavaly 4,6 milliárd dollárnyi közvetlen külfölditőkeb efektetés érkezett. Mint a Financial Times emlékeztet: a tőke számára eleve vonzóbb a nyolcmilliós Szerbia, mint a lepusztult, elszegényedett, kétmilliós Koszovó, amelyet az egyoldalú függetlenné válás esetén Belgrád ráadásul kereskedelmi embargóval sújtan a. vissza Ősszel ismét egyeztetünk a vízumról Népszava 2007. augusztus 15. Magyarország, habár a szolidaritás elvét tiszteletben tartja, nem vár a többi új uniós tagállamra az amerikai vízummentességi tárgyalások megkezdés ével – mondta Horváthné Fekszi Márta külügyi államtitkár kedden. Az államtitkár hangsúlyozta: Magyarország nyáron már tárgyalt az Egyesült Államokkal a vízummentességi programhoz való csatlakozás technikai kérdéseiről, ősszel pedig újabb, egyhetes egyeztet ést terveznek. Az államtitkár szerint Magyarország technikailag gyakorlatilag felkészült a csatlakozásra: például a magyar hatóságok biometrikus útlevelet adnak ki és egyetlen útlevélkiadó központ van. Horváthné Fekszi Márta szerint az amerikai törvény elf ogadásával „széthúzódtak a vonalak” a vízummentességért egyszerre lobbizó hét állam között. A közös alapra akkor tudnak visszatalálni ezek az országok, ha egységesen fellépnek annak érdekében, hogy az Egyesült Államok minél előbb végezze el a törvényben el őírt fejlesztéseket. Azt is hangsúlyozniuk kell a lobbicsoport tagjainak, hogy az USA mindegyikükkel kezdje meg a tárgyalásokat a belső technikai fejlesztések befejezése előtt. vissza Ne hagyjuk - Szüleink üzenete: nem az ö nfeladás a boldogulás nyitja Felvidék.ma 20070815 05:01 Forrás: Szabad Újság - Dolník Erzsébet Mindig újra felháborít, ha szlovák politikusok szájából elhangzik: a DélSzlovákiában élő magyarok elmagyarosítják, asszimilálják, sőt elnyomják a többségi n emzet – értsd a szlovákok – fiait, lányait. Elsősorban azok állítják mindezt, akik soha nem jártak Csallóközben, Párkány, Ipolyság, Komárom vagy akár Királyhelmec környékén. Legfeljebb Surányban vagy Bánkeszin vettek részt egyegy „nemzetmentő” nagygyűlé sen, majd minden elérhető újságban elsírták bánatukat, miszerint az ősi szlovák földön félniük kell a „betolakodó” magyaroktól. Tudom, tudjuk, hogy ez szemenszedett hazugság, számtalanszor bebizonyosodott az ellenkezője. Nem szükséges ecsetelni saját sére lmeinket, hiszen talán egy olyan magyar család sincs Szlovákiában, melyet nem érintett valamiképp a huszadik század tragédiáinak sora. Rokonaink kerültek akaratuk ellenére más országba az új határok, a deportálások, kitelepítés, kényszermunka következtébe n. Ma sem tudunk napirendre térni a személyesen megélt megaláztatások, a szüleinket, nagyszüleinket ért sérelmek, s a napjainkban is tapasztalható magyargyűlölet felett. Az eredmény ismert: napról napra kevesebben vagyunk. Mind több városban, faluban, aho l nem is olyan régen gyermekzsivajtól volt hangos az iskola, csend uralkodik az elhagyatott épületekben. Az önkormányzatok jobbik esetben átalakítják kultúrháznak, nyugdíjasotthonnak, falumúzeumnak, ha nem telik rá a költségvetésből, akkor lassan elenyészi k. Ha gondolatban visszatérünk a második világháborút követő évekbe, a sok szörnyűség mellett azt tapasztalhatjuk, hogy a szlovákiai magyarságnak volt ereje talpra állni, felegyenesedni, bizonyítani a megmaradás igényét. Viszonylag rövid idő alatt megtelt ek az újraindított magyar iskolák, s bár mostoha körülmények között, tanítóhiánnyal küszködve, de anyanyelvükön tanulhattak a magyar gyermekek. A magyar szülők nem hagyták magukat megfélemlíteni, megtörni, azonnal éltek a lehetőséggel, s bizalommal írattá k gyermekeiket a magyar iskolákba. Ezt bizonyítják a korabeli hivatalos dokumentumok is, mint pl. a Lévai Állami Tanfelügyelet kimutatása a járás hozzájuk tartozó iskoláiról.
