Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-15
27 Érdemes áttanulmányozni ezeket a statisztikákat, és összehasonlítani a jelen hel yzettel. Mivel hasonló módon szerveződtek országszerte oktatási intézményeink, vonatkozási alapként, példaként felsorolom néhány év adatait. Az 1949/50es tanévben két magyar tagozatot tüntet fel a hivatal, mégpedig Kálnán és Vámosladányban. A következő t anévben (1951/52) a kimutatás szerint az akkori járás területén 8 magyar ún. nemzeti iskola (národná škola) működik 9 osztályban 335 tanulóval, s külön említi a lévai kétosztályos magyar középiskolát 70 tanulóval. Arra, hogy milyen átgondolt, rafinált mó don lehet megváltoztatni egy egész régió nemzetiségi összetételét, jó példa az előzőekben ismertetett falvakban újraszervezett és fokozatosan erősödő magyar iskolák sorsa. Az akkori hatalom számára világossá vált, hogy ha ilyen tempóban fog növekedni a mag yar tanulók száma a déli járásokban, az érintett települések is megtartják többségében magyar jellegüket. Ezt sikerült megakadályozniuk egyrészt a hamis propaganda, másrészt a törvények, rendeletek segítségével. Az iskolahálózat többszöri átszervezése egyb en arra is irányult, hogy a magyar kisiskolákból minél több leépüljön vagy megszűnjön. Természetesen a szlovák tannyelvű iskolák közül is sok áldozatul esett a körzetesítésnek, iskolaösszevonásnak, de a magyar lakosság részarányához viszonyítva sokkal töb b magyar iskola, intézmény szűnt meg a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években. A legsúlyosabb kárt az 1970 és 1985 közötti években szenvedte a magyar alapiskolák hálózata, amikor a létező magyar alapiskolák valamivel több, mint 46%át szüntették meg. Já rásunkban ennek következtében a Léva vonzáskörzetében létrejött magyar kisiskolák közül már egy sem létezik, bár történtek kísérletek újraindításukra a rendszerváltás után, pl. Vámosladányban. Azokban a falvakban, ahol megszűnt az iskola, a népszámlálás sz erint meredeken csökkent a magyar lakosság részaránya, több helyen még a 20%ot sem éri el. Léva egyetlen magyar alapiskolája, a Juhász Gyula Magyar Tannyelvű Alapiskola, valamint a Lévai Magyar Tannyelvű Egyházi Gimnázium a város és a régió magyarságának bástyáit képezik. E két intézmény szerepe pótolhatatlan, kissé sarkítva azt is mondhatjuk, tőlük függ a járás magyar lakossága kb. egyharmadának jövője. (A két iskolával egy későbbi számunkban részletesen is foglalkozunk majd.) Mindezt tudatosítva mindun talan felmerül egy kérdés: Igen, a hatalom megszüntetett sok magyar iskolát. A mi generációnk akkor járt alap, majd középiskolába, amikor ezek létrejöttek, s tanúi voltunk leépítésüknek is. Többségünk kitartott, magyar iskolába írattuk gyermekeinket, de m ár közülünk is néhányan feladták a küzdelmet, és a kényelmesebb megoldást választották. Hamis érvekre hivatkozva szlovák iskolába járatták gyermekeiket. S az unokáink? Azok közül hány nem részesül a leghatékonyabb – az anyanyelven történő – oktatásban? Szü leink üzenete, melynek érvényességét tetteik bizonyítják – az önfeladás nem a boldogulás nyitja. A mi és gyermekeink generációjának közös felelőssége megtartani azokat az óvodákat, iskolákat, melyek biztosítják az anyanyelvű nevelést, oktatást itt, Szlovák iában, Európában. vissza Cirkuszolók és uszítók Felvidék.ma 20070814 10:36 Forrás:Košický korzár (Schutz Peter) Minden megfigyelőnek, akik számára még mindig nem világos, hogy mit is jelent tulajdonképpen a szimbólumok politikája, szíves figyelmébe ajánljuk az augusztusi legfrissebb "ügyet", a beneši dekrétumok megnyitását és az erre történt reakciót az SNS részéről. Az eset tanulsága ugyanis abban az aránytalanságban rejlik, ami az ügy tartalma és a között a potenciális rossz között feszül, amit az ügy az egyes politikusokból kiválthat - elsősorban pedig az üresség félelmét. Hacsak egy másodperc figyelmet is szentelünk az eset politikai realitásának, akkor hamar rájöhetünk, hogy Csáky kijelentései a beneši dekrétumok ká rvallottjainak anyagi és erkölcsi kárpótlásáról, illetve annak realitásáról körülbelül annyit nyomnak a latban, mintha Mikuláš Dzurinda bejelentené, hogy javasolni fogja a jövedelemadó eltörlését vagy pedig a kereszténydemokraták javasolnák a kötelező szen tmisék bevezetését a munkahelyeken. Itt, ebben az esetben a tipikus példáját láthatjuk az olyan (törvény)javaslatnak, amelynek elfogadására nullaszázalékos esély van, még akkor is, ha a beterjesztő fél - MKP - számára kedvezőek a körülmények. Ezzel vége, k ész, pont.
