Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-08
14 A „másik fél” véleményét az elmúlt napokban nem kérhettük ki, mivel – értesülésünk szerint – mind Tőkés László, mind kampányfőnöke, Szilágyi Zsolt „valahol a hegyekben üdült”. Elérhetetlenek voltak, legalábbis számunkra. Markó Béla július 31ét jelölte meg az utolsó napként szabadságra utazása előtt, amikor még létrejöhet a párbeszéd. Az utolsó előtti napon ül le tehát a romániai magyar közélet két vezető sze replője. Mi lesz, mi lehet a beszélgetés eredménye? Nem szeretnénk találgatásokba bocsátkozni, maradunk a tények ismertetésénél: az SZKT, az RMDSZ döntéshozó szerve korábban már jóváhagyott egy EPjelöltlistát, Tőkés László pedig átadta az illetékeseknek t ámogatói aláírásainak a gyűjteményét, ami arra kötelezi, hogy független jelöltként induljon az EPválasztáson. Mi több: miután az RMDSZ bejutó helyet ajánlott Tőkés Lászlónak, az EMNT vezetőjét támogató civil szervezetek nem adták beleegyezésüket abba, hog y ő RMDSZlistán szerepeljen majd a megmérettetésen. Belső választás? Sportnyelven ezt úgy hívják: patthelyzet. Feltevődik immár a kérdés, hogy ennek feloldását jelentenée a leváltott informatikai miniszter, Nagy Zsolt arra vonatkozó javaslata, miszerint erdélyi magyar előválasztást kellene szervezni az EPjelöltek demokratikus kiválasztása érdekében. Azt sem lehet tudni még, hogy az ötlethez miként viszonyul az RMDSZ és az ő ellenzéke, hogy vane elég idő ennek megszervezésére a késő őszi választásig. Ill etve hogy képese az erdélyi magyarság, annak érdekképviseleti pártja, illetve civil szervezetei megrendezni egy olyan belső választást, amilyenre az utóbbi években többször felmerült az igény, de vagy a politikai akarat, vagy a kellő szervezeti felépítés, vagy a humán erőforrás hiányzott a lebonyolításához. Ha az eddigi fejlemények, nyilatkozatok alapján saccoljuk a hétfői tárgyalás kimenetelét, akkor be kell látnunk: leginkább arra van esély, hogy a felek ismét elbeszélnek egymás mellett, s majd az idei E Pválasztáson Tőkés László független jelöltként indul, az RMDSZ pedig kitart az eredeti jelöltlista mellett. vissza Máthé Éva Újra a nemzet kerül előtérbe Új Magyar Szó 2007. augusztus 8. Világszerte újra a nemzet a hivat kozási alap – mutatott rá a párizsi Le Monde hasábjain André Fontaine, a lap egykori főszerkesztője. Sarkozy például külön minisztériumot „kreált” a nemzeti identitásra. Az általános választójog feltalálása óta annyi választás zajlott le a világon, hogy a jelöltek számára mind nehezebb csábító kampánytémákat és jelszavakat kidolgozni. Így például Ségolčne Royal, a francia szocialisták legutóbbi elnökjelöltje sok millió plakátot és röplapot adott ki a France présidente felirattal (kb.: elnöknő Franciaország ), amiről senki sem tudja bizonyosan, mit is jelent. Egészen más a helyzet azzal a „kővel”, amellyel Nicolas Sarkozy kavarta fel a hullámokat, bejelentve a „bevándorlási és nemzeti identitási” minisztérium felállítását. Ezzel megnyugtatott számos olyan j obboldali szavazót, aki csak jobb híján szavazott Le Pen Nemzeti Frontjára (NF), és ennek eredményeként fölényes győzelmet aratott. A nemzet újra divatba jött, és nemcsak Franciaországban. „JeanMarie Le Pen szövege azért kap nagyobb visszhangot – mutatot t rá 1997ben Éljen a nemzet! című írásában Yves Lacoste – , mert azt a hallgatást töri meg, amellyel a nemzet fogalmát veszik körül a jobb- és a baloldalon egyaránt. Szélsőséges kijelentései nemhogy nem zavaróak, Le Pen éppenséggel azért folyamodik hozzáju k, hogy bizonyítsa: ő az egyedüli, aki „nemzeti” mondanivalót hirdet. És valóban: azok, akik másként akarnának szólni a nemzetről, lemondanak erről. Részint azért, mert nem akarják azt a benyomást kelteni, hogy átveszik a botrányos kijelentéseket, de azé rt is, mivel nincs olyan hatékony érvrendszerük, amelynek révén szembeszállhatnának az NF retorikájával. „Márpedig, ha van erős identitású ország, az éppen Franciaország!” A francia nemzeti érzés nem mai keletű. Amint arra Colette Beaune A francia nemzet születése című 1985ös könyvében rámutatott, „lassan épült fel a középkor egész időszakában”. Ebben az időben a legkeresztényebb államok szívesen vették, ha oroszlánok, sasok, párducok és más ragadozók voltak a jelképeik.
