Reggeli Sajtófigyelő, 2007. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-08-08
15 Kevés olyan állam volt, ahol a Renaissance – Újjászületés – jobban kiérdemelte volna a nevét, és egy sem, ahol a királynak annyi címe volt, hogy egyenesen a Naphoz hasonlíthatta magát. Vagy amelynek olyan császára lett volna, aki Franciaországot úgy szerette, mint a lovát, meghódította csaknem egész Európát, mindenkit biztosítva arról, hogy „a földön a legszebb cím az, ha valaki franciának születik”. Igaz, ha ő maga egy évvel korábban jön a világra, nem rendelkezett volna ezzel a kiváltsággal. Ezt a mámort Jules Michelet XIX. századi t örténész vitte a csúcspontra, amikor híres Tableau de la France című művében azt írta: „ha a nemzeteket állatokhoz hasonlítanánk, akkor Franciaország egy (emberi) személy lenne”. Egy nő, ez magától értetődik, és persze a szépség maga. Ma már az ilyesfajt a nyelvezet kiment a divatból, ugyanakkor tény, hogy azok a nemzetet elutasító ideológiák, amelyekből az 1848as és az 1917es forradalmaktól számítva több is kifejlődött Európában, mára igen nagy mértékben teret vesztettek. A Francia Kommunista Párt az 1 946os parlamenti választásokon még 28,2 százalékot ért el, a mosolygós MarieGeorge Buffet asszony, a kommunisták idei elnökjelöltje be kellett hogy érje 1,93 százalékkal. És az olasz Baloldali Demokraták, a diaszpóra leghatalmasabb kommunista pártjának ö rökösei (34,4 százalék az 1976os parlamenti választásokon) egyenesen arra készülnek, hogy összeolvadjanak a kereszténydemokratákkal! Kína, amely ÉszakKorea, Vietnam és Kuba mellett még a kommunizmusra hivatkozik, hajlik arra, hogy vele szemben előnyben r észesítse az aranyborjút és a nacionalizmus egy új formáját. Oroszország exszovjet szomszédaival kukacoskodik. Gyakran hallani azt is, hogy azok a konfliktusok, amelyek vérbe borítják az indiaipakisztáni határvidéket, Afrika szarvát vagy a Kelet jelentő s részét, lényegében vallási és nem nemzeti jellegűek. Ez azonban csak részben igaz, mivel a dzsihád, a „szent háború” deklarált célja a „zsidók” és hasonlók eltávolítása a Dar el Iszlám területéről, és a palesztinok fele elutasítja, hogy ügyének a nemzeti dimenzión túl más értelmet tulajdonítson. Irán pedig még vegyíti is a két megközelítést, olyan nukleáris vetülettel gazdagítva, amely a jövő félelmeit harangozhatja be. Nem áll jobban Afrika sem, ahol Nigériától Biafráig, Ruandától Dárfúrig és Szomáliáig több, az esetek többségében nagyon véres polgár- és egyéb háború dúl, amelyek megfékezése a kéksisakosoknak mindmáig nem sikerült. Kolumbia véget nem érő háborúba süllyed, és Hugo Chávez, Venezuela ura egyre inkább Fidel Castro örököseként lép fel. Sehol sem született egy valamennyire is számottevő mélységű föderális csoportosulás, még Európában sem, ahol az 1950es évek alapító atyái már úgy érezték, hogy megnyerték a játszmát. A bővítés, a 2005ös francia és holland vétók, a ma minden korábbinál büszkéb b NagyBritannia vonakodása attól, hogy szuverenitásáról bármiben is lemondjon, eltöröl minden hasonlóságot a Jean Monnetkorszak nagy álmával. Ugyanakkor azonban Amerika súlya sem a régi már, az ENSZ pedig túlságosan atomizálódott ahhoz, hogy szembenézhes sen a mai kor számtalan kihívásával. A legutóbbi megállapodás ÉszakÍrországról, a Párizs és Berlin által sürgetett európai megújulás, Angela Merkel kancellár asszony eltökéltsége jó irányba mutat. Az ördög műve lenne, ha Gordon Brown, a munkáspártiak új vezetője, Tony Blair örököse a brit kormány élén, nem tudna megértésre jutni azzal a dinamikus csapattal, amely nemrég vette át a kormányzást Párizsban – többek között azzal az ambícióval, hogy összebékítse a kormányzatot, a nemzetet és Európát. vissza Fogcsikorgató beiktatás Új Magyar Szó 2007. augusztus 8. Szerző: Stanik Bence Kimért koreográfia szerint zajlott Winkler Gyula, eddigi külkereskedelmi államtitkár beiktatása a távközlési és informatikai miniszteri tisztségbe a Cotrocenipalotában. Mint ismert, a tárca korábbi vezetőjét, Nagy Zsoltot bírósági eljárások miatt függesztette fel Traian Băsescu még június 11én. Winkler tegnap délelőtt negyed órával a ceremónia megkezdése előtt jelent meg a palota patinás folyosóin . Rövidesen a miniszterelnök is feltűnt, a II. Tăriceanukabinet minisztereivel együtt.
