Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-27
19 – Nem feltétlenül szükséges, de beszélünk róla. A szlovákok azért beszélnek róla, mert félnek tőle. A magyarok körében pedig az autonómiáról szóló beszélgetéseknek két típus áról szólhatunk. Az egyik az autonómiának a naiv megközelítése, a másik pedig az óhaja – anélkül, hogy konkrétan megfogalmaznák, hogy milyen autonómiáról is lenne szó. Ugyanis azt tudatosítanunk kell, nagyon kevés embernek van erről szakismerete. Nem igaz án folyik vita a szlovákiai magyarság körében. Az egyik a Bósza János féle törekvés, amely eléggé zárt közösségnek tűnik. A másik oldalon pedig tudjuk, hogy a párton belül is folyik egyfajta programalkotás, amelybe ugye beletartozik az önmeghatározás kérd ése is... – Zavarosabbak az elképzelések, mint 1012 évvel ezelőtt voltak. Ugyanis akkor folyt egy eléggé széles körű vita az önkormányzatiságról. Alapjában véve ugyanis minden autonómia önkormányzatiságot jelent. A megvalósulása is egyforma módon történi k, csak törvény, illetve alkotmány által jöhet létre. Szlovákiába a többség egyetlen egyfajta autonómiától tart, és ez területi autonómia. Ön szerint is így van? – Az önkormányzatiságnak minden olyan sajátos formáját elutasítják, amely a magyarok számár a olyan jogokat teremtene, amilyeneket a többség „egyszerű” módon nem írhat felül – csakis a törvényhozás által. Természetesen a területi autonómia a „legdermesztőbb” számukra, a szlovák történelemben ugyanis az autonómia nem sajátos önkormányzati formát j elentett, hanem mindig valamilyen elszakadási törekvés bújt meg mögötte. És ennek következtében azt gondolják, hogy minden autonómiatörekvés mögött az állam kereteinek a szétfeszítése rejlik. Persze azt elfelejtik, hogy a szlovákság autonómiatörekvései min dig akkor vezettek el az elszakadáshoz, amikor a nemzetközi körülmények ezt lehetővé tették. Szlovákiának az 1992 – 1993ban bekövetkezett elszakadása Csehszlovákiától is egy olyan helyzetben történt, amikor egész KözépEurópa, sőt, a világ mintegy negyedrés ze átalakulóban volt. Milyen lehetőségei vannak ezen kívül a szlovákiai magyarságnak? – Ha nem autonómiában gondolkodik a szlovákiai magyarság, akkor kizárólag valamilyen szövetségi rendszerben teheti ezt. Tudatosítanunk kell, hogy a demokrácia még mindi g a többség uralmát jelenti, ha egy számbeli kisebbség nem tud olyan helyzetbe kerülni, hogy saját akaratát valakinek vagy valamilyen jogi forma segítségével érvényesítse, akkor rövidesen menthetetlenül a politika halottjai közé fogják sorolni. A felvidéki magyarság rettentően rossz társadalmi, lelki állapotban található. Sokkal rosszabban, mint a rendszerváltozás idején. NAGY HIBÁK A KILENCVENES ÉVEK ELEJÉN A két Dzurindakormány idején a szlovákiai magyarság politikai képviselete kormányhelyzetben volt. .. – Éppen ebben a nyolc éves kormányzási időszakban zilálódott teljesen szét a társadalmunk. Semmilyen olyan biztosítékot nem tudtunk ez alatt a nyolc év alatt teremteni a felvidéki magyarság számára, amely akkor is működik, ha a Magyar Koalíció Pártja n incsen benne a kormányban. Mindjárt a rendszerváltozási utáni két évben elkövettük azt a borzasztó nagy hibát, hogy „eladtuk” magunkat a csehszlovák állameszmének, ahelyett hogy követtük volna Esterházy Jánosnak a példáját abban, hogy egész politikai pálya futása alatt a szlovák önállósulási törekvéseket támogatta. Mi pedig 1990 és 1992 között „lepaktáltunk” azokkal, akik kígyótbékát kiabáltak azokra a szlovákokra, akik önállósulni akartak. HAZA A SZÜLŐFÖLDÖN Elértük azonban azt, hogy a szlovákiai magyars ág nemzetiségből, majd nemzetiségi kisebbségből nemzeti kisebbség lett. Tehát a terminus technikusban talán megállapodtunk... – Európában hagyományosan kisebbségnek a gyarmatbirodalmak maradványaiban élő, Európába beköltözött személyeket, illetve csoporto kat nevezik. Annak idején mi eldöntöttük, hogy közösségnek nevezzük magunkat. Időnként sikerül ezt szlovák nyelven is kimondatnunk, de hivatalosan még mindig nemzetiségi kisebbség vagyunk (és ezt tudatosan teszik) – így ezzel meg lehet alázniuk a közösségü nket, áttételesen: kétségbe lehet vonni az őshonosságát. Ha sikerülne abban megegyeznünk, hogy levegyük a napirendről a nemzetiségi kisebbség
