Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-25
21 Az egyezkedés tehát a továbbiakban gyakorlatilag tárgytalan, most m ár a jövő évi hazai parlamenti választásokra kell összpontosítani, azok érdekében kell a két félnek megegyezésre jutnia. A felvetés — enyhén szólva — téves, mert egy támogatási listát valóban határidőre kell benyújtani, de visszavonni bármikor lehet, tudom ásom szerint még a már beindult kampány során is. Ha a függetlenként induló Tőkés László neve átkerül az RMDSZ listájára, akkor automatikusan érvényét veszíti a támogatási lajstrom, s Tőkés személyét ugyancsak „automatikusan" fölvállalják az RMDSZt támoga tó aláírók. Ez is lenne, szerény vélekedésem szerint, a mai erdélyi magyar közakarat, amellyel az „ellenzéknek" és „radikálisnak" nevezett csoportosulások néhány tagja fordul csupán szembe. Igaz, ők a hangadók! Csak kettőt neveznék meg, akik nyilvánosan is közzétették ebbéli vélekedésüket: az egyik éppen Tőkés László fivére, Tőkés András, a másik Székelyudvarhely polgármestere, Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség „teljhatalmú" elnöke. Ők kerek perec megmondták, hogy Tőkés Lászlónak nem szabad egyezkedni e az RMDSZ csúcsvezetésével, mert az „árulás" lenne a saját támogató táborral szemben. Mondom, sokkal többen lehetnek a megegyezést ellenzők között, de ők nyilvánosan nem adták még nevüket a testvérharc mindenképpen való fölvállalásának eszméjéhez. Többen bizony, sokkal többen lehetnek, kik mindenféle elnöki, alelnöki címecskéket viselnek imitt meg amott, s azokhoz immár annyira ragaszkodnak, hogy nem áldoznák fel egy pragmatikus érdekből megteremtendő magyar egység oltárán. Itt lehet a kutya elásva... Biz onyos emberek még mindig azt hiszik, hogy a matematikát meg lehet változtatni, s ha nem lehet, akkor dögöljön meg a szomszéd kecskéje, tehene is. Rossz és kártékony gondolkodás. Markó Béla Tőkés László nyilatkozatára válaszolva higgadt volt, de láthatóan igen csalódott és rezignált, s nem adott megnyugtató és elfogadható választ arra, miért is nem ment el Tusnádfürdőre. Az, hogy ő Kiss Péter kancelláriaminiszterrel és Bajnai Gordon fejlesztési miniszterrel tárgyalt Budapesten, nem elfogadható mentség. Egy katasztrofális bukásra ítélt magyarországi kormány (mely egyre inkább fumigálja a határon túli magyarság ügyeinek fölvállalását) gyanús szándékú tagjaival tárgyalni — tisztelet a kivételeknek! — nem dicsőség, nem érv, kibúvónak is rossz. A lelkiismeret — Tusványos után — tehát az egyik oldalon sem igazán tiszta. De van még esély. Ezen a héten például... Nem honosodott meg a magyar hivatali nyelv a helyi közigazgatásban Erdély.ma [ 2007. július 25., 06:42 ] Forrás: Krónika Noha 2001 óta törvény szava tolja a magyar nyelv használatának a jogát azokon a romániai településeken, ahol a magyarok aránya meghaladja a húsz százalékot, a hivatalok csak elvétve iktatnak magyar nyelvű kérvényeket. Az okok között helyenként a fordítás többletköltségeit, az ügyinté zés nehézkességét említik. Az is felmerül azonban, hogy az erdélyi magyarok többsége nem ismeri a magyar hivatali nyelvet. Szatmárnémeti magyar ajkú lakosai alig élnek a közigazgatási törvény által szavatolt nyelvhasználati jogukkal. A város önkormányzata ez év tavaszán nyitott ügyfélfogadási irodát, így a hivatalhoz folyamodóknak nem kell a különböző osztályokat felkeresniük. Mint kiderült, az új közönségszolgálati iroda hét alkalmazottja közül kettő jól beszél magyarul, egyikük pedig németül is el tudja igazítani a hozzá fordulókat. Bár a város magyarságának aránya megközelíti a negyven százalékot, furcsán tekintenek az emberre, ha magyarul szeretne kérvényezni valamit. „Senki sem akart még nálunk magyar nyelvű beadványt letenni, de azért próbálja meg, hátha az illetékes osztályon van olyan személy, aki magyarul tud majd válaszolni – mondta az iroda egyik alkalmazottja. – Szép számmal fordulnak hozzánk olyanok, akik magyar nyelven érdeklődnek, viszont az írásbeli kérvényeket vagy egyéb hivatalos beadvány okat már mindenki román nyelven fogalmazza meg.” Az iktatóban az is kiderül, nemcsak a hivatalos ügyintézésben nem használják a szatmárnémetiek a magyart, de még az önkormányzat magyar polgármesterének címzett leveleket is többnyire az állam nyelvén foga lmazzák. „Havonta 20 – 30 levél érkezik hozzánk, viszont szinte kivétel nélkül román nyelven – közölte az iktatós. – Évente csak egykét magyarul írott levelet kapunk, melyekre a hivatal a választ is magyar nyelven adja meg. Még a külföldről érkező levelek is többnyire kétnyelvűek, eleve csatolják hozzájuk a román változatot.” A magyar
