Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-25
14 pártharcok számára. Az ifjú nemzedék nem olvas újságot és mélyen megveti a demokratikus politikát, amelyről nem tud - és nem is akar tudni - semmit. Neg yven éve már a kultúrafogyasztás középpontjában a zene áll, elsősorban a rock, a szinte teljesen artikulálatlan, "minimális romantika", ehhöz adódik most az internet "rossz végtelenje" (Hegel), amelyben semmiféle, "racionálisnak" tetsző és "demokratikusnak " nevezett nemzetállami politika nem tudja utolérni az előle röhögve menekülő, integrálhatatlan és fegyelmezhetetlen fiúbandákat. (A csajok már rég kiszálltak.) A keleteurópai politika - amelynek pártjai, apparátusai, közhivatalnokai ablaktalan, életide gen enklávékba vannak zárva maguk is - valamilyen módon persze reagál erre a krízisre, amelynek maga is az egyik eleme. De a maga sajátosan szabályozott, zárt és zárványszerű világában nehezére esik persze megérteni, hogy itt nem "az opciók közötti alterna tívák kreatív, problémamegoldó, pozitív és proaktív szétszálazása van a napirenden", hanem a fejére esett a plafon. Albert O. Hirschman ma már klasszikus szociológiai elmélete szerint a lázadásnak két alapformája van: a tiltakozás, a hang fölemelése (voi ce) és a kivonulás, exodus (exit). Amikor olyan országban, mint Románia, az aktív lakosságnak majdnem a fele (!) külföldre távozik - és hasonló jelenségek tapasztalhatók a másik legnagyobb keleteurópai államban, Lengyelországban is , akkor a hazautalt pé nzek keltette rövid távú föllendülés ("boom") se rejtheti el, hogy a keleteurópai népeknél betelt a pohár. Kész, befejezték, le lehet húzni a redőnyt. A keleteurópai polgárság s a tőle nehezen megkülönböztethető politikai osztály a kiutat a parlamenti demokrácia elleni rohamban látja. Ez a roham többféle módszertan és világnézet jelmezébe öltöztetett hadakkal csörtet a teljes politikai "tohubavohu" felé. Az első a technokrataelitista jellegű: vonjunk ki minél több intézményt és döntést a népakaratot közvetve megtestesítő népképviseleti testületek kompetenciája alól. Helyettesítse a képviseleti kormányzatot a független jegybank, a költségvetési hivatal, a számvevőszék, az Alkotmánybíróság, az Európai Központi Bank, az európai központi bürokrácia, az eu rópai (emberi jogi) bíróság, a WTO - és így tovább. Döntsenek a szakemberek: azaz a neoklasszikus közgazdaságtan, a játékelmélet, a monetarista és egyensúlyi ortodoxia, az államtalanító jogelmélet - e magas felhőrégiókban a vértolulásos népi közönségnek ni ncs semmi keresnivalója. A második a pártrendszer és a parlamentarizmus elleni frontális támadás. Ennek a formái különbözők. A legérdekesebb talán a romániai változat. Basescu elnök és a hozzá csatlakozott (korábban liberáliskonzervatív) értelmiségi "el it" - olyan nevek, mint Andrei Plesu, Gabriel Liiceanu, HoriaRoman Patapievici, Vladimir Tismaneanu, Mircea Cartarescu - pártok fölötti elnöki többség és pártok fölötti korporatív mozgalom kialakítására törekszik (itt ötvözi II. Károly "királyi diktatúráj ának" pártok fölötti mozgalmát, a nemzeti újjászületési frontot és a magyarországi "polgári köröket", amelyek idehaza egyébként elhaltak, évek óta nem hallan i már róluk), új köztársaságot és alkotmányozó nemzetgyűlést, az új alkotmányról pedig népszavazást hirdet (ez a Kaczynski ikrekre, a Kossuth téri szélsőjobboldali "államalapítókra" és Hugo Chávez plebiszcitáriuspopulista módszereire emlékeztet egyszerre) . "A pártok" és "a bűnös parlament" elleni agitáció fülsiketítő. (Ezek a fejlemények mellesleg és utólag igazolják az RMDSZ sikertelen döntését, amellyel Basescu elnök ellen fordult: a magyarok már másodszor szavaztak Basescura saját pártjuk ellenében. Elő ször Adrian Nastase ellen döntöttek a romániai magyarok, aki nem túl szeretetre méltó figura, bár a legmagyarbarátabb román vezető volt Trianon óta - de hát ki szavaz itt racionálisan? Inkább legyen magyarellenes, de ne legyen posztkomcsi. Igaz, Basescu is posztkomcsi. Itt a vége, fuss el véle.) A Kaczynski ikrek "új lengyel köztársasága" antiparlamentarizmusában, mitologikus kommunistaellenességében, klerikalizmusában hasonlít Romániára (emitt a IV., amott a III. köztársaságot hirdetik), de a hivatalos a ntiszemitizmus, német- és oroszellenesség és általános kelekótyaság, mondhatni: generáldili, egyedülálló. "A kommunista múlttal való leszámolás" közismert jelszava a mai Lengyelországban semmi mást nem jelent, mint tisztogatást, boszorkányüldözést, politik ai hisztériát és őrjöngést. A Kaczynski ikrek tökélyre vitték a - mindenkori és mindenünneni jobboldalra jellemző - "negatív önigazolást": minél több hülyeséget csinálok, annál jobban bírálnak "az idegenek", azaz az idegenszívű liberálisok és baloldaliak, valamint az áskálódó külföldi áspiskígyók, amivel bebizonyítják, hogy én nagyszerű honfi vagyok, s evvel idézem elő e gonosz boszorkák (strigák) üzelmeit és cselszövényeit, amivel csak azt bizonyítják... - és így tovább a végtelenségig. Ez mindig beválik.
