Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-24
8 elfogadásával, illetve abból valamint az azzal szembeni kritikából és lázadásból áll. És éppen az ez Európai lélek kulcsa, az európai lelki nyugalmi helyzet kulcsa, hogy ezt az egyensúlyt sikerül megtalálni. '68ban ez nem sikerült. Ezért fordult szembe a teremtés rendjével végül is vagy jutott el oda ez a politikai irány zat, hogy szembe került, szembe fordult magával a teremtés rendjével is. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hogyan mutatkozik meg mindez a politikában? Hogy egy valamivel közérthetőbb tájékra kalauzoljam Önöket. A politikában Európában mindazt, ami t most elmondtam a korszellemről, azt két betűvel foglalkoztak össze, amit angolul úgy mondunk, hogy PS, azaz politikailag korrekt kifejezés két betűje. Ez azt jelentette Európában, hogy ha valaki a hazáról beszélt, akkor azonnal nacionalizmussal kellett b élyegezni. Ha valaki a családról beszélt, akkor homofóbnak kellett nyilvánítani. Ha a nemzetről kezdett beszélni, akkor megtámadták az antiszemitizmus vádjával. Ha a társadalmiságról kezdett beszélni, akkor megtámadták, hogy piacellenes. Ha a népről kezdet t valaki beszélni, akkor rásütötték, hogy populista. Ha a közösség mellett emelt szót, akkor azt mondták, hogy elnyomást akar. És hogyha a hit értékeiről beszélt, akkor klerikális reakció vádjával illették. Így nézett ki a politikában az, amit az előbb a k orszellem összefüggésében mondtam Önöknek. Csak látszólagos ellentmondás, hogy '68 után számos nyugateurópai országban időnként konzervatív és kereszténydemokrata kormányok is alakultak. Gondoljunk Kohl Németországára. Mert igaz, hogy létrejöttek ezek a k ereszténydemokrata vagy konzervatív kormányzatok, de sohasem tudták, nem voltak képesek, talán nem is merték célul kitűzni, hogy magát a korszellemet is megváltoztassák. Ezért ez a korszellem egész a legutóbbi időkig, ha nem is akadálytalanul, de domináns módon érvényesült. Mára azonban ez a trend megtört. Nem a politikusok törték meg, a politikusok már csak kifejezik azt a tényt, a mai kereszténydemokrata és konzervatív politikusok választási győzelmei csak kifejezik azt a tényt, hogy a kor szelleme megvál tozott. Valójában az európai emberek érzésvilága fordult el ettől az előbb fölidézett élet- és politikaszemlélettől, és hirdetett meg valami mást. Az európai emberek meggyőződésem szerint ebben a kicsit kaotikusnak tűnő új korszakban erkölcsi relativizmus helyett fogódzókat és eligazodási pontokat keresnek illetve várnak szellemi és politikai vezetőiktől. Ennek az új európai politikának megjelentek az emblematikus vezéralakjai. Angela Merkel Németországban, Sárközy Franciaországban, s kevesebb figyelmet for dítunk erre, de ne felejtkezzünk el Balkenende miniszterelnökről sem, aki most aratta második választási győzelmét Hollandiában. Ennek az új politikai nemzedéknek és korszaknak a politikai krédóját Nicolas Sárközy fogalmazta meg tán a legvilágosabban, amik or azt mondta: Úgy akarok beszélni a nemzetről, hogy senki se vádolhasson nacionalizmussal. Úgy akarok beszélni a gazdaságról, hogy senki se vádolhasson piacellenességgel. És úgy akarok beszélni a társadalomról, hogy senki se vádolhasson populizmussal. Ami , ha jól fordítjuk magyarra ezeket a mondatokat, nem azt jelenti, hogy olyan ravasz ember vagyok, hogy majd olyan körmönfontan beszélek ezekről a kérdésekről, hogy nem lehet ilyen hírbe hozni, hanem arról, hogy egyenesen fogok beszélni ezekről a kérdésekrő l, és nem tűröm el, nem fogadom el, nem nyugszom bele, hogy többen ilyen vádakkal illesszenek. Ez az új európai korszellem és politikai kultúra krédója. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha mindezt lefordítjuk a szellem világából a politikai cselekvés ny elvére, a következőket tudom Önöknek jelenteni Európából. Úgy tűnik, hogy a II. világháború után kigondolt társadalmi rend most már a piacról, a társadalomról, igazságosságról, a piac, a gazdaság és a társadalom viszonyáról beszélek, tehát a II. világhábor ú után erre a problémakörre a németek adtak egy választ, amit szociális piacgazdaságnak neveztek, és amelyet rendre kihívások értek az elmúlt 40 évben Európában. Maguk a németek is elbizonytalanodtak, hogy vajon érvényese még az Erhard Adenauer által kido lgozott társadalmi berendezkedési elv a globalizmus körülményei közepette. Maga Schröder, aki a szociáldemokratá k részéről volt kancellár, a maga újbaloldali fölfogásával kifejezetten tagadta, ha nem is vallotta be, de a tevékenységével kifejezetten tagadta, hogy érvényes lenne még a szociális piacgazdaság társadalmi elmélete és gyakorlata a globalizmus körülményei közepette. Ezzel nem volt egyedül, hiszen Tony Blair, Bill Clinton, akik együtt ezt az új baloldal - valójában neoliberális alapokon - egy új baloldali koncepciót próbáltak megfogalmazni, valójában mind a múlthoz sorolták a szociális piacgazdaságot. Amit a zonban ma látunk, az, hogy a németek ismét önbizalomra és öntudatra kapta k, meghirdették a szociális piacgazdaság korszerűsítését, és ha megnézzük, hogy mit csinálnak a franciák, vagy éppen mit teszünk mi magyarok, illetve tennénk, ha nem az újbalosok (?) lennének kormányon, illetve mit tesznek Lengyelországban a konzervatív ko rmány képviselői, akkor azt mondhatjuk, hogy mindenki keresi a szociális piacgazdaság saját nemzeti változatát. Ezt az utat. Ezt az építményt. A piacnak és a társadalomnak, az egyéni szabadságnak és a közösségi érdekeknek ezt a német forrásból fakadó harmo nikus állapotát próbálja mindenki a saját nemzetkarakterológiája szerint elérni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
