Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
46 A budapesti Miniszterelnöki Hivatalban megrendezett tanácskozáson az ukrán küldöttség tagjaként jelen volt mind Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, mind Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, ami annyiban előrelépést jelentett a korábbi állapotokhoz képest, hogy legutóbb, még Leonyid Kucsma elnöksége idején, csupán az utóbbi po litikus vehetett részt az ülésen a kárpátaljai magyarság képviseletében. Ami a tanácskozás tartalmi részét illeti, Kovács Miklós lapunknak nyilatkozva örvendetesnek nevezte, hogy minden, a kárpátaljai magyar szervezetek és a magyarországi ukrán kisebbségi önkormányzat által felvetett kérdés szerepelt a napirenden, majd hosszú egyeztetések után a két fél gyakorlatilag valamennyi ügyben véleményt is nyilvánított. "A vegyes bizottság jelentősége a mi szemszögünkből mindig is elsősorban abban állt, hogy indiká torként jelezte, hogyan viszonyul a kárpátaljai magyarság számára fontos kérdésekhez az ukrán hatalom, illetve az elfogadott jegyzőkönyvek és ajánlásaik némi kapaszkodót nyújtottak, amikor megpróbáltuk előremozdítani ügyeinket" - emlékeztetett Kovács Mikló s. Természetesen szóba kerültek a tanácskozáson mindazok az égető problémák, amelyekben a KMKSZ az utóbbi időben igyekezett képviselni a helyi magyarság érdekeit, így például az anyanyelv használatának lehetősége az érettségi vizsgaközpontokban és felvét elizéskor; a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola kiszámítható finanszírozása; magyar csoportok indítása a hiányszakmákban az Ungvári Nemzeti Egyetemen, az államilag finanszírozott diákkeret terhére; a tankönyvellátás biztosítása a magyar iskolák ban; a külföldi diplomák és tudományos fokozatok kölcsönös elismerése; a vereckei honfoglalási emlékmű befejezése; a Tiszamelléki járás létrehozása. "Az ukrán fél hozzáállása problémáink megoldásához lényegesen kedvezőbb volt a korábbi ülések tapasztalatai hoz viszonyítva, s ez a megfogalmazott ajánlásokban is tükröződik. Egyedül a Tiszamelléki járás ügyében volt merev a tárgyalók álláspontja, így a kérdés várhatóan nem is szerepel majd az ülésről kiadandó jegyzőkönyvben - értékelte a történteket a KMKSZ eln öke. A politikus ugyanakkor óvatos volt: - A fontos kérdésekben egyetértés született, például jelenleg úgy tűnik, mégiscsak lesz emlékmű Vereckén, a bizottság ajánlásait rögzítő jegyzőkönyvön azonban még dolgoznak a szakértők, s várhatóan csütörtökön írj ák majd alá a véglegesített dokumentumot. A konkrét eredményekről majd csak ezt követően érdemes beszélni." vissza Foggalkörömmel, szavazattal Kárpáti Igaz Szó 2007. július 21. Szerző: Kőszeghy Elemér Sokat cikkeztünk, cik keztek róla más magyar lapok is, mi lehetett az oka, lehettek az okai annak, hogy tavaly tavasszal a helyhatósági választásokon a magyar pártok, ha nem is csúfosan, de mindenképpen leszerepeltek. A két szervezet által összegyűjtött negyvenezernél is kevese bb voksot ugyanis mindennek hívhatjuk, csak éppen fényes győzelemnek nem. Kivált nem annak ismeretében, hogy az egyik szervezet rendre negyvenvalahányezer taggal hirdette – s esetenként anakronisztikus módon hirdeti még ma is – magát. Az eltelt közel más fél év már lehetőséget ad arra is, hogy ne csupán az okokról, hanem a következményekről beszéljünk. Mindenképpen komoly fegyvertény, hogy a megyei tanács egyik alelnökét magyar párt adja. Azt persze nem tudhatjuk, hogy a posztért mit kellett (fel)adni a pá rtnak. Legfeljebb azt tapasztaljuk, hogy frakciótlanul, törvényileg sem meghatározott két csoportocskában ügyködve a magyar képviselőknek dupla energiát kell ráfordítniuk, mint más társaiknak, ha a magyarság, a magyarlakta vidékek érdekében akarnak valami kézzelfoghatót kilobbizni. Ráadásul, noha születnek szép döntések egyéb, morális síkon is – például, hogy rehabilitálják a sztalini lágerekbe elhurcoltakat, vagy hogy megszűnjön a második világháború idején magyar kötelékekben harcolók lefasisztázása – , mi vel nincs kidolgozva a végrehajtási mechanizmus, valójában e tanácsi döntések további sorsa sem teljesen világos. Az emberi természet persze olyan, hogy szeret panaszkodni, számon kérni. Ez így lenne akkor is, ha ragyogóan mennének a dolgok, a mostani po litikai, gazdasági és erkölcsi lejtmenetben azonban még jogos is mindez. Legfeljebb azon lehet elcsodálkozni, amikor a hiányosságokat a magyar pártokon azok a magyarok kérik számon, akik annak idején ki tudja, milyen megfontolásból, a megyei, járási, város i jelöltlistán valamelyik ukrán párt neve mellé tették az ikszet. Vajon elgondolkodike azon most az a személy, aki a választás napján végrehajtotta ezt a pár
