Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
47 másodpercnyi mozdulatot, vagy éppen távol maradt annak idején, hogy ezzel gyakorlatilag a magyar közösség, azon belül önmaga legyengítéséhez járult hozzá igencsak tevőlegesen?! Elgondolkodotte azon például, hogy miközben a mindinkább átjárhatatlan államhatárokat – s ezzel párhuzamosan a magyar szervezetek általa vélt tehetetlenségét – szidja, ha ne gyvenezer helyett hetvennyolcvanezer szavazattal tudná legitimizálni magát a kárpátaljai magyarság, akkor nemzetközi síkon is jobban felvehetné a harcot Schengen mindinkább fölé, fölénk tornyosuló árnyéka ellen?! Hetvennyolcvanezer betonbiztos szavazatta l a háta mögött a legtöbb nagyobb ukrán párt komolyan keresné a lehetőséget a két magyar szervezetnél ahhoz, hogy e szavazatmennyiségért cserébe befutó helyen magyar jelöltet is listájára tegyen. Így viszont nem nagyon hallunk tülekedésről, mint ahogyan – az állapot logikus következményeként – arról sem, hogy valaki az ukrán rádában felvállalná, tovább vinné a magyarság ügyesbajos dolgait. Késő bánat eb gondolat, mondhatná valaki, hiszen a tavaly tavasszal elkövetett félrelépést jó pár évig aligha lesz l ehetőség helyrehozni. Csakhogy: egyre több helyről érkező információk szólnak arról, hogy a szeptemberben esedékes parlamenti választásokat belátható időn belül előrehozott helyhatósági választások követik. Mindez logikus lépés lenne a nagypolitikában, min t ahogyan logikus lépésnek kellene lennie annak is, hogy a magyar közösség a súlytalanság állapotából ismét leszáll a még megmaradt talpalatnyi földre. És foggalkörömmel, szavazatával(!) védelmezi azt. vissza Élő trianoni s zindrómák délen és északon Népújság 17. julij 2007, 51. évf. 29. sz. - Bence Lajos Ma is kísért a „Trianonszindróma”. De már nem magyar, nem is magyar – magyar viszonylatban. Hála Istennek! A „NagySzerbia”álom szertefoszlását követően, amelynek már a kezdetektől sem a „minden szerbet egy hazában” volt a jelszava, hanem az egész délszláv állam fölötti uralom és hatalomgyakorlás, a szerbek lassacskán saját Trianonjukat kezdték elszenvedni. A nemzetközi közvélemény a boszniai kegyetlenkedések után (lásd: Srebrenica) a szerbek által kezdeményezet hódító háborút kezdte megelégelni. A Koszovó ellen folytatott hadjárattal pedig végleg betelt a pohár. A NATOcsapással viszont kezdett beteljesülni az a sokak által emlegetett jóslat, mely szerint Szerbiából nem marad egyéb, mint a török hódoltsági időkben „közigazgatási” egységnek számító belgrádi „pašaluk”. Az 1983ban elkezdett koszovói függetlenedési folyamat – úgy tűnik – hamarosan révbe ér. A szerbbarát oroszoknak és más erőknek is lassan be kell látniuk, hogy a régi állapotok már nem állíthatók vissza. A legutóbbi szerb kifogás azonban elgondolkoztató. Még a tavasszal történt, hogy a belgrádi német nagykövet azt javasolta a szerbeknek, hogy Koszovó minden áron való megtartása helyett saját jövőjükkel fog lalkozzanak többet. Mert ellenkező esetben felmerülhet még Sandžak és a Vajdaság kérdése is… Mert Koszovó 1389 után csak 1912ben lett újra Szerbia része, Vajdaság pedig, annál az egyszerű oknál fogva, hogy szerb állam nem is létezett, sohasem volt szerb fennhatóság alatt. Mígnem erős antant (francia és angol) közvetítéssel 1918tól az alakuló Jugoszlávia részévé vált. Schengen és az új „trianoni szindróma” azonban nem csak a déli végeken, de a Felvidék nacionalista erőinél is felütötte a fejét. A „mi k észül itt?”, illetve az „itt valami más van” köré csoportosuló sejtések és sóhajok egy cseh lap megfogalmazásában a probléma lényegére irányítják a figyelmet. Ennek egyik kitétele szerint Szlovákia azért nem fejleszti déli területeit, mert a schengeni övez ethez való csatlakozás után az ország gyakorlatilag elveszíti a magyarlakta területeit. Az újság szerint a szlovákok attól tartanak, hogy a déli országrészben az önkormányzatok megerősödése könnyen autonómiakövetelésbe torkollhat. A szlovákok félelme anná l is indokoltabb, hiszen Csehszlovákia megalakulásáig az egész szlovák terület az Osztrák – Magyar Monarchia része volt. Vannak olyan politikai elemzők, akik a Hedvigügyet és más „aktuális” ügyeket is ennek a számlájára írják. Közben leszögezik, a szlovák – m agyar viszonyban, a szlovákok részéről megnyilvánuló komplexus a terület elvesztéséből fakad. Amire sem esély, sem reális alap nincs. Így a felvidéki magyarok a schengeni csatlakozás után sem számíthatnak változásokra. vissza