Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
11 rendeznek. Esetleg a nyakukba borulnának, mondván, hogy ők is szeretnének bekapcsolódni a buliba, ami jobb irányba terelné a nagy magyar politikai szenv edélyt. A tengerre, magyar, mondják az átutazó vajdasági magyar vendégmunkások, s ezzel megszületik a nemzeti egység, ám nem fejeződik be a kalandos Kárpátmedencei utazás. Otthon szembesülnek igazán a magyar élettel. Miután szétosztották az ajándéko kat, okvetlenül szóba kerül az otthoni nyavalya. Ilyenkor nem hallanak másról, mint arról, hogy Szerbiában mennyire szidják a magyarokat, a zsidókat, a romákat vagy a muzulmánokat. Az a baj, mondogatják, hogy - sajnos - a többségi nemzet soraiban nincsenek többségben a liberális és a baloldali állampolgárok. Hogy fogunk Európá hoz csatlakozni, kérdezik, és természetesen nagyobb liberalizmusról és erőteljesebb baloldalról álmodoznak a szorongó kisebbségiek, akik mélységesen megvetik a többségi nacionalista populizmust, az antiszemitizmust, és teljes szívvel vallják az európai egy esülést. Alig várják, hogy jöjjenek a multik, akik majd igazságot, jobb életet és gazdasági felvirágzást hoznak. Ironizálnak az EUval szembeni bizalmatlanságon, s felháborodnak az, úgymond, a nemzetárulókat, az idegenszívűeket érintő szitkokon. Keserűen j egyzik meg, hogy Szerbia alkotmánya nemzetállamként határozta meg az országot, s fölényesen ismételgetik: hogy itt nem tudják, hogy a nemzetállamoknak befellegzett. Se vége, se hossza a kesergésnek. Csakhogy a Kárpátmedencében a kesergés is kalandos k imenetelű. A magyar méhkas igazából a kisebbségben bolydul fel. Ott csapnak legmagasabbra az anyaországi politikai szenvedélyek. Kiderül, hogy az utóbbi időben tovább szaporodott a magyar kisebbségi pártok száma a Vajdaságban. Szerencsére baloldali sincs k öztük, ugyanis mind jobboldaliként deklarálja magát, nem úgy van tehát, mint az anyaországban. Egytől egyig jobboldali, csillan fel az otthoniak szeme. Jó lenne, ha az anyaország is követné a példát, s csak jobboldal lenne. Legyen akár fél tucat is, az a f ontos, hogy csak egy oldal legyen. A magyarnak az a baja, hogy szüntelen civakodik, mondogatják. Nem tartunk össze. Meg kell teremteni a magyar egységet. Tele van idegenszívűvel az ország. Túl sokan vannak liberálisok és baloldaliak. És az EU előtt sem kel lene annyira meghunyászkodni. Ki kell állni a magyar érdekekért. A multik pedig a tönk szélére juttatják az országot. Se vége, se hossza a kesergésnek. A jámbor megfigyelő azt gondolná, hogy egyszerű alakoskodásról van szó. Hogy a dolog mégis összetett ebb, az kiderül, amint a tavalyi szerbiai választásokra meg a soron levő új önkormányzati választásokra terelődik a szó. Tavaly a kisebbségi polgároknak mindössze egynegyede szavazott a jobboldali kisebbségi pártokra. A többi vagy tartózkodott, vagy átszav azott: a belgrádi székhelyű, valamelyest ballib elveket hirdető pártokra adta a voksát. Mit is mondhatnak mindezek után a Gastarbeiterek? Csak azt, hogy a "tengerre, magyar". vissza Hunok Bukarestben, jó helyen Népszabadság • Füzes Oszkár • 2007. július 21. Jókor jó helyen lenni, hát nem gyakori. Meghívtak tavasz végén néhány sima munkanapra Bukarestbe, csak úgy bámészkodni, a Magyar Kulturális Központba, nézzem már meg belülről, hogy is van ez. Láttam én már sok ilyen intézetet, mindnek volt egyfajta kellemesen belterjes kultúrszaga, a fogadó országot is elszántan szerető emberek még elszántabb szeretettel nyomták a rendezvényeket, hadd tudja meg a francia, a bolgár és sok más, mi fán terem a magyar kultúra. Hol kevés , hol kevesebb vendég kíváncsi erre, annyi azonban mindig, hogy érdemes legyen. Valahol valahogy megtérül, kapcsolatban, szimpátiában, olyasmiben, amire a politikai és gazdasági diplomácia nem képes. Szóval, ez a központ nagyon jó helyen van. Bukarest jó negyedében (egyébként a román főváros látványosan, viharos gyorsasággal vetkőzi le korábbi, lepukkadt jellegét), ahová sznob és nem sznob szívesen megy kultúrálódni. És szép a tizenöt éve "magyar" épület maga is, nem túl nagy, nem szűkös, méltóságteljesen nyitott,
