Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
12 szecessziós talán. Ez is számít: a Bukarestben élő magyaroknak jólesik a gyakran mogorva anyaország itteni ünneplőruhája, a románok pedig el is várják, hogy a magyar kultúra ezzel is megtisztelje őket. Végül is, ez a legjobb értelemben vett meg tisztelés maradt az általam megbámult sima munkanapok legnagyobb élménye. Beke Mihály András igazgató és helyettese, Tóth István a szó minden értelmében tud románul, ami konkrétumokat is jelent: tudnak magyar kultúrát csinálni az alapvetően "franciás" romá noknak. És jókor: amikor a kínálat és a kereslet összejön olyan portéka tárgyában, amely így, hogy "magyar kultúra", még eléggé egzotikus, de már eléggé ismerős is a románoknak, hogy vonzó legyen. Már az első este Bozsik Yvette megtölt egy közepes színhá zat (őt a román balettszakma már ismeri), nekem pedig az tűnik föl, ahogy Beke és Tóth észrevétlenül, de minden szükségest elrendez. Jókor vannak jó helyen. A zene és tánc egyébként szűkebben Tóth szakmája, tágabban azonban az intézet egyik legjobb ötlete : magyar zenei fesztivál fiatal román előadóművészeknek, a fődíj most éppen brüsszeli bemutatkozás. Tóth ma már az egyik legfelkapottabb komolyzenei tehetségkutató Bukarestben - hallom később az ottani Zeneakadémia egyik emberétől. Ma már előválogatni kell a jelentkezők között. Az egyik irodában az egyik korábbi nyertes román zenész számol be, büszkén, Tóth tanár úrnak, hogyan futtatta be őt a magyar intézet, ma már Európaszerte koncertezik, magyar muzsikát is "exportálva", természetesen. Beke nagy ötl ete az intézetek éjszakája. A Bukarestben működő külföldi kulturális intézetek közös szuperbulija, persze az ötletgazdánál, nálunk a központ. Ötlet egyébként kell, a hagyományos rendezvények megszokott közönsége mellé csak úgy lehet újabb híveket szerezni, ha újdonságokkal hozakodnak elő. Van, amikor ez csak jó csomagolás, például a májusban már negyedszer megtartott dokumentumfilmfesztivál (Csíkszeredában). Illetve: dehogyis csomagolás. Bekéék titka talán az lehet, hogy valóságos kulturális gócpontként működnek, nem "csak" magyar külképviseletként. Beke úgy mondja: nemcsak megmutatkozni kell, hanem együttműködni. Be is épültek Bukarest szellemi kínálatába, több kultúrszakmai és érdeklődési kör középpontjaként. Úgy csinálják, hogy ők nem látszanak, csak a z eredmény - ezt már az egyik szakkönyvbemutató résztvevője mondja. Egy ifjú romániai magyar médiatudós munkája van terítéken, a vita persze az itteni magyarokat izgatja. De a rendszeres házi koncerteken, kisebbnagyobb konferenciákon már ott van a román t örzsközönség. És: van román törzsközönsége a magyar kultúrának! Ebben szerepe van annak is, hogy jó a román sajtója a magyar intézetnek, így a hírveréshez sem kell erőlködni. Negyedik napja várom, mikor kezd Beke vagy Tóth panaszkodni, nincs pénz, ez n ehéz, az bonyolult, kéne még, de nincsen, satöbbi. De semmi panasz, legfeljebb az újabb ötleteken lamentálnak, vajon akade majd anyagi forrás hozzá, rajtuk nem fog múlni. Pénzhiány egyébként a román kultúrát komolyan sújtja, az intézmények, az alkotók é s az előadók a kicsit is kénytelenek nagyon becsülni. Ezt, jó értelemben, ki is használjuk - mondja Beke , viszonylag könnyű megnyerni ittenieket arra, hogy nálunk, velünk, nekünk szerepeljenek. A Magyarországról érkezőket is lehet, ma még legalábbis, "kö ltséghatékonyan idemenedzselni", bár a pletykák szerint Beke és Tóth gyakran a saját zsebébe is nyúl, ha mozgatni, altatni és etetni kell. Akárhogy is - hallom később , Bukarestben a franciával egy szinten teszik vezető helyre a magyar kulturális közpon tot, presztízs, kínálat és közönség szempontjából. - Jó emberek vannak jó helyen, így aztán bejön a latinok között a hunoknak - mondja a bukaresti olasz intézet vezetője, és ez komoly elismerés: náluk például kisebb a törzsközönség. És van, amiben tényle g egyedülálló a magyar központ: itt a képzőművészettől a dzsesszen keresztül a színházig szinte minden művészeti ág jelen van. Nem csak "ünnepnapokon", amikor éppen valamilyen nagyobb rendezvénysorozat fut, hétköznapi munka ez - mondja Tóth, megcsináljuk, aztán megnézzük, mi jött ki belőle. Annyi biztosan, hogy magyarellenes előítélettel az intézetben és környékén már nem kell számolni, és a magyar ház nem csak "ott van" Bukarestben. Benne is él. vissza
