Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-21
10 alelnökkel, Michael Chertoff belbiztonsági miniszterrel és John Negroponte külügyminiszterhelyettessel - tárgyaltak, a többi között vízumkérdésekről, Koszovó és a Vajdaság helyzetéről és az európai energiapolitikáról. - Két fontos kérdés van, ami Magyarországot is érinti – mondta Szájer József. Az egyik az energiafüggőség kérdése. Az amerikai tárgyalópartnerek feltették a kérdést: miért van az, hogy egy ország, amely nagyon jelentős egyoldalú függésben van az energiaszállítások tekintetében, olyan terveket, olyan elképzeléseket támogat, amelyek az egyoldalú energiafüggést nemhogy csökkentenék, hanem éppen erősítik. Ebben a tekintetben az Egyesült Államok mindenképpen azt hangsúlyozta - és nemcsak Magyarország, hanem más országok viszonylatában is, hogy ne lehessen az energiaszállítást a politikai nyomásgyakorlás eszközéül használni. Kicsit öss zefoglalva azt is mondhatnám, hogy az amerikai kormány talán a magyar érdekeket kicsit jobban látja, mint otthon a magyar kormányzat. vissza Kis Kárpátmedencei útikalauz Népszabadság • Végel László • 2007. július 21. Va nnak kalandos utazások, amelyekről nem írnak útikalauzt. Ezek közé tartoznak a forró nyárban tömegesen hazautazó vajdasági magyar vendégmunkások úti kalandjai is. Több nemzedék ingázik már így - ideoda. A legtöbben Németországból indulnak útnak. Ki Kölnbő l, ki Münchenből, ki pedig Berlinből kocsikázik a Vajdaságba. Legtöbbször autóval indulnak útnak, habár az utóbbi időben megjelenő olcsó fapadosok kényelmesebbek és olcsóbbak is. Ők mégis az autót választják, mert a fapadossal csak húszkilónyi csomagot h ozhatnak magukkal, ekkora bőröndben viszont nem férnek el azok az ajándékok sem, amit a legszűkebb rokonság részére szántak. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy ők hozták létre a vajdasági magyarság legnagyobb alapítványát, amely, igaz, sehol sincs beje gyezve, de amely a legtöbbet tett a vajdasági magyarság megmaradása érdekében. A Gastarbeiterek ugyanis havonta küldik haza az eurókat, hogy az itthoniak valahogy túléljék az ínséges időket. Ennek a "láthatatlan alapítványnak" van egy előnye: nincs a kiseb bségi politikai lobbi ellenőrzése alatt. Igazi civil, polgári magánalapítvány. Útközben egészen furcsa kalandokat élnek át. Harminc évvel ezelőtt az apák egy szuszra tették meg az utat, a fiaik azonban szívesen megállnak Budapesten, előzőleg azonban me gszállnak valamelyik útszéli motelben, hogy pihenten érkezzenek haza. A motel portásai kedvesek velük - a nyugatiakkal. Azért, ők gyorsan felfogták, jobb, ha németül kérik a szobát, mivel a magyarok sokkal előzékenyebbek velük, mint akkor, ha megtudják, ho gy közönséges "jugók", akik időközben egyszerű "szerbekké" vedlettek. A legtöbbjüknek nyugati útlevél lapul a zsebében, úgyhogy a mimikrivel semmi gondjuk nincs. Ha esetleg mégis magyarul szólalnak meg, akkor gyorsan hozzáteszik, hogy ők bizony nyugati m agyarok, nagyszüleik, szüleik még '56ban disszidáltak. Ennek köszönve hazánkfiának nevezik őket, ha azonban leleplezik magukat, akkor jugónémetek lesznek. A "hazánkfiai" iránt a motelportások szolgálatkészek. Hazánkfiának lenni azonban egy hátránnyal is jár, hogy a portás vagy a pincér az anyaországi problémákkal hozakodik elő, makacsul arról akarja meggyőzni őket, hogy éppen Gyurcsánynak vagy éppen Orbánnak van igaza. Ebben a magyarok kérlelhetetlenek. A vendégmunkások azzal kerülik ki a felettébb kénye s témát, hogy mellékesen megjegyzik, éppen a tengerre készülnek, tehát nem érdekli őket a politika. Erre felcsillan a magyarok szeme, mert azon kívül, hogy körülrajongják a nyugatiakat, a tengert is imádják. Ha azt a szót hallják, hogy tenger, rögtön abb ahagyják a politizálást, amiből arra lehet következtethetni, hogy ha Magyarországnak lenne tengere, akkor sokkal nyugalmasabb ország lenne. A választások előtt a fél ország a tengerre vándorolna, a választások után pedig az ország másik fele eredne útnak, és ezzel szent lenne a béke. Még tüntetni sem lenne alkalom, legfeljebb a túlságosan ügybuzgók bontanák ki a strandolás után az árpádsávos lobogót, és a hullámverések egyenletes ritmusára napbarnítva tüntetnének a ríván, miközben a francia és az olasz csaj ok megbámulnák őket. Lelkesen tapsolnának nekik, mert azt hinnék, hogy valamiféle mediterrán fesztivált
