Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-19
29 Megváltozott ugyan a módszer, de valójában aktív maradtam. Nem azért vállaltam a tevékenységet, hogy aztán arról hallgassak és eltitkoljam. Az első bebörtönzésemet követően nem i jedtem meg, tehát nálam nem működött az úgynevezett nevelő jelleg. Mindenesetre érdekes, hogy a kommunistákkal való problémák ellenére is, 1988 és 1989 között Önt kiengedték Amerikába mint vendégprofesszort. Hogy történhetett mindez? Nem volt ez egyszerű. Az első meghívást innen még 1982ben kaptam, de éppen akkor álltam vád alatt. A második meghívás 1987ben jött, ekkor valószínűleg úgy határoztak, hogy kiengednek, mégpedig azért, hogy már ne térjek haza vagy pedig ne tudjak hazatérni. A körülmények legal ábbis erre engednek következtetni. Én tehát megkaptam a kiutazási engedélyt, a feleségem viszont nem. Visszautasítottam tehát az útlevél átvételét, ami nagyon meglepte őket, mert ilyenre addig még nem volt példa. Csak az amerikai küldöttség közbenjárásának köszönhetően Bécsben és az ezt követő helsinki záróbizottság ülése után kapta meg ő is, így utazhattunk el 1988. augusztus 15én a téli szemeszter kezdetére. A tervek szerint a tavaszi szemesztert is ott töltöttem volna, ezt követően jöttem volna csak haz a, de mivel a csehszlovák nagykövetségen ellopták az útlevelemet, ideigleneset pedig nem voltak hajlandóak kiállítani, ezért csak novemberben térhettünk haza. Azt az úti okmányt is csak amerikai jogászok közbenjárásának köszönhetően kaptam meg, akik emberi jogokkal foglalkoztak. Az amerikai otttartózkodásnak azonban volt egy hatalmas pozitívuma – megszületett ugyanis a fiuk, aki ily módon amerikai állampolgár lett. Ki is használta ezt ? Ezidáig még nem (nevetés). Talán, ha nem változott volna meg a rendsz er, akkor talán ki tudta volna használni. Így azonban ez inkább csak egyfajta különlegesség. A politikában, praktikusan már a bársonyos forradalom óta, aktív szerepet vállal – ha esetleg körültekint, mit gondol, jó lépés volt, hogy politizálni kezdett? Azt gondolom, hogy politikai szerepvállalás nélkül nem bírtam volna ki. Még akkor is, ha azt kell mondanom, kissé csalódtam. Az első csehszlovák szövetségi kormányban kellett volna szerepet kapnom, de elutasították a kinevezésemet, mert a kommunista párt akko ri küldöttsége nem értett egyet ezzel. Tulajdonképpen már a kezdetektől fogva problémáim voltak a kommunistákkal. Úgy érzi, hogy Ön megosztja az embereket Szlovákiában? Én ezt így nem érzem, ugyanakkor nem zárom ki, hogy bizonyos szempontból van egy ilyen szerepem, mert mindig világosan megfogalmazott nézeteim és elveim voltak, amiket sosem rejtettem véka alá. Amikor az Együttélés pártot alapította, azt hangsúlyozta, hogy „csak így lehet biztos alapokra helyezni a mi hatszázezernyi magyarunk sorsát, külön ben elragadnák őket azok az extrém pártok, melyek minden bizonnyal megalakulnának délen”. Ezt komolyan gondolta? Igen, mondtam valami hasonlót, közvetett bizonyítékaim voltak ugyanis. Különböző levelek érkeztek hozzám abban az időben, ezek politikai pártok állásfoglalásait tartalmazták, olyanokét, melyeket magyarok szerettek volna alapítani Szlovákiában. Én úgy gondoltam, hogy csak egyetlen pártnak van létjogosultsága. Abban az időben még nem volt bejegyezve a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom, csak klubo k léteztek, sőt a Független Magyar Kezdeményezés se látott még napvilágot. Ez akkor még csak a VPN keretében működött. Előbb arról próbáltam őket meggyőzni, hogy alakítsanak önálló pártot, de ezt ők elutasították. Így aztán világossá vált számomra, ha nem lesz valamilyen elfogadható alternatíva, akkor létrejönnek azok a pártok, melyekről beszéltem. Az extrém és a radikális pártok ellen kívánt harcolni, végül pedig a három magyar párt közül Ön hozta létre a legradikálisabbat. Az igaz, hogy radikálisak voltu nk, de semmiképpen sem voltunk extrémek. Mikor lesz a radikálisból extrémista? Ha grafikusan szeretné ábrázolni, akkor az extrémisták a képzeletbeli garfikon vízszintes tengelyén helyezkednének el, tehát a résen keresztül néznének, míg a radikálisok a füg gőlegesen. A radikalizmus tehát az extrémizmus teljes ellentettje. A problémák felfedezésével áll összefüggésben, de egyúttal a megoldások javaslatával is. Míg azonban a radikális a problémát az ő függőleges keresztmetszetében látja, addig az extrémista ha jlamos szélsőségekbe esni. Aki a politikában szerepet vállal, az bizonyos cél elérése érdekében teszi. Az Ön esetében ez hogy történt? Próbáljon, kérem, konkrét lenni. Elsősorban azokat az eszméket szerettem volna továbbvinni, melyeket már akkor is vallot tam, amikor ellentétben voltam az akkori rezsimmel szemben. Mely eszméket konkrétan? Elsősorban a működőképes demokrácia fontos a számomra. Lehet, hogy ez nagyon általánosan hangzik, de ha azt nézzük, hogy miként kell a demokratikus elveknek a gyakorlatba n érvényesülniük, akkor ez egy élethosszig tartó
