Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-19
28 A rendezvény mottója a "partnerek vagyunk" volt. A partnerség magába fog lalja a határok nélküli szakmai kapcsolatokat, együttműködést. Az ipolysági és váci kulturális intézmények 2001ben írták alá a váci Katona Lajos Városi Könyvtárban az együttműködési nyilatkozatot, és azóta sok közös szakmai és kulturális program született . A két város könyvtárainak közös munkájába egyre több és több régió, város, falu könyvtára is bekapcsolódott, így a dunaszerdahelyi, érsekújvári, lévai, párkányi, zselízi, palásti odaátról a budakeszi, érdi, dunakeszi, nagymarosi, szentendrei, szobi intéz mények képviselői. Az utolsó közös szakmai tapasztalatcsere program 2007. április 2526án volt, amikor a kétnapos rendezvényen az elmített könyvtárak könyvtárosai megtekintették a győri Kisfaludi Károly Megyei Könyvtárat, a szombathelyi Berzsenyi Dániel M egyei Könyvtárat, a körmendi Faludy Ferenc Városi Könyvtárat, valamint az Őrség irodalmi és történelmi nevezetességeit. 2007. június 1jén pedig az ipolysági könyvtár szervezésében került sor a váci Irodalmi kávéházban N.Tóth Anikó és Németh Zoltán szlovák iai magyar alkotók bemutatkozó estjére. A közös szerveződések mögött több szakember áll, Mándli Gyula, a váci könyvtár igazgatójával az élen, aki kezdetektől fogva igyekszik irányítani és bizonyos keretek közé helyezni a tevékenységet. Az ő ötletei alapján születnek a közös pályázatok is, melyek anyagi támogatást nyújtanak a rendezvényekhez. vissza Interjú Duray Miklóssal a Sme internetes portálján Felvidék.ma 20070718 13:39 Szokatlanul hosszú, tíz oldalnyi terjedelmű i nterjút készített Duray Miklóssal, az MKP stratégiai alelnökével a Sme című szlovák napilap internetes portálja, 2007. július 16án. Az interjúban elhangzottak hétfőtől nagy vitát váltottak ki, ezért mi most közreadjuk a teljes beszélgetés magyar fordításá t. Miért döntött úgy, hogy geológiát fog tanulni? Eredetileg néprajzot szerettem volna tanulni, de nem vettek föl erre a szakra. A geológia viszont semmiképpen nem jelentett pótlékot, hiszen a mai napig is közel áll hozzám a természet. Nem jöttek azonban teljesen össze a dologok: kutató geológus szerettem volna lenni, viszont nem írhattam meg a kandidátusi disszertációmat, mert egyszerűen nem engedték. Miért? Mert feketelistára tettek. Erre nagy valószínűséggel az 1968ban kifejtett tevékenységem miatt ker ültem fel. Tehát az akkori politikai és társadalmi tevékenységem miatt. Vajon mi vonzotta Önt annyira, hogy már ifjúként is közszereplést vállaljon? Ezzel valahogy úgy van az ember, mint a geológiával, amit az ember azért kezd el tanulmányozni, hogy jobban megismerje a természetet, annak is elsősorban az élettelen részét. A politikai aktivitás és a társadalmi tevékenység főleg amiatt izgatott, mert úgy éreztem, hogy segítségükkel, illetve rajtuk keresztül jobban megismerhetem a környezetemet és az akkori re ndszert. Elsősorban tehát a megismerésről volt szó, és ezzel kapcsolatban néha, főleg amikor valamilyen igazságtalanságot vagy helytelen dolgot tapasztaltam, felfokozott idegállapotba kerültem, ami egyszerűen cselekvésre ösztönzött. Ezért is írta alá a Ch arta 77et? Igen, de ez természetesen összefüggésben volt más dolgokkal is. Az én első, a Charta 77el összefüggő konfliktusom még 1977 januárjában volt, amikor Karel Gott chartaellenes aktivitásba kezdett. Engem is szerettek volna rábeszélni arra, hogy ír jam alá azt a chartaellenes nyilatkozatot, mely főképp az írók, színészek és művészek köreiben forgott. Aztán azokkal az emberekkel, akik ennek a kezdeményezői voltak, hamarosan konfliktusba kerültem. Elmondhatom, hogy ettől fogva ezeket az embereket tulaj donképpen nagyon nem kedvelem. 1982ben, majd 1983ban, végül pedig 1984ben Ön bizonyos időt börtönben töltött. Egyszer ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy teljesen normális volt ott a helyzet, csupán egyszer kapott verést. Vajon miért? Igen, a bört önőrök egyszer megvertek. Mindez nagy valószínűséggel felsőbb utasításra történt, ugyanis semmi különöset nem követtem el. Egy nagy cellában voltunk, karácsony másnapján. Ebéd után kinyílt az ajtó, és intettek, hogy menjek ki. Éppen levelet írtam a feleség emnek. Talán visszautasíthattam volna a parancsukat, mert a belső szabályzat alapján nem léphettek volna be a cellába: erre ugyanis csak a szolgálatos őrnek volt joga, a folyosóparancsnokkal együtt. Közvetlenül a megfigyelő kamera alá állítottak, hogy ne k észüljön felvétel, és ezután megvertek. Előtte még azt az utasítást adták, hogy vegyem le a szemüvegem, bizonyára nem szerették volna, hogy megsebesítsen, majd az arcomba ütöttek. Az első börtönidőszak után nem mondta azt magának, hogy jobb volna változta tni a rezsim elleni harc módján vagy pedig a teljes passzivitást választani?
