Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-14
14 Basescu ell en kampányoltak: „Az elnöki köztársasággal? Ezt akarjuk? Egy kézbe minden hatalmat? Ezt akarjuk? A rendőrállammal kellett volna egyetértenünk? Ezt akarjuk? A titkosszolgálatok terjeszkedésével? Ezt akarjuk? Figyelő szemet, figyelő fület a házunkban? Ezt ak arjuk? Parlament helyett Nagy Nemzetgyűlést? Ezt akarjuk? A magyarok kipenderítését a kormányból, a parlamentből? Ezt akarjuk? Börtönbe zárni azokat, akik végre útra, vízre, iskolára, óvodára magyar településeknek is szereztek valamennyicske pénzt? Ezt aka rjuk? Cigányozást, zsidózást, bozgorozást? Ezt akarjuk?” Távol áll tőlem, hogy Basescut védjem, de ez tipikus markói hangulatkeltés. Basescu kétségkívül nem a hatalom humanizálásának bibói gondolatát megtestesítő politikus. De semmivel nem rosszabb, mint a zok, akik vele szemben állnak, sőt. Ráadásul az a tény, hogy fellépett a kommunizmus ellen, hogy az ő nevével fémjelezve készült el egy hatalmas mű a kommunista időszakról elszámolás jelleggel, éppenséggel szimpatikussá teheti őt a valódi demokraták szeméb en. Basescu akarna elsősorban rendőrállamot? Miért nem akkor kiáltott rendőrállamot az RMDSZ, amikor Adrian Nastase miniszterelnöksége alatt tankönyvkommandók kutattak székelyföldi gyermekek iskolatáskájában magyarországi tankönyvek után? Basescu képes len ne egymagában átalakítani az ország alkotmányos rendszerét? Ugyan! A parlament már ma is sokszor statisztaszerepre van kárhoztatva, hála a sajátos román alkotmányjogi megoldásoknak. (Hadd idézzek erre nézve egy jópofa tavalyi típusesetet Toró T. Tibor blo gjából, a 2006. április 18ai bejegyzésből, amit a www.transindex.hu oldalon olvashattunk: „Sikeresen megbuktattuk − az ellenzék egy része közösen a kormánykoalíció egy részével − a gyestörvényt a képviselőházban. Pontosabban sarkalatos törvényként nem ka pott elég szavazatot a kormány erre vonatkozó sürgősségi rendelete. Ez a román törvényhozás egyik jellegzetes paradoxonja: a parlament el sem fogadja, el sem utasítja, marad tehát érvényben a kormányrendelet. Ennek alapján jogos a kérdés: minek ide parlame nt?”) S az, hogy Basescu meg mer nevezni olyan RMDSZpolitikusokat, akik korrupció gyanújába keveredtek (lásd Verestóy Attila szenátor üzleteit vagy Markó Béla honoráriumügyét) az aligha eufemizálható úgy, mint Markó teszi. Az RMDSZ elnöke kibökte azt is, hogy mitől tartanak leginkább a Köcsög utcában (a szervezet központjában): „Felelős vezetőnek nem lehet mindig népszerűség szerint cselekednie. Itt van például az egyéni körzetes választási rendszer. Ki tudja, ha népszavazás lesz róla, a magyarok többségé nek is tetszeni fog. Úgy látják majd, most lesz igazán kezükben a döntés a választásokon. Lesze merszünk ezek után majd elmondani, hogy bizony éppen a fordítottja igaz ennek: alig néhány magyar juthat be így hírmondóul a román parlamentbe.” Nem kétséges, felelős vezetőnek nem mindig a népszerűség szerint kell cselekednie. E mondat aranyba véshető. Lehet, hogy ha az RMDSZ úgy cselekszik, mint ahogy azt a magyar érdekek diktálták volna 1996ban, és kívül marad a kormányon − miközben mind a kampányban, mind a Nyugat felé irányuló kommunikációjában azt az alapgondolatot fogalmazza meg, hogy autonómia nélkül az erdélyi magyarság sorsa megoldatlan −, sokan békétlenséggel, kompromisszumképtelenséggel, feszültségkeltéssel vádolták volna. Talán választói bázisából i s veszített volna. De mára nemzetközi napirenden lehetett volna az erdélyi magyarság kérdése. Ehelyett az RMDSZ mindent megtett, hogy nemzetközi síkon Erdély ügye ne kerüljön Koszovóé mellé, hogy mindenki letudottnak tekintse az erdélyi magyarság problémái t, sőt, horribile dictu, modellértékűnek tartsa a román kisebbségpolitikát. Ez a magyar nemzeti érdekek nyílt elárulása volt. S ez adhatja meg a Markó által említett egyéni kerületes rendszerhez való viszonyuláshoz is a zsinórmértéket. Az RMDSZ sikerrel ak adályozta meg két ízben, hogy a Magyar Polgári Szövetség megméresse magát a választásokon. Ha Románia választási rendszere nem lenne listás, ezt aligha tehette volna meg. Nem valószínű, hogy az egyéni kerületes rendszer mellett sikerült volna az RMDSZnek minden egyes magyar ellenjelölt támogató aláírásait érvényteleníteni. Az egyéni kerületes rendszer mellett valóban kevesebb magyar jutna be, de esély mutatkozna a korrekt versenyre, ahol az egyik felet nem zárják meccs előtt az öltözőbe (ahogy Lukács Csaba írta az RMDSZ mesterkedéséről 2004ben). A legutóbbi SZKTn tehát szerecsenmosdatás folyt, Eckstein Kovács Péter ütött csak meg kemény hangot, aki eleve óvta a csúcsvezetést a Basescu elleni kampányolástól. Markóval az élen többen is úgy próbáltak beállí tani a kampánybeli dilemmát, mintha Eckstein azt javasolta volna, hogy Basescu mellett kampányoljanak, mintha nem lehetett volna a választók lelkiismeretére bízni a voksolást. A kolozsvári szenátor erre is rámutatott, megerősítve: ő nem Basescu mellett szá llt síkra, hanem a semlegesség mellett. Sokakat meglephetett, hogy az 1993 óta hivatalban levő Takács Csaba ügyvezető elnök visszavonult, annak dacára, hogy e gesztusát már korábban lebegtette. Helyére Kelemen Hunor került. Takács azzal indokolta visszalé pését, hogy támogatni kívánja a fiatalítást, úgy érzi, már nem tud meg újulni, nem tudja a tempót tartani. Érdekes megközelítés. Milyen tempót kell tartani az RMDSZben? Kikkel kell tartani a tempót? Miben kell tartani
