Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-14
15 a tempót? Persze kézenfekvő a válasz, az érdekfeladásban, a tényleges szándékok leplezésében, a sikerpropagandában. Ettől csömörlött volna meg hirtelen Takács Csaba? Nem valószínű. S micsoda zöldség az, hogy „nem tud megújulni”? Egy politikai párt nem egy rockegyüttes, melynek meg kellene áll andóan újulni, hogy ne merevedjen bele saját zenei sémáiba, mint a legtöbb előadó. Egy párt vagy az ügyet képviseli vagy nem. Ha egy párt vagy annak egy képviselője szüntelen „megújul”, akkor az a párt vagy politikus politikai szélkakas. Persze ennek a kij elentésnek is lehet egy cseppet cinikus, de annál realistább olvasata, ha a megújulást azonosítjuk az RMDSZ abbeli törekvésével, hogy − újabb és újabb román belpolitikai felállások dacára − mindig a tűzközelben maradjon. Ami nem is lenne helytelen törekvés , ha a szövetség − de facto − nem adta volna fel saját magát, eredeti céljait, s ha hatalmi pozícióját a közösség érdekében kamatoztatná. Nézzük meg, Markó Béla elnöki beszédében milyen problémákat vetett fel a már említett SZKTülésen, lássuk, hogy az RMD SZ elnökének politikai napirendjén hány magyar nemzetpolitikai probléma szerepel: „A magyar közösségnek hány helyes, pontos, logikus kérdése sorjázik előttünk? − Mi lesz az egyre sokasodó szegényekkel? − Mi lesz a fiatalok elhelyezkedésével? − Mi lesz a t ovábbtanulási lehetőséggel úgy, hogy azt a szülők meg is tudják fizetni? − Mi van a nyugdíjakkal? − Mi van a mesterségesen kialakított nagy társadalmi egyenlőtlenségekkel? − Hol van a hiányzó középosztály? − Hol van a jövő biztonsága? − Mi van az igazságsz olgáltatás packázásaival? − Miért korruptak a hivatalok? − Mi van a gyógyszerellátással? − Mi lesz a mezőgazdasággal? − Mi van a közbirtokossági erdőkkel? − Miért rosszak az utak? − Ki fizeti meg a vadkárokat? − Miért kell elmenni más országba dolgozni? − Ki lopja el tőlünk a pénzt, a reményt, a jövőt? − Miért van szükség önkormányzatra, ha van olyan városunk, ahol immár második éve egyedül, tanács nélkül dönt mindenről − soksok tízmilliárd lejről is − a polgármester? − Miért több egy tömbházlakás közkölts ége, mint maga a nyugdíj vagy a minimálbér? Folytathatnám a kérdéseket, és kell is majd folytatnunk, de most elsősorban jól meg kell értenünk azt, ami van.” Félreértés ne legyen, e kérdések, melyek arról tanúskodnak, hogy az RMDSZből nem veszett ki a sz ociális érzékenység, mind fontos kérdések. De azért nem furcsa, hogy a sorban nincs benne az autonómia, az RMDSZ hivatalos programjának mindmáig központi gondolata, melyre a szervezet a kampányát építette 2004ben, s melyre képes lesz ismét egy kampányt fe lépíteni az EPválasztások küszöbén? Vagy Markó úgy véli, hogy az autonómia nem foglalkoztatja a közösséget? Nem különös, hogy még az a vékony, semmitmondó, garanciák nélküli, érdemben semmit meg nem oldó, de annál nagyobb garral reklámozott kisebbségi tör vény sem került bele a felsorolásba? Hogy nincs benne a csángók anyanyelvi oktatása és miséje? Ez sem érdekelné az érintetteket? S a magyar nemzeti öntudat válsága, az oktatás színvonalának emelése? Az asszimiláció elleni tudatos küzdelem? A kétnyelvűség t ovábbi szélesítése, a magyar nyelv tényleges egyenjogúsítása? Az önálló állami magyar egyetem? A jogsérelmek listázása, a már 1990ben megígért s azóta halogatott erdélyi magyar fehér könyv összeállítása? Ami megmaradt, az egy román párt által is felvállal ható szociális program. Ezért kár az urnákhoz vinni a magyar választókat, még akkor is, ha ezt a nyilvánvaló következtetést Markó tagadja, hangsúlyozva, hogy igenis szükség van az RMDSZre. Az SZKT döntést hozott a Kulturális Autonómiatanács létrehozásáró l. Mint emlékezetes, a kisebbségi törvényben szereplő testület váltotta ki a románok nemtetszését. Annak dacára, hogy e testületet a törvénytervezet előírásai szerint az RMDSZ által szervezett választások útján hoznák létre, és a választáson való indulás é ppen úgy meg lenne nehezítve, mint az − európai fórumok által elítélt diszkriminatív − román választási törvény szerinti indulás az országos választásokon. Összességében e tanács lényege az RMDSZ önbebetonozása lenne, miközben a tanácsnak a törvénytervezet semmiféle közjogi kompetenciát nem biztosít. Hogy a román politikusoknak mi bajuk
