Reggeli Sajtófigyelő, 2007. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-07-14
13 futballakadémiát, amely Puskás Ferenc nevét viseli, és amelynek célja, hogy megújítsa és visszavezesse a régi magaslatokra a magy ar labdarúgást. Van erdélyi diákunk is a Puskás Ferenc Labdarúgóakadémián, és várjuk Erdélyből azokat az életerős magyar fiúkat, akik tehetségesnek, lélekben pedig elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy rátegyenek erre az életükből néhány évet. Miért ne s ikerülhetne ünnepelt játékosokká válniuk? Várjuk hát Felcsútra a nagyra törő és bátran álmodó, tehetséges erdélyi gyerekeket is. vissza Az RMDSZre továbbra is szükség van? Kapu 2007. júniusjúlius Szerző: Borbély Zsolt Atti la (Temesvár) A Románia államelnökének felfüggesztéséről szóló nemrégiben lezajlott népszavazáson bebizonyosodott: azoknak volt igazuk, akik óvták az RMDSZt a Traian Basescu államelnök lemondatása körül kialakult belpolitikai perpatvartól. Az elvszerű me goldás a semlegesség lett volna, hiszen olyan erők csaptak össze, melyek képviselői a magyarság sorskérdéseire érdemi pozitív választ nem adtak, sőt, tulajdonképpen egytől egyig elutasítják az egyetlen valódi megoldást, az autonómiát. Basescu annyi autonóm iát akar adni Székelyföldnek, mint Craiovának, ugyebár, a vele szemben állókról meg ne is szóljunk. Ugyanakkor az is tény, hogy ha a román demokráciát tartjuk szem előtt, akkor éppenséggel fordítva áll a dolog, mint ahogy az RMDSZ a kampányban állította. Mit is olvashattunk újságokban, szórólapokon és plakátokon Aradtól Székelyföldig? „Soha többé politikai rendőrséget, soha többé jogtalan telefonlehallgatást, soha többé pártos igazságszolgáltatást, soha többé diktatúrát! Igen az adott szó betartására, igen a független igazságszolgáltatásra, igen a demokráciára, igen az államfő leváltására.” Vagyis mit sugallt az RMDSZ? Azt, hogy Basescu leváltása a megoldás mindenre. A román politikai kultúrában ezek szerint az adott szó szentsége lesz az uralkodó, a Basesc u utáni korszakban nem lesz több jogtalan lehallgatás, a bíróságok nem politikai befolyás mellett működnek majd. Holott ha megnézzük, kik álltak Basescuval szemben, beleértve az ideiglenes államfőt, az egész posztkommunista PSDs bagázst, a nagyromániás h őbörgőket, nem annyira kabaréba, inkább tragikomédiába illő az RMDSZ kampányszövege. Székely István politológus szerint az RMDSZ elvek mellett szállt síkra, s nem hangsúlyozta eléggé a korrupció elleni küzdelem fontosságát. Elvekért? Ugyan biza milyen elv ekért? Mert egy dolog egy kampányban elveket hangoztatni minden meggyőződés és hitelesség nélkül, s más dolog síkra szállni értük. Ez utóbbi feltételezi az őszinte azonosulást a hirdetett elvekkel. Márpedig a fentebb idézett Basescu elleni kampányszöveg de magógiaindexe elérte a „magyar párt magyar érdek − román párt román érdek” szlogenét. (Gyengébbek kedvéért: az RMDSZ ezzel feketítette a Magyar Polgári Szövetséget 2004ben. Kevesen láttak át a szitán, kevesen voltak tisztában azzal, hogy a „magyar párt” c supán nevében magyar, hiszen 1996 óta a román nemzetstratégia leghűségesebb szolgálója, mely karöltve a magyar diplomáciával a rendszerváltás utáni korszak legnagyobb történelmi esélyét szalasztotta el, amikor nem követelte minden fórumon Románia EUcsatla kozása előtt Székelyföld területi autonómiáját.) A magyar szavazók csattanós választ adtak az RMDSZ demagógiájára, amit legjobban Székelyföldön lehet ellenőrizni a színmagyar területeken, ahol jellemzően 25%os volt a részvétel, s akik szavaztak, 7580%b an Basescu mellett tették le voksukat. Vagyis az RMDSZ mozgósítása ellenére a választásra jogosultaknak csak mintegy negyede járult az urnákhoz, s a szavazóknak csak elenyésző kisebbsége adta voksát az RMDSZ iránymutatásának megfelelően. Más kérdés, hogy ettől még semmi nem fog változni. Nemcsak Magyarország egy következmények nélküli ország, ahogy Fricz Tamás mondja. Románia is az. Markóék politikailag be vannak betonozva, s felettébb valószínűtlen, hogy a lelkiismeret hangjára hallgatva akár Markó, akár követőinek bármelyike lemondana, hisz erre már számtalan lehetőségük volt az állami magyar egyetem megteremtésének meghiúsulásától a tanügyi törvényen keresztül a kisebbségi törvény bukásáig. Markóék jól érzik magukat ott, ahol vannak. Az épp aktuális romá n kormányerők aprópénzzel kifizetik őket a hitelesítésért cserébe, ők pedig tovább tetszeleghetnek a jogtalanul bitorolt forrásokból megteremtett médiabirodalom hamis dicsfényében. Most persze folyik a nagy bizonyítványmagyarázat. Mindenkinek megvan a mag a magyarázata a kudarcra, s ezt a legutóbbi, 2007. június 9én megtartott Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén elő is adta. Hadd idézzük az elnöki beszámolóból Markó Béla gondolatait, aki úgy véli most is, hogy helyesen léptek, amikor
