Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-05
15 Mindkét kijelentésben van igazság. Minden közéletipolitikai szervezetre ráfér időnként a reform, és időnként minden szervezet elveszíti támogatói egy részét, s ezért vagy e gyéb okán vezetőcsere is előfordul a politikában. Kik mondják ezeket? Akik a szervezeten belül szeretnék pozícióikat megerősíteni (előbbre akarnak lépni), akik magukat mellőzöttnek érzik (a képvi seleti szervezet szerepére áhítozó kisebbségi magyar politikai ellenfelek), a román pártok egy része. Burkoltan vagy nyíltan, minden ilyen nyilatkozó az RMDSZ jelenlegi vezetésének gyengítését vagy leváltását szeretné elérni. Az RMDSZvezetés gyengítésén ek, esetleg helyettesítésének kísérlete végső soron természetes politikai törekvés. Jól is néznénk ki, ha legnagyobb politikaiérdekképviseleti szervezetünkben nem lennének vezetői szerepre áhítozó ifjútörökök. S nyilván vannak olyanok is, akik a saját p olitikai pályafutás menopauzájának jeleit érzékelve „hátha most végre sikerül feltörni” alapon kísérleteznek a szervezet kulcsszerepeinek elhódításával, abba az illúzióba ringatva magukat, hogy a többékevésbé szakadár esti kiállás és sajtónyilatkozat után reggel támogatói tábor körében ébredhetnek. Mint ahogyan az is természetes, hogy ellenlábas politikai szervezetek szívesen osztoznának a kisebbségi társadalom képv iseleti terhein, vagy éppen teljes egészében átvennék azt. Szervezeti reformot és a választókkal való kapcsolat helyreállítását emlegeti politikus és szakértő, médiaszereplő és önkéntes agitátor. Ha ezt a sok reformigényt lefordítjuk a hétköznapok nyelvé re, akkor nagyon egyszerűen fogalmazva arról van szó, hogy a fölmerült problémák csakis az RMDSZ vezetőségének részleges (lásd: szervezeten belüli kritikusok) vagy teljes cseréjével (lásd: szervezeten kívüli kritikusok) oldhatók meg. Miközben minden külső és belső kritikus, személy vagy csoport valamiféle „RMDSZ” szeretne lenni, a romániai magyar érdekképviseletet szeretné magának megszerezni. Bármennyire is fontosnak – és politológiai szemszögből természetesnek – tekintjük is a „ki vezessen” kérdése k öré csoportosuló nyilatkozatokat és törekvéseket, a romániai magyar közösség jelenlegi helyzetét nézve a kisebbségi érdekképviselet alapvető kérdése alighanem máshol keresendő. A „ki vezet” kérdésénél jóval összetettebbnek és nehezebbnek látszik arra a k érdésre válaszolni, hogy mi lehet ma és a közeljövőben a kisebbségi érdekképviselet tartalma? Miről beszéljünk azoknak, akiket képviselünk? Melyik az a romániai magyar érdek (érdekegyüttes), amely a közéleti megjelenítés nyomán széleskörű társadalmi azon osulást válthat ki, s amelynek közéletipolitikai képviselete – legalább képviseleti gyakorlatként – sikerre vihető? (Persze az sem lenne baj, ha mindebből majd valamit meg is lehetne oldani, de hát jól tudjuk, hogy az érdekképviselet többnyire olyan N em az RMDSZ jelenlegi vezetői gyomlálták ki a kisebbségi társadalomból a kisebbségpolitikai rehabilitáció iránti érdeklődést. Lecsökkent az magától. Mégpedig azokban az években, amikor az RMDSZ úgynevezett ellenzéke pontosan a rehabilitációs jellegű kisebb ségpolitikai narratíva agilisabb, emotívabb változatait tálalta sorban a kisebbségi társadalomnak. S miközben ez a társadalmi érdeklődés tovább csökken, az úgynevezett ellenzékieknek gyakorlatilag ma sincs más javaslatuk a jövőre nézve, mint az etnikai r ehabilitációs igények radikalizálása.
