Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-27
18 Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) magyarellenesség éről elhíresült elnöke nemrég szélsőségesnek nevezte Sólyom László magyar államfőt azért, mert pártolja a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit. Slota kirohanása mögött valószínűleg az elszakadástól való félelem lapul. Indokolt lehet ez a félelem? – Nincs semmi alapja. Ha megnézzük az európai pozitív példákat, a többség és maga az állam mindig gyarapodott azáltal, ha kisebbsége gyarapodni tudott identitásában, kultúrájában, gazdaságában. Ennek ellenére ilyen álfélelmek vannak, mert el lehet terelni ve lük a figyelmet a többségi nemzetben még nagyobb ellenérzést keltő kérdésekről. A nemzetiségi kártya sajnálatos módon még mindig a politikai küzdelem eszköze. A magyar államfő az említett konferencián azt is elmondta, hogy szerinte tudósoknak kellene felm érni a kisebbségi önigazgatás európai lehetőségeit. Ön támogatna egy ilyen felmérést? – Mindenképpen támogatnám, de az igazság az, hogy ilyen felmérések már vannak. Annyi szakmai elemzés készült már mind NyugatEurópában, mind a saját házunk táján, hogy s zinte könyvtárakat lehetne megtölteni vele. És mindegyik a létező lehetőségekről, a működő példákról és ezek elérhetőségéről beszél. Én magam is szerkesztettem egy könyvet, amely számba veszi az európai kisebbségi autonómiákat, és elemzi, hogyan voltak elé rhetők, hogy néz ki szerkezeti felépítésük, és hogyan működnek. Ez a könyve elérhető az interneten? – Egy északnémetországi kisebbségkutató központban dolgoztam, és annak volt együttműködési szerződése az EU kiadójával, így közösen jelentették meg angol ul. Az interneten nem található meg, és magyar változata sincs még. Kár. Az Európai Parlamentben ön rámutatott, a nemzeti és etnikai kisebbségek esetében a diszkrimináció tiltása az Unió részéről csak a minimálisan szükséges, de nem elégséges feltétele e közösségek védelmének. Mit tartalmazhatnának még az uniós ajánlások és tiltások? – A diszkrimináció tiltása és büntetése az alap, de nem elegendő ahhoz, hogy a közösségek fejlődni tudjanak. Nagyon fontos a megfelelő oktatás, iskolahálózat, egyetem, a dön téshozatalban való részvétel, az önkormányzatiság, a különböző autonómiaformák, a gazdasági szféra megerősödése, ami magával hozza a civil szféra megerősödését. Ez utóbbi nagyon fontos, mert mihelyt erősebb a civil szféra, növekszik a függetlensége a hatal mi tényezőktől. És ez nemcsak megtartó, hanem hajtóerő is a fejlődésben. A Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti és Etnikai Kisebbségkutató Intézetének munkatársa, Vízi Balázs arra a következtetésre jutott, nincs sok esély a magyar kisebbségi területi autonó mia megteremtésére a környező országokban, mivel nem kedvező a politikai környezet. Szerbiában és Szlovákiában is tartanak az önigazgatási törekvésektől, és ez Romániában is érezhető. Ön is így látja? – Hogy mire van vagy nincs esély, az a politikai körny ezet és játszma függvénye, de a következtetést nem lehet egyszer s mindenkorra levonni. A politikai erőviszonyok változnak. A fontos az, hogy a közösség egyetértsen abban, amit akar, felvállalja a feladatot, és legyenek emberek, akik a célt következetesen képviselik. És persze szükség van a kedvező politikai környezetre is. Ilyen volt például a csatlakozás előtti időszak, amellyel, mint láttuk, a kisebbségek nem tudtak igazán élni. De az ilyenek jönnek és mennek, a folyamat nem zárul le véglegesen, csak fel kell tudni ismerni és ki kell használni a lehetőségeket. Az Európai Unió vezérlő elvei segíthetnek abban, hogy az autonómiakoncepció megfelelő környezetben tárgyalási alap legyen. A kulturális autonómiát nagyon nehéz úgy definiálni, hogy az tényleges meg oldást jelentsen az érintett kisebbségnek, véli Vízi Balázs. Ön szerint milyen önigazgatást lehetne alkalmazni hasznosan? – Minden közösség esetébe más és más lehet a jó megoldás. Hogy melyik, azt magának a közösségnek kell látnia. Szerintem egy kombinált típus is lehet sikeres, elvileg a személyi elvű is működhet, s ha egy területen nagy lélekszámú kisebbség él, és kellő gazdasági meg kulturális erővel rendelkezik, akkor a területinek is helye van. Szerintem a magyar közösségek ilyen irányú törekvéseinek kulcsa az, hogy az adott politikai helyzeteket a közösségek vezetői tudják intézményépítésre használni. A politikai helyzetek változnak, de ami megmarad, és