Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-16
19 terjesztésére van szükség. Ez utóbbi megközelítési mód okozhat nemzetközi konfl iktusokat, ugyanakkor egy értékalapú, emberi és kisebbségi jogokra egyaránt koncentráló új magyar külpolitika sarokköve is lehet. A szövetségkötés átértékelődése A hatékony nemzetközi érdekérvényesítéshez elengedhetetlen a szövetségkötés. Az Európai Un ión belül alapjában véve nincsenek állandó szövetségek, hiszen folytonosan változó koalíciók jönnek létre a különböző ügyek mentén. Magyar szempontból mégis kiemelten kell kezelnünk három államot, amelyekkel alapvető érdekünk a szorosabb viszony kialakítás a. Németország, Magyarország elsődleges stratégiai partnere, kiemelt figyelmet érdemel. A legnagyobb befektető hazánkban, és így gazdasági jelentősége is elvitathatatlan. Nemcsak az EUintegráció motorja, hanem - a keletnémet területek integrálása során s zerzett tapasztalatai alapján is - a legjobban ismeri az új tagállamokat, azok sajátos gondjait. Franciaország ugyancsak megkerülhetetlen uniós hatalom. Jelentős agrárpotenciálja következtében legfőbb mezőgazdasági szövetségesünk az Európai Unióban. Ausztr iával középeurópai súlya, korábbi híd szerepe, nyugatbalkáni aktivitása miatt célszerű különleges kapcsolatokat ápolnunk. Ami NagyBritanniát illeti, alapvetően euroszkeptikus álláspontot képvisel, miközben Magyarország a minél mélyebb integrációban ér dekelt. Ezzel együtt bizonyos kérdésekben - például bővítés, vagy gazdasági liberalizáció - érdemes keresni a szorosabb együttműködés lehetőségét. Kérdés, hogy az új tagállamokkal (10+2) milyen viszonyt célszerű ápolnunk, és hogy mennyire tekinthetjük sz övetségesnek őket? Számos, minden új tagállamot érintő, közös, horizontális kérdésben alapvető érdekegybeesés mutatkozik, azonban konkrét, vertikális kérdésekben ellenérdekeltségek, eltérések is jelentkeznek. Ami a visegrádi együttműködést illeti, annak nincs alternatívája. Még ha miniszterelnöki vagy államelnöki szinten problémák, feszültségek mutatkoznak is, szükség van a minisztériumok, a régiók, a civil szervezetek, a kutatók, az egyházak közötti együttműködésre. A középeurópai kapcsolatok másik lehe tséges kerete lehet a Dunavölgyi együttműködés meglévő formáinak érdemi elmélyítése és kiterjesztése. Ahhoz, hogy Magyarország erősítse regionális szerepét, a gazdasági prosperitáson túl szövetségesre vagy szövetségesekre van szükségünk. Közép- és KeletEurópa uniós államai közül a NyugatBalkán irányában Ausztriával és Szlovéniával célszerű együttműködnünk. Állami szinten a Balkán felé történő nyitás érdemben csak 2006ban történt meg. Néhány magyar nagyvállalat fontos pozíciókat foglalt el a térségben. Ha az amerikai analógiát követjük - miszerint "ami jó a Fordnak, az jó az Egyesült Államoknak is" , akkor úgy is tekinthetjük, hogy "ami jó az Molnak vagy az OTPnek, az jó Magyarországnak is". A gazdasági kapcsolatokat a jövőben még sokkal céltudatosabb an kell a magyar külpolitikának előkészítenie és segítenie. Nagy hiányosság, hogy a magyar szakértők a balkáni nemzetközi missziókban, a KFOR kivételével nincsenek kellő számban és szinten képviseltetve. A nemzetközi érdekérvényesítés követelményei Els ődleges követelmény a minél alaposabb informáltság, a másik 26 tagállam, valamint az EU különböző intézményei (Bizottság, Tanács, Parlament) helyzetének, álláspontjának, belső viszonyainak ismerete a lehető legtöbb uniós döntéshozatali kérdésben. Az inform áció hatékony megosztása a magyar államigazgatás illetékesei között. Ez a nemzeti összjáték még messze nem működik kellő hatékonysággal. Feltétel a kreativitás, az új kezdeményezések és ötletek felvetése az uniós politikákban és a releváns nemzetközi kap csolatokban. Fontos szervezeti kérdés a magyar lobbiháló kialakítása és működtetése. Ma még csak részben adottak a hatékony nemzeti érdekérvényesítés szemléleti, intellektuális, konszenzuális és kooperációs feltételei, hiszen mindössze három éve vagyunk uniós tagok. Intézményi tennivalók
