Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-16
18 magyar szempontokon túl, képesnek kell lennünk az unió egészében - ebben a 493 milliós, 27 tagú erőtérben - gondolkodni, ellenkező esetben nem fogjuk tudni igazán kezelni a problémáinkat. Nemcsak a régióban változott meg - nőtt relatíve - a s úlyunk, hanem globális színtéren is, hiszen egy csaknem félmilliárdos népességgel rendelkező világpolitikai és világgazdasági erőközpont tagjai lettünk. Nagy kérdés, hogy képesek leszünke EUegészben gondolkodni, érzékeljüke, hogy EUtagként országunk mé retével, gazdasági erejével összhangban a globális felelősségnek is részesei vagyunk (például a WTOtárgyalásokon, béketeremtő missziókban, humanitárius segélyekben vagy a koszovói rendezésben való részvétel révén). Stratégiai főirányok Az eddigi "hárm as prioritást" újra kell fogalmaznunk: már nem a NATO- és az EUcsatlakozás a cél. Szomszédsági és regionális politikánk is árnyalásra, módosításra szorul. Hat stratégia főirány megfogalmazását javaslom. 1. A legfőbb cél Magyarország sikeres és fenntart ható uniós tagsága. Ez minden további stratégiai célhoz képest elsődleges. 2. A magyar szomszédságpolitika továbbfejlesztéseként kiemelt prioritás Magyarország regionális szerepének megerősítése Közép- és DélkeletEurópában. 3. Magyarország nemzetpolitik ai feladata, felelőssége a határainkon túli magyarság iránt továbbra is stratégiai főirány, hiszen az "anyaország" szerepét helyettünk senki nem tölti be. 4. A NATOtagság teremtette biztonság, fokozódó magyar részvétel a nemzetközi békefenntartó missziók ban. 5. Kiemelten fontos bilaterális és NATOkeretekben az Egyesült Államokhoz, mint transzatlanti stratégiai szövetségeshez fűződő viszony. 6. A stratégiai "négyekkel", Oroszországgal, Kínával, Japánnal és Indiával való kapcsolat. A sikeres és fenntar tható uniós tagság néhány kérdése A magyar külpolitikai stratégia és az ország egész jövőbeli fejlődésének kulcskérdése, hogy milyen lesz az Európai Unió? Miként érhető el a versenyképesebb, de az európai szociális modellt is megőrző unió? Mennyire érdek ünk egy föderális unió? Hogyan erősödjön az EU globális szerepvállalása? Magyarország egy dinamikusan megújuló, globálisan versenyképes, globális szerep betöltésére alkalmas, szociálisan érzékeny és nyitott Európai Uniót szeretne. Nézzük meg, hogy hová tar tozunk az Európai Unióban! Egyre többen vélik úgy, hogy a tízek, majd tizenkettek csatlakozása után egy "kétsebességes" Európai Unió fog kialakulni, amelynek magjában a régi tagállamok lesznek, és e köré, a perifériára fognak kerülni az új tagállamok. Font os célunk kell legyen, hogy minél több területen a maghoz tartozzunk, illetve ahhoz közelítsünk. A schengeni zónához történő csatlakozás már karnyújtásnyira van, így e téren belátható időn belül a maghoz fogunk tartozni, és mindent meg kell tennünk azért, hogy mielőbb az eurózóna tagja legyünk. A bővítéseknek ma számos ellenzője van. Nekünk elemi érdekünk azonban a nyugatbalkáni bővítés kérdése, míg Törökország csatlakozása teljesen más súlyú és bonyolultságú probléma. Nagyon fontos lenne mielőbb meghatá roznunk, hogy mi legyen Magyarország hozzáadott értéke, "küldetése" az Európai Unióban. Erről mélyreható társadalmi vitát kellene folytatnunk. A sajátos magyar szerep a biotechnológia, az egészségipar, a logisztika, az információs technológia, a gyógyturiz mus terén, illetve közép- és délkelet európai regionális szervező, logisztikai szerep. A regionális szerepvállaláshoz kapcsolódik, hogy Budapest mennyire képes felvenni a versenyt Béccsel. Talán éppen össze kellene fogni vele e célból? Hiszen a régióközpon ti szerepért folytatott verseny már a dualizmus kora óta fennáll és napjainkban még jobban kiéleződik. Jellege azonban megváltozott: lényege - a szembenállás helyett - az együttműködés lehet. Magyarországnak az unión belül jelentős komparatív előnye van - XX. századi drámai történelmünk okán is - a kisebbségekkel való bánásmód, a kisebbségek kezelése terén. Interetnikai tapasztalatainkat ezután felhasználhatjuk az európai kisebbségek problémáinak kezelése során is. Uniós tagságunk nem csökkenti, csupán mó dosítja anyaországi szerepének jelentőségét a határon túli magyarsággal kapcsolatban. Felmerül az a kérdés is, hogy a határon túli magyarok érdekein túl, mennyire vállaljuk a más európai nemzeti kisebbségek, köztük a romák érdekeinek a védelmét. NyugatEur ópa országaiban a migráns kisebbségek integrációja ugyanis egyértelmű válságjelenségeket mutat. Jól megalapozott összeurópai megoldásokra, az élenjáró megoldások felmutatására,
