Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-14
17 képviseletére vonatkozó elvet, 17 képviselői helyet biztosítva ezzel a vajdasági magyarokna k, valamint azzal a feltétellel, hogy a kisebbségi választói névjegyzéket az illetékes közigazgatási szerv állítsa össze. - A cél az, hogy a 17 garantált képviselői helyre a vajdasági magyar pártok és polgári csoportok, egymással demokratikus versenyben, jelölteket állíthassanak. A jelöltek közül az időközben a szerb hatalom által hivatalból felállított magyar választói névjegyzéken szereplő szavazók szabadon választhatnák meg azokat a képviselőket, akik azután nem a szerb hatalomnak, hanem a vajdasági mag yaroknak tartoznak politikai felelősséggel - írja Ágoston, hozzátéve, hogy tudatában van annak, hogy a VMSZ versenypártként, a vajdasági magyarság érdekein túlmenően figyelembe vesz „bizonyos részérdekeket” is. Majd kiemeli: a VMDP ezzel ellentétben progra mpárt, és ilyen kötelezettségei nincsenek: csak a nemzet alapérdekeit veszik figyelembe. Ágoston szerint ez a különbség viszont nem lehet akadálya annak, hogy a négy vajdasági magyar párt „közös fellépéssel adjon értelmet a magyar kisebbségi pártok léténe k”. - A teljesen új politikai konstellációval összefüggésben úgy gondolom, hogy a javaslatunk, a kisebbségek teljes részarányos parlamenti képviselete elvének a tartományi parlament általi elfogadása, valamint a kisebbségi választói névjegyzék közigazgatá si szervek által történő elkészítése, újabb nézetegyeztetéssel olyan politikai nyomatékot kapna, amely ellen elvi, legitimitásra vonatkozó kifogásokkal a szerb politikai elit sem élhetne - áll Ágoston levelében, aki szerint egy olyan lehetőség előtt állnak , amelyet egyik vajdasági magyar párt sem mellőzhet. Aki mégis megtenné ezt, annak vállalnia kell az ezzel járó súlyos politikai felelősséget is, írja a VMDP elnöke. vissza Magyarról magyarra − Jogosan kérhetünk magyar anya könyvi kivonatot - Gyakran keveréknyelven beszélünk Magyar Szó 2007.06.14. Tegnap zárult Palicson a Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Kisebbségügyi Titkárság és a Magyar Nemzeti Tanács szervezésében A magyar nyelv hivatalos használata a közigazga tási szervekben és az igazságügyben elnevezésű, immár ötödik alkalommal megrendezésre került háromnapos szeminárium. A közigazgatásban, az igazságügyben, illetve ügyvédként dolgozó, magyarul tudó tisztségviselők számára szervezett szemináriumon hasznos töb blettudásra tehettek szert a résztvevők. Ahogy azt dr. Korhecz Tamás tartományi jogalkotási, közigazgatási és kisebbségügyi titkártól is hallhattuk, ez volt a szeminárium egyik célja. A tapasztalatcserére alkalmat adó terminológiai szakképzésen, a magyar n yelv hivatalos használatával kapcsolatban értékes szakelőadásokon szó esett többek között a szerbiai perrendtartási törvényről, a harmadik országok állampolgárainak európai uniós jogállásáról, az Unió és a nemzeti jog viszonyáról, az anyagi és alaki bővíté si jogról. Bemutatták a Magyarszerb jogi és közigazgatási szótárt, polgári per szimulációjára is sor került, valamint nyelvhelyességi kérdéseket is boncolgattak. Mint kiderült, közigazgatási nyelvünkben számos megrögzött téveszme él, gyakran szerbmagyar keveréknyelven létrejött szavakat használunk, vagyis olyan kifejezéseket, amelyek szerb közigazgatási szavak helytelen tükörfordításai. Ezért mondunk például garázdálkodás helyett erőszakos viselkedést (nasilničko ponašanje), pénzügyőr helyett pénzügyi ren dőrséget (finansijska policija) vagy adomány helyett donációt - ami, mint kiderült, használatos magyar szó, de nyelvünkben csakis szervadományt jelent. Úgy tűnt, hogy a kétnyelvű iskolai bizonyítványok kiállítása megoldotta a Magyarországon továbbtanulók h itelesítési problémáit, ugyanis a hivatalos fordításért igen borsos díjat kell fizetni. Ám gyakran nem sikerül megtalálni az adott szakma Magyarországon is használatos kifejezését, így például lapozóként biztosan nem kaphatunk munkát, csakis hidegburkolóké nt. A kétnyelvű bizonyítványt így magyarról magyarra kell fordítani. Mint elhangzott, végső ideje lenne létrehozni egy hivatalos nyelvi intézetet, ahol tanácsokat kaphatnánk a kérdéses jogi és egyéb kifejezésekkel kapcsolatban. Ilyen intézet már létezik Sz lovákiában, s bár már nálunk is felvetődött létrehozásának terve, eddig még senki sem tett lépéseket a megvalósítás érdekében. A szemináriumon a gyakran problémát jelentő kétnyelvű anyakönyvi kivonatok és személyi igazolványok kérdéséről is szó esett. A n emzeti kisebbségek személyneveinek hivatalos iratokon való feltüntetése kapcsán már több határozat született. Volt időszak, amikor a személyneveket magyarosították, majd később egy újabb előírás értelmében szerbesíteni kellett. A háború után a személyi iga zolványokba a nemzeti hovatartozástól függően írták be a nevet, attól függetlenül, hogy megfelele az írásmód az anyakönyvi kivonatban szereplővel vagy sem. A kétnyelvű anyakönyvi kivonatokat 2001től adják ki, és azt kérvényezni, hogy nekünk magyarul írjá k be a nevünket a dokumentumba, alkotmányos jogunk. A probléma az, hogy a magyar vagy a szerb írásmóddal írt nevet tüntetike fel előbb az iratban. Ugyanis történt olyan eset, hogy a magyar nevet zárójelben tüntették fel a szerbül írt után, s az illető sze rbül írva találta a nevét az új útlevelében, amelynek elkészítéséhez a kétnyelvű anyakönyvi kivonatot adta be.
