Reggeli Sajtófigyelő, 2007. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-06-09
8 Ideol ógia helyett gazdaság, a múlt helyett a jövő Népszava 2007. június 9. Második miniszterelnöksége idején Gyurcsány Ferenc ütközéseket is vállalva dinamikusabbá tette a magyar külpolitikát Külpolitikáját tekintve a második Gyurcsány kormány leginkább fok ozott aktivitásával, különvéleményt, sőt – mint a gázvezetékek ügye mutatja – a szövetségesekkel való ütközést is vállaló dinamizmusával tér el az elsőtől. Céljai azonban azonosak maradtak – ahogy változatlanul elmondható az is, hogy a külpolitika legfőbb mozgatója maga a miniszterelnök. A magyar diplomácia nagy, tartalmi átalakulása nem 2006ban, hanem még a 2002es kormányváltás idején következett be: a nemzetpolitikai indíték elsődlegességét akkor váltotta fel a gazdaságpolitikai. Gyurcsány úgy szokta mondani, hogy kevesebb ideológia kell és több üzlet, kevesebb múlt és több jövő. Vagyis a külpolitika fő feladata az, hogy új piacokat nyisson meg a magyar gazdaság előtt és biztonságosabbá tegye az ország energiaellátását. A miniszterelnök feltehetően ann ak örülne legjobban, ha a határon túli magyarság helyzete már annyira megoldott lenne, hogy neki egyáltalán nem kellene nemzetpolitikával foglalkoznia. Ám e boldog állapot még jócskán "odébb van”. Tavaly, augusztus 25én a szlovákiai Nyitrán ismeretlenek súlyosan bántalmazták a magyar nemzetiségű diáklányt, Malina Hedviget. Elmondása szerint azért, mert mobiltelefonján magyarul beszélt. De történt több más olyan atrocitás is Szlovákiában, melynek szenvedő alanyai helyi magyarok voltak. Nyilvánvalóan nem fü ggetlenül attól, hogy nem sokkal korábban olyan kormány alakult Pozsonyban, melyben helyet kapott a soviniszta, magyarellenes Szlovák Nemzeti Párt is. Budapest tiltakozott, Gyurcsány pedig kemény fellépést követelt Robert Fico miniszterelnöktől. Ám az kik érte magának a dolgot, mondván, hogy ne akarják neki külföldről előírni, miként kezelje ezt a – mint Pozsonyban hangsúlyozták – tisztán szlovákiai ügyet. Az incidens megmérgezte a két politikus viszonyát, olyannyira, hogy egy éven át kifejezetten kerülték egymást, s kétoldalú találkozójuk is csak most került napirendre. A Malinaügy közben folytatódik. A diáklányt Pozsonyban hazugsággal és szlovákellenes provokációval vádolják. Budapesten pedig valami szokatlan történt: az ügyet illetően helyreállt az amúgy rég múltba tűnt külpolitikai konszenzus. Gyurcsány közben nagymértékben leépítette, illetve a kormányzati szervekbe olvasztotta a nemzetpolitika intézményrendszerét. A legnagyobb változás a Magyar Állandó Értekezlet, a Máért megszüntetése volt, azt követ ően, hogy az ellenzék az intézményt már évek óta egyfajta belpolitikai csatatérként használta. Ezt annál is könnyebben megtehette, mert "nemzeti” retorikája folytán többször került egy platformra a határon túliak képviselőivel, mint az e kérdésekben inkább pragmatistatechnokrata kormánytábor, amely a nagy publicitású fórumon ezért sokszor defenzívába szorult. Amellett a viták terméketlenek voltak, s nem váltak hasznára a határon túli magyarságnak. Ezt ezek vezetői is elismerték, amikor szüntelenül arra fig yelmeztették a két magyarországi felet: hagyják ki őket belpolitikai csatározásaikból. Gyurcsány végül úgy oldotta meg a dolgot, hogy a Máértet megszüntette, helyébe pedig olyan fórumot állított, melynek tanácskozásain csak a határon túliak és a kormány ké pviselői vesznek részt. Hasonlóan járt el a miniszterelnök a Határon túli Magyarok Hivatalával, a HTMHval is, melyből – jócskán összezsugorodva – a Miniszterelnöki Hivatal egyik főosztálya lett. Önálló kutatóbázisként megszűnt és a Külügyminisztérium hát térintézményévé vált a Teleki Intézet, amit sok neves (és egyáltalán nem csak ellenzéki kötődésű) értelmiségi értetlenséggel, sőt elkeseredéssel fogadott. Végül megszűnt az összes, a határon túliak támogatására létrehozott alapítvány is, funkciójukat pedig a Szülőföld Alap vette át. A támogatások összértéke azonban nem változott. Alighanem főként ez utóbbi tényezőnek köszönhető, hogy a határon túli magyar vezetőknek – némi lanyha tiltakozást leszámítva – nemigen volt szavuk a leépítések és átalakítások elle n. A kormányzat ugyanakkor új – és a korábbiaknál olcsóbb – kül, illetve nemzetpolitikai intézményeket is létrehozott. Februárban megalakult a Regionális Egyeztető Fórum, melynek legfőbb feladata a támogatási pénzek elosztása lett. Első ülésén a határon túliak egyhangúlag elfogadták azt az alapelvet, amely szerint a hátrányos
