Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-29
19 Traian Băsescu államfő korábban csupán ötletként vetette fel az egyéni kerületi választási rendszer bevezetését; mára azonban úgy tűnik, a válas ztási reform gondolata megért, a „jó öreg” arányos zárt listás szavazás felváltása elkerülhetetlenné vált. Legalábbis Băsescu szerint. Miről is szól ez? A szaknyelven egyszerű többségi egyéni kerületi választás sajátossága a „first past the post” mechani zmus, vagyis egy választási kerületben a legtöbb szavazatot, de a szavazatok kevesebb, mint felét megnyerő jelölt kapja a mandátumok 50 plusz egy százalékát. Koalíció nincs, így a vita is elmarad Előnye ezen választási formula alkalmazásának, hogy a p olitikai versenyben résztvevő legnépszerűbb pártok szerzik meg a parlamenti többséget, amelyek így nincsenek rákényszerülve koalíciós kormányzásra, és így nem is okolhatják egymást a kormányzati sikertelenségekért. További pozitívum, hogy a mandátumokért nem pártlisták, hanem egyéni jelöltek versenyeznek, így a választók és jelöltek közötti kapcsolat személyesebbé válik, mint pártlistás választás alkalmával. Arányos pártlistás választások során a pártok döntenek a jelöltek személyéről és rangsoráról. A jelöltek névsorából zárt választási listát alkotnak, melyet a szavazópolgár nem módosíthat. Nem a pártkatona a befutó, hanem a népszerű Az egyéni kerületi választási rendszerben elsődlegesen nem a pártlojalitás a döntő a jelöltek választásokon való in dulásához. Ebben a rendszerben épp ellenkezőleg, a pártok vezetőségének nincsen lehetősége biztos befutó hellyel jutalmazni a lojalitást. A jelöltek önállóan döntenek, hogy indulnake vagy sem a választásokon, másrészt ebben a szándékukban a hátuk mögött á lló párt nem korlátozhatja őket. Az egyéni kerületi választási rendszer nem új találmány. A világ legrégebbi demokráciáiban – így a brit nemzetközösséghez tartozó országok körében – használatos választási eljárás, ahol történelmileg meggyökerezett pártok vannak. NagyBritanniában, az AEÁban, Kanadában, Ausztráliában és ÚjZélandon két nagy gyűjtőpárt verseng a kormányzásért. Egyegy választás a kormányzásra esélyes két vetélytárs közül az egyik földcsuszamlásszerű győzelmét hozza, lehetőséget sem hagyv a az újabb kihívóknak az érvényesülésre. Azonban a stabil egypárti kormányzás, átlátható politikai felelősség és konszenzusos politika nem jellemző a keleteurópai pártrendszerekre. Miért? Egyrészt mert ezek a pártrendszerek a '90es évektől errefele fel tehetően nem stabilizálódtak kellőképpen. A koalíciós kormányzás viszont nagyobb legitimitásal rendelkezik Keleteurópa politikai életét a koalíciós kormányzás határozza meg azért, mert az arányos képviseletet létrehozó választási rendszer arra töreks zik, hogy a pártok által elnyert szavazatarányon minél kevesebbet torzítson a mandátumokká való alakítás során. Egyfordulós egyéni kerületi választási rendszerben pontosan fordítva történik, a pártokra leadott szavazatok elvesznek, ha azok nem elegendőek egy mandátum megszerzéséhez. Persze ennek a kiküszöbölésére be lehet vezetni egy, a töredékszavazatok újraosztását lehetővé tevő országos kompenzációs kosarat.
