Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-17
18 Andrej Gromiko idején diplomáciánk középpontjában az USAhoz fűződő kapcsolatok álltak. Később kiegyensúlyozásra törekedtünk, s a hangsúlyt áthelyeztük Európára, Német- és Franciaországra, mag unk is elhittük saját "közös európai ház" koncepciónkat. Putyin éveiben azon vagyunk, hogy leküzdjük azokat a nehézségeket, amelyek a kölcsönösen előnyös, egyenjogú kapcsolatok kialakítását gátolják az EUval, s evégett kivételes viszonyt ápolunk egyes n yugateurópai országokkal, mégpedig olyanokkal, melyek vezetőivel az elnöknek jó a személyes kapcsolata. Ez részben sikerül is. Csakhogy a vezetők változnak, az államközi kapcsolatok maradnak. Nyilvánvaló, hogy érdemesebb országokkal barátkozni, s nem csup án egyes politikusokkal, habár a diplomáciában természetesen nagy szerepük van a személyes kapcsolatoknak. Európa számára nincs "Amerikával vagy Oroszországgal" dilemma, és Oroszország számára sincs ilyesfajta választási kényszer. Partneri viszonyra van sz ükségünk mind az Ó, mind az Újvilággal. Az oroszoknak 1991 után sok csalódásban volt részük, s ezek közül a legsúlyosabb a biztonság vonatkozásában érte őket. Nevezetesen a NATOviszonylatában. Az amerikai és az európai vezetők egyetlen ígéretüket sem t artották be (sem Gorbacsov, sem Jelcin nem fáradt azzal, hogy ezeket szerződéses formában rögzítsék). A NATO újra fegyverkezik, szüntelenül Kelet felé terjeszkedik és már elért határainkig, mi több, beszívja hatókörébe Ukrajnát és a Kaukázuson túli köztá rsaságokat. Visszatérőben a tömbpolitika. Realizálódik egy külön amerikai vonal is, pedig a NATOban eleve az USAé a vezető szerep. A stratégiai rakétavédelmi rendszer keleteurópai telepítésének ötlete egyes egyedül amerikai. Ésszerű volna persze a NATOval és az EUval közös európai rakétavédelmi rendszert létrehozni, amint azt Angela Merkel és mások javasolják, de hát az amerikai "főnök" egyelőre hallgat. Csupán azt ígéri, hogy mindent megmagyaráz majd az oroszoknak. Mi, akik nem tegnap óta konzultálu nk a NATOval a hadszíntéri rakétaelhárító rendszerek létrehozásáról, egyelőre nem tudunk egyebet mondani azzal kapcsolatban, hogy határainknál megjelennek az amerikai stratégiai rakétavédelmi rendszer rádiólokátorai és rakétakilövő állásai. De remélhető, hogy a vezérkar már kiegészítette a célpontok listáját. A közepes hatótávolságú rakéták gyártásának felújítása - ha ilyen döntés születik , időigényes dolog, több évbe is beletelhet. Oroszország mindenesetre hivatalosan tartja magát az aszimmetrikus válas z lehetőségéhez. Újra felködlik az a lehetőség, hogy ismét óriási pénzeket kell beleölnünk a katonaiipari komplexumba és a hadseregbe. A hároméves költségvetés tervezete már erről tanúskodik. A rakétavédelemről szóló nyilatkozatokban sok a szónokias ele m. Van remény a komoly tárgyalásokra, hacsak az USA nem választja az egyoldalú lépések politikáját. Mint Putyin megjegyezte, Oroszország nem készül sem arra, hogy belépjen az EUba, vagy valamiféle társulásra lépjen vele. De szeretnénk a stratégiai partn erség szellemében új hosszúlejáratú szerződést kötni az EUval. Moszkva tisztában van azzal, hogy növekszik az EU energiafüggősége Oroszországtól. Ám azzal is, hogy Oroszország ugyancsak függ az európai piactól, de még a tranzitországoktól is, meg a középázsiai gáztól. KeletKözépEurópa országai európai vonatkozásban politikánk fontos tartalékai. Ezekkel együtt említhetnénk a balti államokat is. A pragmatikus együttműködés attól függ, mennyire hajlandóak a partnerek számot vetni az orosz érdekekkel és a ggodalmakkal. Megnőtt az energiatényező jelentősége az utóbbi években. Nyugaton némelyek energiaszuperhatalomnak nevezik Oroszországot, és az államfő személyesen él ezzel az eszközzel, behatóan foglalkozik minden nagy projekttel. Érzékelhetően megnőtt a nagy orosz állami cégek szerepe. Ezek a hatalmas holdingok fontos közvetítői az állami érdekeknek, de persze, nem feledkeznek meg a saját hasznukról sem. Olykor nehéz elkülöníteni az állam és valamely monopólium érdekeit. A világ energiaügyeiben nagy já tszma zajlik. Az amerikaiak a Kaszpitenger és a Kaukázus térségében különböző alternatív projektekkel igyekeznek gyengíteni Oroszország befolyását. Országunk megszigorította a külföldi cégek hozzáférését a nyersanyagforrásainkhoz, felülvizsgálja az előnyt elen megállapodásokat. A Nyugat, az EU országai ugyanezzel válaszolnak, és a források diverzifikálásnak szükségességéről beszélnek. Felbukkant egyfajta gáz-
