Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-16
18 kormányzásból, érdemes felidézni, hogy mi történt. A radikálisok – Kostunica és Nikolic megállapodásának köszönhetően – éppen a DSS szavazataival tudták megszerezni a par lament elnökének a posztját. Meggyőződésem, hogy Kostunica nem blöffölt, hanem egyszerre volt ez zsarolási kísérlet és a tartalékmegoldás demonstrálása is. A zsarolással diadalmaskodott: Tadic engedett, Kostunica kormányfő maradt, és a DSS megtarthatta a belügyminiszteri posztot is. Ennek lehetnek következményei a DSben, mert a párton belül a DS – DSSkoalíció gondolata nem kimondottan népszerű. Ám Kostunica menővere brutális jelzése volt annak, hogy másként is képes biztosítani a kormányzati többséget . Már a választási kampányban ügyesen a centrumba tolta magát, amikor nem volt hajlandó kizárni az együttműködést egyetlen oldallal sem. Ha Tadic nem hátrál meg, tegnap egy egészen másmilyen kabinet összetételéről tárgyal a szerb törvényhozás. Nem biztos, hogy attól leszakadt volna az ég. A DSS és a radikálisok között egyébként nincs áthidalhatatlan szakadék. Némely kérdésben még könnyebben szót is értenének, mint az úgynevezett demokratikus pártokkal. Nem ez az első szerb kormány, amely a radikálisok ell enében alakul meg. A Nyugat eddig mindig talált jó magyarázatot arra, hogy miért kell a radikálisokat kizárni a koalícióból. Az érvek egy részét értem és osztom: Szerbia valószínűleg nem járna jól a radikálisok vezette kabinettel. Ám arról nem vagyok meggy őződve, hogy a mostani erőfeszítések hosszú távon eredményesek és ésszerűek lennének. Az SRS újabb ciklust kezdhet el legerősebb ellenzéki pártként (a parlament harmadát ellenőrzi); felelőssége semmi, lehetőségei korlátlanok. A radikálisok országos szerepl ésére eddig nem volt hatással az, hogyan vezetik azokat a városokat, ahol az önkormányzati választásokon nyerni tudtak. A radikálisokat a Nyugat – és a demokratikus Szerbia – állandó, közvetlen fenyegetésként éli meg. Az SRS tisztában van evvel, és rá is játszik a helyzetre. És ebből az esetek többségében jól jön ki. Jó okunk van feltételezni, hogy a következő voksoláson is az első helyen végezne: a kormány munkáját a képviselői mindennap támadhatják, bírálhatják. Miközben a demokratikus pártok (az aprócs ka liberálisokat kivéve) jelentősen kopnak majd a kormányzásban. Elvégre a DS mostani jó szereplését annak is köszönheti, hogy nem volt az első Kostunicakormány tagja. Az új belgrádi kormánynak rengeteg reformot kell végrehajtania. Koszovó valószínűsíth ető elvesztésének borzasztó terhét még nem is említettem. Amíg radikálisok kizárása a fő cél (úgy kalkulálva, hogy a demokratikus kormányokkal könnyebb lesz elfogadtatni a szükséges jó és rossz változásokat), addig valójában csak a mostani helyzetüket konz erválják. A radikálisok mindaddig erősek maradnak, amíg kétségbeesetten próbálják Szerbiát megmenteni tőlük. A mostani kormánynak is vége lesz egyszer. A radikálisok pedig nem sietnek. vissza Makai József, főmunkatárs Or oszországban hinni kell? Magyarf Hírlap 2007.05.16. Sok naiv európai és amerikai, Marxtól a Webb házaspáron át Rooseveltig és Sartreig, de talán egészen Schröderig, hitt Oroszországban, annak népében, kincseiben, lehetőségeiben, vezetőiben. Mi is bí ztunk a puccsal szembeszegülő Jelcinben, aki nem hirdette meg, hogy minden orosznak egy államban kell maradnia, szemben a Milosevic Jugoszláviája által választott úttal. Befolyásszerzés A kedves, dörmögő mackó, aki az 1956os forradalom leverését "a sz ovjet rendszer lemoshatatlan szégyenfoltjának" nevezte, elment, helyén már hét éve egy energikus, hidegen számító vezér áll, akinek bevallott célja országa nagyhatalmi tekintélyének és befolyásának a helyreállítása. A magyar közvéleményt ez nem zavarja, ér thető módon elsősorban az olaj- és gázszállítások biztonsága foglalkoztatja. Ha nálunk valaki Putyin elnök
