Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-16
19 külpolitikájában nyugtalanító elemeket lát, azonnal hangos kórus marasztalja el az úgymond elavult, régi reflexeket. Még a rendszerváltozások előtt ről emlékszem egy Economistcímlapra: a divatosan öltözött orosz medve, walkmannel a fején, Adam Smith A nemzetek gazdagsága című könyvét tartja az ölében. Ma aktuálisabb a rajzhoz tartozó kérdés: "Will a rich bear be a cuddly bear?", azaz: egy gazdag medv e barátságos medve lesz? Néhány éve a világ tettetett sajnálkozással emlegette, hogy Oroszország nemzeti összterméke nem éri el Finnországét. Ma a sajnálkozást felváltotta az irigység és az aggodalom: az egykori rettegett szovjet titkosszolgálat fiatalab b generációja által irányított ország – a magas olajjövedelmeknek köszönhetően – ismét nagyhatalom, modernizálja fegyverzetét, és részvények felvásárlásával meghatározó befolyást szerez a nemzetközi üzleti világban. Aligha vitatható, hogy a BorsodChem, a M alév és ki tudja még hány magyar cégben többségi tulajdont szerezve Magyarország gazdaságában az orosz jelenlét meredek ütemben nő. A politikai vezetés egyenesen büszke, hogy milyen meghitt viszonyba került Putyin országával. Antall József és kormánya ti sztában volt a Szovjetunió (1991 végétől Oroszország) fontosságával. Ismertük Bismarck mondását, hogy "Oroszország sohasem olyan erős, sem nem olyan gyenge, mint amilyennek látszik." A hazánknak is annyi kárt okozó kommunizmust nem azonosítottuk annak első számú áldozatával, az orosz néppel. Tudatos hamisítás, hogy szándékosan építettük le a szovjet térséggel folytatott kereskedelmet – a kilencvenes évek elején fizetésképtelenné váló Szovjetunió minden partnerével szemben nagy adósságot halmozott fel. Az 19 91. augusztusi moszkvai puccskísérlet kudarca után a bizalmon, az értékközösségen és a kölcsönös előnyökön alapuló magyar – orosz kapcsolatokat kodifikálta az 1991. december 6án Jelcin és Antall által aláírt államközi szerződés, az első, amelyet a független Oroszország megkötött. Féken tartás 1992 és 1994 között, amikor Jelcin és Kozirjev egyértelműen Nyugatbarát külpolitikát folytatott, országaink viszonya kifejezetten baráti volt. Jelcin 1992. november 10 – 11i hivatalos magyarországi látogatása után ke reskedelmi forgalmunk gyorsan nőtt. Épeszű magyar ember nem akar rosszban lenni Oroszországgal. De Amerika, Európa és Ázsia legtöbb országa nyugtalanul figyeli, merre halad ez az eurázsiai hatalom, keresi az együttműködés és a bírálat közötti optimális p olitikát, amivel el lehet kerülni a viszony megromlását. Nemrég e lap hasábjain figyelmeztettem az Oroszországgal kötött különalkuk veszélyeire. A Foreign Affairs legújabb számában az ukrán ellenzék legkarakteresebb személye, Julija Tyimosenko volt minis zterelnök közölt elemzést Oroszország féken tartása címen. Kifejti, hogy Európának létfontosságú egységes politikát folytatni Oroszország irányában, nem ellenségeset, de nem is engedékenyet, a vezérelv legyen a kollektív biztonság. Ha Oroszország nem fekte t be jelentős összegeket új lelőhelyek kiaknázásába, úgy az energiafronton rövidesen gázhiány várható. Tyimosenko szerint a WTOtagság ellenében el kell érni, hogy Oroszország csatlakozzon az energiachartához, adja fel a Gazprom monopolhelyzetét, s ne gáto lja a Nabucco gázvezeték megépítését. Végül óv annak az elfogadásától, hogy Oroszország a vele szomszédos államokban helyreállítsa a cárok és a bolsevik komisszárok régi befolyását, kívánatosnak mondja viszont Oroszország belső elmaradottságának a felszá molását és intézményes nyugati kapcsolatainak erősítését. Válaszra várva Az április végén Bécsben a lengyel Keleti Intézet és az osztrák Alpbachi Európai Fórum rendezésében tartott III. Európa – Oroszország fórum szép számú orosz előadója szinte kivétel nélkül mentegette a jelenlegi orosz politikát, és a külvilágot marasztalta el az egyesek által már hidegháborúsnak mondott hangulatért. A többi előadásban sok volt az önkritikus és az orosz felvetéseket jóindulattal fogadó elem, de Moszkvától több demokrác iát, a külpolitikában pedig több önmérsékletet kértek számon.
