Reggeli Sajtófigyelő, 2007. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-05-02
25 életünk – sorstörténelmet élünk. Nem vagyun k saját életünk, saját sorsunk urai. A kisebbségi lét a kényszerhelyzetek sorát szüli. A többség és a kisebbség viszonya a kényszerhelyzetek sora. Nyelvünk okán azonosak vagyunk, életünk területei viszont a másság hordozói. Egyszerre vagyunk azonosak, has onlóak és mások... A világ magyarsága másmás társadalmi függvényben, másmás helyzetekben, másmás hőfokon élte meg a kényszer, a hazátlanság, a létküzdelem, a boldogulás, a honvágy, a hazafiság, a szülőföld, boldogulás s a sikertelenség érzéseit. Eddig nem volt rá módunk, nem voltunk képesek, hogy saját utat tapossunk ki maguknak. Hogyan? Hol? S mikor lehetünk önmagunk urai? Mikor? Hol? S mikor, hogyan tesszük meg első lépéseinket az önkormányzatiság, az önrendelkezés útján? Szülőföld – haza – önkormányzat – nemzet... Most ebbe az irányba vezet az út. Mindezt ki kell alakítanunk az önépítkezés erejével. Nemsokára megszűnnek a határok Szlovákia és Magyarország között. Két egyenrangú állam nehéz múlttal, nehéz történelemmel s biztató jövővel. Irány Európa! Az utóbbi 10 esztendő legnagyobb vesztesége, hogy az MKP kormányzási pozícióból sem volt képes elfogadtatni a szlovák parlamentben a nemzetiségekről szóló törvényt, ennek következtében teljesen kiszolgáltatott a kisebbségi kultúra léte. Az esetleges pályázás ok vagy támogatások – vagy éppen azok hiánya koldusbotra juttathatja az itteni kultúrát, ami közösségünk megtartó ereje. A határon kívül élők támogatása kérdésében Magyarország részéről is nagy a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság. Ezt is csak törvényekke l lehet megoldani – egyértelmű nemzetpolitikával. Lassú elsorvadásra vannak ítélve a nemzeti kisebbségek. vissza Pomogáts Béla: Az elnök visszanéz Felvidék.ma 20070501 16:08 Forrás: Szabad Újság Vitáktól, mi több, vesze kedésektől hangos a magyar közélet, különben nem csak Magyarországon, hanem Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban is. Nehéz volna azt bizonygatni, hogy nincs válságban a magyar politikai elit, és a köznapi polgár nyugodtan rábízhatja magát azokra, akik a köz életében vállalnak vezető szerepet. A bizalmatlanságnak – és ezt igazolja szinte valamennyi közvélemény – kutatás – jól érzékelhető jelei vannak (például a választási vagy népszavazási részvétel arányaiban), és ez a bizalmatlanság szomorú módon rontja meg az ország és a határokon túl élő magyar közösségek politikai közérzetét, sőt gazdasági teljesítményeit, előbbutóbb európai integrációjuk sikerét. Jó visszanézni ilyenkor és hiteles politikusszemélyiségeket keresni a közelmúltban, ha már a jelenben alig lehet. Kétségtelenül ilyen hiteles közéleti személyisége volt a „rendszerváltás” óta eltelő több mint másfél évtizednek Göncz Árpád, az 1989. október 23án kikiáltott „harmadik” Magyar Köztársaság első elnöke, akinek most – nyolcvanötödik születésnapj a alkalmából – Visszanézve címmel jelent meg igen érdekes és történelmi tanulságokban gazdag könyve. A kötet, mondhatnám, „vegyes” műfajú: az elnök néhány írásán, közöttük a címadó, terjedelmesebb önéletrajzi vázlaton kívül magába foglalja feleségének, eme llett egykori börtöntársának: Mécs Imrének egyegy visszatekintő emlékezését, két rádiós újságírónak: László Györgynek és Wisinger Istvánnak az idők során az elnökkel folytatott beszélgetéseit, valamint több közismert kulturális személyiség, közöttük Ester házy Péter, Fejtő Ferenc, Görgey Gábor, Koncz Zsuzsa, Popper Péter, Szabó István és a már elhunyt Vásárhelyi Miklós írását (ezeknek többségét a születésnap hívta életre). Valóban „visszatekintésekkel” találkozik az olvasó, ezeknek a „visszatekintéseknek” a zonban minden bizonnyal az „előretekintés”: a jelenlegi zavaros helyzet meghaladásának vágya és kényszere ad igazán értelmet és feladatot. Az önéletrajzi vázlat, miközben végigkíséri az elnök meglehetősen változatos életének eseményeit, különösen három tö rténelmi időszak bemutatását és értelmezését adja: az 1944 – 1945ös, az 1956os és az 1989 – 1990es időszakét, azaz a második világháború végéét, midőn Göncz Árpád a demokratikus ellenállási mozgalom soraiban
