Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-27
17 nevében történő igényérvényesítés bevezetésével, de politikai akarat hiányában az új Ptk. tervezetében erről már nincs szó. Az új magánjogi kódex indoklása ugyanakkor segít az idevágó passzus és a kollégiumi állásfoglalás helyes értelmezésében, amikor is kifejti, hogy a jelenlegi szabályok alapján igenis van lehetőség a konkrét címzés nélküli sértettek fellépésére. A lehetséges visszaélések elkerülésére a tárca a gyűlöletbeszéd felismeréséhez is ad tippeket: a magatartás egy közösség ellen irányul, a személynek és a csoportnak arra a közös tulajdonságára vonatkozik, amely a csoporthoz tartozás révén az ember személyiségének lényegi tulajdonsága (például vallási meggyőződés, nemzetietnikai hova tartozás), illetve a közösséget ért sérelem "átsugárzik" az egyénre. Hogy ezzel azután tudnake vagy akarnake a bíróságok bármit is kezdeni, kétséges. Arra sincs válasz, hogy ki perelhetne. Érdekképviselet, vagy bárki? Ha akárki, akkor hogyan kellene igaz olnia a közösséghez tartozást? Kártérítésért (amit egyébként a tervezet sérelemdíjra cserélne, tehát a hátrány bekövetkeztét sem kellene a felperesnek bizonyítania) mindenkinek külön kellene keresetet benyújtani? A jelenlegi állás szerint tehát ha konkré t személyt aláznak porig, akkor ő a Btk. becsületsértés vagy rágalmazás tényállásai alapján magánindítvánnyal elérheti, hogy az elkövetőt pénzbüntetéssel vagy akár egyéves börtönnel büntessék, illetve polgári úton többek között kártérítést is kérhet. Ellen ben ha egész közösségeket pocskondiáznak, akkor a magánjog tehetetlen, a büntetőjog pedig mindaddig kivár, amíg az indulatok elszabadulása közvetlenül erőszakkal nem fenyeget. A múlt héten az uniós igazságügyminiszterek hat év után elfogadták azt a keretha tározatot, amely a tagállamoknak előírja a faji, származási vagy vallási alapon megnyilvánuló gyűlöletkeltés, illetve az erőszakra való felbujtás büntetőjogi üldözését, kivéve azon országokat, ahol az alkotmányos tradíciók ezzel ellentétesek. Nos, ezek vol nánk például mi. És a Btk. most tervezett módosításának sincs túl sok esélye. vissza Mészáros Bálint Bíróság elé kellene állítani Edvard Benešt? Szabad Újság Dátum: 20070427 07:07 Csehországban is vitatéma a német é s a magyar kisebbség kiűzése a háború utáni Csehszlovákiából. Az alábbiakban Petr Placák neves cseh történésznek és írónak a Lidové Novinyban megjelent írását ismertetjük. A terrorizmusellenes kampány kissé beárnyékolta azt az Európa modern kori történelm ében fordulatot jelentő eseményt, hogy Hágában a nemzetközi bíróság előtt vonták felelősségre a népirtás bűntettéért Milosevicset, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság egykori elnökét. Jóllehet a népirtás bűntettének megakadályozásáról és büntetéséről szóló egyezményt az ENSZ Közgyűlése már 1948. december 9én jóváhagyta, és a jogszabály három évvel később lépett hatályba, a múlt századi kilencvenes évekig többékevésbé csak egy papírdarab volt, amelytől senkinek sem kellett tartania, ugyanis nem létezett oly an testület sem, amely az esetleges bűnöst letartóztatta volna, sem bíróság, amely a delikvens ügyével foglalkozott volna – a hágai törvényszéket is csak a volt Jugoszláviában elkövetett bűncselekmények üldözése végett hozták létre. Ennek ellenére Milosev ics ügyének tárgyalását precedensnek minősíthetjük, a 21. századi Európa nyomatékos vétójának az előző század nacionalista és etnikai tisztogatásai ellen. Vajon ebből a szempontból mi a helyzet a cseheknél? Népirtás volt a kitelepítés? Milosevic ügyével összefüggésben felmerülhet a hipotetikus kérdés: vajon Edvard Benešnek ugyancsak nemzetközi bíróság előtt kellene felelnie a népirtás bűntettéért a csehországi németek ún. kitoloncolása miatt? Először meg kell néznünk, a nemzetközi jog mit ért népirtás al att. Az egyezmény II. cikkelye szerint olyan cselekményeket, amelyeket valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoportnak mint olyannak teljes vagy részbeni megsemmisítése szándékával követtek el, éspedig a csoport tagjainak meggyilkolásával, a tagok súlyos testi sérülésének vagy lelki zavarainak előidézésével, vagy bármely csoportnak szándékosan olyan létfeltételek közé juttatásával, amelyeknek teljes vagy részleges fizikai megsemmisülését kell előidézniük.
