Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-27
16 köznyugalomra dolgozta ki a közvetlenségi tesztet, egy másik jogtárgy - az emberi méltóság - védelme esetén mérlegelhet másképp; d e csak a tényállás megfelelő szűkítésével van esély arra, hogy a jogszabály az alkotmányossági körön belül maradjon. Márpedig e szűkítésnek nyoma sincs, sőt. A 2003as módosítási kísérlet szerint "aki nagy nyilvánosság előtt az emberi méltóságot azáltal sérti, hogy mást vagy másokat nemzeti, etnikai, faji vagy vallási hovatartozás miatt becsmérel vagy megaláz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". A mostani javaslat ezzel szemben: "Aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nem zettel vagy a lakosság egyes csoportjaival, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporttal kapcsolatban olyan kifejezést használ vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, avagy emberi méltóságát megsértse , vétséget követ el és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Ugyanígy járna el azzal szemben, aki mindezt "testmozdulattal" követné el. Egy ilyen törvény alapján valószínűleg a teljes magyar sajtó lehúzhatná a rolót, de leültethető lenne bárki, aki nagy nyilvánosság előtt a "primitív Fradiszurkolók", "rasszista bírók", "korrupt orvosok" vagy bármilyen ehhez hasonló kifejezéssel él. Ha az alkotmányőrök továbbra is úgy vélik, az ő joguk eldönteni, hogy az állam ne bántsa a szélsőséges nézetek et (mert az állam egy ilyen lehetőség esetén képes túlzásokba esni), akkor is ott vannak a magánjogi lehetőségek; a testület egyébként rendre kifejezetten ajánlgatja is a kártérítés intézményét. Ennek még határozottabb is lehet a visszatartó ereje, ráadásu l nem adná meg a gyalázkodónak azt a lehetőséget, hogy az állam által üldözött mártír szerepében tetszelegjen (amúgy Sajó András javaslata is ezért tartalmazott enyhe szankciót, és ezé rt fordította meg a bizonyítási terhet). A közösségek sérelmére elkövetett becsmérlést és gyűlölködést azonban jelenleg nem lehet polgári peres úton visszaszorítani. Noha a polgári törvénykönyv (Ptk.) a becsület és az emberi méltóság megsértésére a bíróság i megállapítástól a kártérítésig tartalmaz szankciókat, a kialakult bírói gyakorlat a közösség tagjaként ért egyéni sérelemnél nem teszi lehetővé ezek alkalmazását: csoportok elleni gyűlöletkeltés miatt benyújtott keresetek elbírálását formai okból, a csop ort tagjának perbeli legitimációját hiányolva elutasítják. Az ilyenkor hivatkozott joghelyek, a Polgári Kollégium 13. számú állásfoglalása és a Ptk. 85. §a emlegetése viszont meglehetősen önkényes. Az előbbi annyit mond ki, hogy sajtóhelyreigazítást az kérhet, akire a sajtóközlemény név szerint utal, vagy akinek a személye a közleményből valamilyen más módon felismerhető - a bíróságok azonban az egyébként sem kötelező állásfoglalást kiterjesztően értelmezik, a sajtóhelyreigazításokon kívül minden szemé lyiségi jogsérelemre alkalmazzák. A másik hivatkozás szerint a személyhez fűződő jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni, de ez minden bizonnyal csak annyit akar jelenteni, hogy olyan ne pereljen, akit nem ért sérelem. Ez a gyakorlat világosan megmuta tkozott, amikor Ádám György 2003ban keresetet nyújtott be ifj. Hegedűs, majd később a Hegedűs cikkét közlő lap felelős szerkesztője ellen: az első esetben az elsőfokú bíróság eltiltotta ugyan a lelkészt a további jogsértéstől, de a további szinteken és a másik ügyben minden ítélet elutasította a jogászprofesszor közvetlen érintettségét. Annyiban mindenképpen érthető a bíróságok eljárása, hogy az első ezzel ellentétes, jogerős ítélet után elszabadulhat a pokol, és egy tévéhíradó vagy akár egy lakógyűlés u tán a minősítettek indulnának perelni; ráadásul a bírói döntésekhez hiányoznak a jogos kérelmeket meghatározó mankók. Abban viszont nincsen egyetértés, hogy a kialakult helyzetben mi a teendő. A jogértelmezés alapjában bírói feladat, de a Legfelsőbb Bíró ság (LB) látványosan nem kíván jogegységi határozatot hozni; kétségtelen: az ítélkezés (ideértve az LB végzéseit is) az említett egy határozatot leszámítva egységes (mondhatni, egységesen rossz). Lomnici Zoltán főbíró tavaly nyáron mindenesetre átpasszolta a kérdést az ABnak, hogy a Ptk.t értelmezve ugyan mondanák meg, vajon perelhete a közösség megsértéséért a közösséghez tartozó személy. Döntés még nincs, és egyáltalán nem biztos, hogy az alkotmánybíráknak lesz érkezése a jogértelmezésre, ugyanis azt - ha nagyon akarták volna - a Btk.szigorítást elutasító 2004es határozatukban már megtehették volna. Ehelyett azonban beérték annak jelzésével, hogy bizony tisztában vannak a kialakult bírói gyakorlattal, és a jogrendszer egyébiránt fejleszthető. A patt helyzet feloldására alkalmas volna a jogszabály megváltoztatása, egyértelműsítése, de a jelek szerint a jogalkotás sem érzi magáénak a feladatot. (Ádám György egy cikkében ezenkívül a szerinte jogellenesen eljáró bírók felelősségre vonását is elképzelhetőn ek tartja.) Az igazságügyi tárca 2004ben még előállt a közösség
