Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-24
19 lebonyolítóitól. Meg volt szervezve a diák élete az egyetemre bejuttatásától az elvégzé séig. Ezen felül a végzősök számára is készültek alternatívákkal. Mindez megszűnt akkor, amikor az MDF kiszorult a politikai élet centrumából. Innen kezdve meg is fordult a kocka. Minden diák csak magára számíthatott, az ösztöndíjkiegészítést illetően i s. A magyar állam nagy örömmel veszi ma is, ha a szakemberek itt maradnak. Az igaz, hogy szinte minden Magyarországon maradt csángónak gondja az otthoniak megsegítése. És ezt nem csak a Moldvában élő családtagokra, hanem kisebb közösségekre, vagy akár sz ervezetekre is vonatkozik. A sürgetőbb feladatnak mégis a csángó értelmiség összefogását tekintik, és kevesen tudják, de itt először megemlíthetem, hogy biztató lépések történtek már az alapok lerakásában. Egyfajta fórumot, kerekasztalt terveztek, vagy ú j szervezetet alapítotok? – Nem új szervezetről van szó, hanem egy csoportosulásról, amely amellett, hogy kerekasztal- beszélgetéseket tart, kézzelfogható feladatokat is végez, amelyről egyelőre nem nyilatkozhatom. Nemrég elég támadó hangnemű levélben bíráltad a legnagyobb csángó levelezőlistán Hegyeli Attilát, az oktatási program vezetőjét. Most a számos vád közül arra kérdeznék rá: miért gondolod (és csángó értelmiségiek körében nem először találkozom ezzel a véleménnyel), hogy a nem csángók, ne adj ' Isten székelyek úgymond kisajátítják azt a szerepet, amit értelmiségi szerepnek nevezhetünk Csángóföldön? Ha szerinted az a lényeg, hogy “ a csángók magyar mivoltát megerősítsük”, akkor miért lényeges, hogy az a tanár éppen csíkszeredai vagy szatmári? – Én nem hiszem, hogy valaha is aggódtam volna azért, hogy „székelyek úgymond kisajátítják azt a szerepet, amit értelmiségi szerepnek nevezhetünk Csángóföldön”. Ha ez bárhol is így tükröződött ki az írásaimból, én kérek elnézést. Lehet, hogy nem jól hangsú lyoztam. A tanárok tekintetében meg kell mondjam, nagyon örülök mindegyiküknek, még ha csak rövid ideig is vállalják a megmérettetést. A feleségem is a csángókat magyar nyelvre tanító tanár volt, azokban az időkben még, amikor még nem létezett csángó okt atási program. Most is a román hivatalosságok sokat tesznek keresztbe, és a körülmények nem mindenhol „fehér embernek” valók. Moldvát számos ember kedveli. Segítenek is sokan, legyenek azok értelmiségiek, vagy nem. Van, aki odaáll őszinte, nyílt szívvel, minden erejével, és van, aki valamilyen fajta előnyhöz akar jutni. Van, aki romániai és van, aki külföldi. A cél azonos: tenni az emberekért és segíteni. Ezért gondolom azt, hogy meg kell akadályozni minden esetben, hogy bárki is visszaéljen ezzel a néppel. Moldva nem gyakorlópálya, és főleg nem olyan, ahol különböző egoista célokból taktikai manővereket folytathatunk. A l evelemre egyébként választ is kaptam Attilától, és ami a taktikázási szándékát illeti, el is ismerte, hogy ez így van. Azt írod Hegyeliről: sok csángó nem hallgatta meg hívását, nem akartak egy „góbé” keze alatt "raboskodni". Vagyis azt állítod: a csángó fiatalok azért nem mennek haza Moldvába tanítani, mert Hegyeli hívja őket? Nem azért, mert jobb anyagi és szociális körülmények, több lehetőség adott számukra Magyarországon? Őszinte örömmel gratulálok az újonnan megválasztott elnöknek – Solomon Adriánnak , és kívánok sok sikeres évet a szervezet élén. Az alelnököknek úgyszintén. Örömmel veszem, hogy fiatalodik a vezetői gárda. Annak is csak örülni tudok, hogy újra lesz olyan felelős a szervezetnél, aki kifejezetten a fiatalokkal foglalkozik. Remélem lesz erejük az idősekre is gondolni, őket megérteni és támaszt nyújtani, ha az élet úgy hozza. Szeretnék abbéli reményemnek is hangot adni, mely szerint a magyar nyelvű tanulás népszerűbb és kedveltebb lesz a régi/uj felelős irányítása alatt. Elvárom, hogy Hegyeli Attila is tegyen azért, hog y hamarosan ne olasz nyelvet tanuljanak a csángó falvakban anyanyelvként. Isten áldja munkájukat! Bogdán Tibornak az MCSMSZ új elnökségéhez címzett közleménye
