Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-12
28 Utunk első állomása Énlaka volt. Ennek aktualitását az adta, hogy a Pogányhavas Kistérsé gben ez év januárjában indult az a program, amely egy komoly szakmai felmérésre alapozottan igyekszik majd faluképvédelmi módszertant megfogalmazni az önkormányzatok és a lakosság számára. A program keretében május 6. és 12. között közel 50 egyetemista és szakember fog művészettörténeti és építészeti felmérést végezni a jelenlegi épületállományt vizsgálva. A fő kérdés Énlakán az volt, hogyan lehet a helyi lakossággal együttműködve megakadályozni azt, hogy a mai építészeti divathullámok lecseréljék falusi é pületeink minden jellegzetességét, aminek eredményeként falvaink már most kezdik elveszteni karakterüket és ezzel falusi turisztikai vonzerejüket is. S amit tanultunk: ha van olyan szervezet, amely építészszakmai irányt mutat, amelyhez fordulni lehet ké rdésekkel, ez már a megoldás egyik fele. Nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni a települési építész fontosságát. Ha ez hiányzik (és erre is próbál majd projektünk példát kínálni), akkor külső szakemberek bevonásával működhet egy tanácsadó testület az önkormá nyzatok mellett, amely ilyen kérdésekben állást foglal, s ezzel le is veszi az engedélyezés felelősségének egy részét az önkormányzat válláról. A megoldás másik fele természetesen a pénz, de nem túl sok pénz. Énlakán ugyanis minden évben kis összegű támoga tást kapnak a háztulajdonosok, amennyiben házaikat eredeti stílusukban újítják fel vagy tartják karban. Ezt az összeget Budapest V. kerületi önkormányzata biztosítja immár 10 éve. Az adományt kiválthatja ingatlanadókedvezmény, de biztosan lehet találni ad ományozókat e jó cél érdekében ma is! Másnap Dabason jártunk, ahol a Virágpaletta Szövetkezet vezetője mutatta be nekünk Magyarország kis számú mezőgazdasági sikertörténeteinek egyikét. És a siker itt is az oly sokszor hangozatott összefogáson múlott. Mag yarország több, mint 70 virágtermesztője működik együtt azért, hogy a virágboltok napi virágigényeit kiváló minőségű és mindenkor friss virággal tudják kielégíteni. A termelők erősen specializálódtak, általában legfeljebb egykét virágfajtát termesztenek m odern üvegházaikban és a specializálódásba már az sem fér bele, hogy saját szaporítóanyagot állítsanak elő. A jól szervezett központi és regionális termékelosztó nagykereskedéseik révén a legnagyobb holland és amerikai vetélytársaikkal tartani tudták a ve rsenyt, és 7 év elteltével e versenytársak kivonultak a magyar piacról. De nagy alapigazságot itt is megerősítették: a vevő kegyeiért minden nap meg kell küzdeni. Ugyanakkor a jelenlegi technológia csak a következő 5 évre biztosítja a versenyelőnyt. Ha nem sikerül folyamatosan modernizálni a termelést, a tőkeerős versenytársak kiszoríthatják őket a nehezen megtartott piacról. E napon rövid látogatást tettünk még Vál falucskában, ahol a bodzatermesztők hasonló összefogással szervezték meg magukat, aminek ré vén hosszú ideje tartani tudják a lépést e gyógyszer- és kozmetikaiparban keresett alapanyag előállításában. Saját feldolgozót is létesítettek, amellyel bodzaszörpöt, lekvárt állítanak elő bio minőségben. Mindkét magyarországi szervezet keresi a partnereke t Erdélyszerte, elérhetőségeik a Pogányhavas Kistérségi Társulás vezetőjénél, Rodics Gergelynél megkaphatók. Másnap délelőtt rövid látogatást tettünk a Herendi Porcelánmanufaktúra bemutatóüzemében és múzeumában. A manufaktúra által előállított termékek 100 év óta a világ legjobbjai között szerepelnek, tavaly egy amerikai kutatás keretében a vásárlók a legkedveltebb márkának tartották a luxusporcelántermékek piacán. A szemkápráztató szépség mellett jó volt látni, hogy milyen magas színvonalú és jól szerv ezett lehet egy, az ott dolgozó munkavállalók résztulajdonában működő magyar vállalat. A nap délutánja már Ausztriában, a Steirisches Vulkanland (Stájer Vulkánország) fantázianévre keresztelt kistérségben (LEADER térségben) telt. Nevét a térség a területé n évmilliókkal ezelőtt működő vulkánok megmaradt kúpjairól nyerte. Itt élő bizonyságát láthattuk annak, hogy hogyan is lehetséges egy elöregedő, kiürülő térségből bő 10 év alatt a helyi lakossággal együttműködve, a belső természeti és kulturális erőforráso kra építve európai szinten versenyképes térséget és térségi vállalkozásokat létesíteni. A munka 1995ben kezdődött, amikor Ausztria EU Tagországgá vált. Akkor Délkelet Stájerország Ausztria legelmaradottabb térsége volt, a lakosság körében általános kilát ástalanság, reményvesztettség volt jellemző. Biztosnak volt mondható, hogy a csatlakozás vesztesévé válnak, ha nem lett volna néhány elkötelezett helyi szakember és politikus, akik vállukra vették a térség felemelésének nagy feladatát. Nem a szokásos fejle sztési politikát követték. Az általuk választott megközelítésmód lényegét a térség marketingigazgatója így fogalmazta meg: ha a fejlesztések nálunk is néhány (mondjuk 34) nagy projekt, vagy beruházás megvalósítását jelentették volna, akkor azzal annyit é rtünk volna el, hogy 2030 ember jól meggazdagszik, esetleg 100200 kap valamilyen munkahelyet, és a maradék
