Reggeli Sajtófigyelő, 2007. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-04-12
29 90.000 pedig irigykedve tovább tengeti életét. Mi ezzel szemben egy Ausztriában akkor még újszerű megoldást választottunk; a széles lakosság életfe ltételeit igyekeztünk az javítani, így két dologra koncentráltunk 1) a teljes lakosság körében elérni a szükséges szemléletmód váltást, 2) sok kisebb beruházással szétteríteni a térségben az európai uniós forrásokat. A két cél közül az elsőt megvalósítan i sokkal tovább tartott és sokkal szerteágazóbb együttműködést igényelt. A lakossággal meg kellett értetni, hogy az ő személyes jólétük ezer szállal kapcsolódik a szomszédaik, falutársaik és a szomszédos településeken élők jólétéhez és felemelkedéséhez. A kihívás az volt, hogy az emberek belássák: amit környékbeli embertől vásárolnak, az erre szánt pénz a térségben marad, amit ismét el lehet költeni a térségen belül. Ha távoli helyekről érkezett terméket vásárolnak, az erre szánt pénz egyszer és mindenkorr a eltávozik a térségből. Ez a jó értelemben vett, gazdasági és szociális racionalitással egybekötődő lokálpatriotizmus mára a lakosság körében általános, és számos kis helyi vállalkozást és mezőgazdasági termelőt tart életben. Az emberek ismerik a szabályt : „Nem 4 évente szavazunk, hanem naponta a pénzünkkel!” A fejlesztés első 34 éve tehát elsősorban a lakosság felkészítését célozta. Közös jövőkép megfogalmazása és ennek a jövőképnek az általánosan ismertté tétele volt a fő cél. Ezzel sikerült fokozatos an elérni, hogy a polgárok egyéni, személyes döntései is a közös célok elérését szolgálják. És csak ez után következett a beruházások megvalósítása. Ám e kommunikációs – és egyúttal fejlesztési – munka első látható jelei csupán 34 év elteltével kezdtek mu tatkozni, előtte szinte semmi. Ezt a belső erőforrásokra alapozó fejlesztési módszertant 1991. óta az Európai Unió is felvette politikái közé, és mára LEADER néven az Unió sikertörténetei között tartják számon. Ez a megközelítésmód ma Ausztria számos vid éki térségében hozott a fentihez hasonló gyümölcsöket, és nyilvánvaló, hogy „a közösségben gondolkodó öntudatos polgárok közjót szolgáló egyéni cselekvései” nagyban hozzájárultak Ausztria EU Tagországok közötti vezető helyéhez, és az ott élő emberek önérze tének és önértékelésének javulásához. vissza Rodics Gergely Pogányhavas Kistérség Kisebbség- és „többségvédelem” egy csónakban ÚMSZ 2007.04.12. Kovács Adrienn A tizenegy NagyRománia párti képvisel ő és Gheorghe Funar sz enátor közös indítványaként a szenátus által a korábbiakban elutasított tervezet sorsáról a képvisel ő ház dönt. Adrian Moisoiu PRMs képvisel ő „furcsának”, ám „valósnak” és „egyáltalán nem mulatságosnak” nevezte a közös indítványt, amelynek alátámasztásár a a Hargita, Kovászna és Maros megyei románok novemberi találkozójára hivatkozott. A civil fórum résztvev ő i Moisoiu szerint olyan reális problémákat és szükségleteket említettek, amelyeket a közeljöv ő ben mindenképpen orvosolni kell: példaként a magyar tö bbség ű területek román oktatásának, vallásos intézményeinek, valamint sajtójának finanszírozását említette. „Ezeken a területeken két lehet ő ség közül választhat a román lakosság: vagy elmagyarosodik, vagy elköltözik. Mert még a közintézményekben sem kaph at munkát, ha nem tud magyarul” – f ű zte hozzá Moisoiu, aki a tervezet elvetése helyett az állandó bizottságokhoz való visszaküldését javasolta az alsóház plénumának. „A kisebbségek státusára vonatkozó törvénytervezettel egy id ő ben kellene err ő l szavazni, mert másként nem valósítható meg a két törvény összehangolása, ahogy azt önök is javasolták” – mondta Márton Árpád, az RMDSZ képvisel ő házi frakcióvezet ő je (képünkön) a törvénytervezet védelmében felszólaló Lia Olguþa Vasilescu és Adrian Moisoiu PRMs képv isel ő knek. Vasilescu rábólintott Márton Árpád javaslatára, azt viszont nem tette egyértelm ű vé, hogy az RMDSZ vagy a PRM kisebbségi törvénytervezetére gondolte.
