Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-23
20 támogatják, ame ly szintén egy Törökországból Magyarországra tartó gázvezeték lenne, csak középázsiai és iráni nyersanyagot hozna Európába, Oroszország megkerülésével. A huszonhét tagállam európai energiapolitikája, azaz hivatalos nevén az Európai Tanács cselekvési ter ve, olyan bonyolult kompromisszumok révén jött létre, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának és az energiaigényesség húszszázalékos csökkentése mellett igen kevés konkrétum maradt benne. Brüsszel csak azon az áron tudta elfogadtatni a megújuló en ergiára vonatkozó összeurópai kötelezettségvállalást a tagállamokkal, hogy nemzeti hatáskörbe utalta az energiaforrások közötti részarányok eldöntését, az egyes országok energiaszerkezetének tiszteletben tartása mellett. A környezetvédelmi vállalások oltár án az unió kénytelen volt beáldozni a versenypiac tényleges előmozdítását is. Brüsszel feladta azt a tervét, hogy a vertikálisan integrált vállalatokat szétbontsa. Ez magyarul azt jelentette volna, hogy leválasztják az európai vezetékhálózatot a kitermelő vállalatokról, egy olyan szabad páneurópai energiacsatornát teremtve, ahol a szolgáltatók szabadon és határoktól függetlenül versenyezhetnének a fogyasztók kegyeiért. Vagyis sem a klímavédelem, sem az energiahatékonyság, sem a versenypiac terén nem sikerül t közös álláspontra jutni. Ezek után nem csoda, ha nincs egyezség az Oroszországgal kialakítandó viszony alapelveiről sem. Mindenki egymással versengve igyekszik megkötni a maga üzletét a Kremllel, hogy megnyithassa a cégei előtt a hatalmas orosz piacot. A németek a Baltitenger fenekén lefektetett gázvezetékkel igyekeznek magukhoz kötni Moszkvát, az olaszok beengedik a saját piacukra közvetlenül is a legnagyobb szállító Gazpromot, a görögök és a bolgárok megállapodtak Putyinnal egy, a Boszporuszt elkerül ő olajvezeték megépítéséről. Mindeközben mi a magyar érdek? Semmiképpen sem az, hogy miközben egész Európa a Kreml ajtaján kopogtat, mi látványosan összevesszünk az orosz partnerrel. Két praktikus okból sem. Egyrészt azért nem, mert az orosz energiahordo zóknak jelenleg nincs alternatívájuk a magyar ellátásban. Természetesen törekednie kell a kormánynak arra, hogy a többletigények kielégítésekor az alternatív, vagyis nem orosz forrásokra támaszkodjon, de a belátható jövőben a hazai energiafogyasztás javát az orosz nyersanyagok fogják adni. Másrészt azért nem, mert Magyarország akkor fog profitálni kedvező földrajzi fekvéséből, ha minden energiafejlesztési tervet, amely a területén megépítendő vezetékekről szól – támogat. Függetlenül attól, hogy azok brüssze li vagy moszkvai kezdeményezésre jönnek létre. Ekkor alakulhat ki olyan helyzet, hogy mire eldől, milyen is lesz a közös energiapolitika, már nem lehet megfeledkezni a magyar érdekekről. A magyar külpolitikának ugyanakkor világossá kell tennie azt is, ho l van ennek a pragmatizmusnak a határa. Most egyedülálló esélyünk van a kompszerep kihasználására. A balti országokban dúl az oroszellenesség, Lengyelország és Csehország a NATO rakétaelhárító pajzsának két új pilléreként most éppen nem tartozik a kedvence k közé Moszkvában. A kompország szerep azonban egy kis ország esetében csak akkor működőképes, ha tudjuk, melyik parton van a komp hazai kikötője. A partnereknek is tudniuk kell: bár érdekeiket igyekszünk maximálisan tiszteletben tartani, európai ország va gyunk, és uniós kötelezettségeink mindig elsőbbséget fognak élvezni minden más ígérettel szemben. Ha ugyanis nem tisztázott, hogy hova is tartozik a komp, akkor könnyen elsodorhatják a nála jóval nagyobb erők mozgatta áramlatok. vissza Szalontay Mihály újságíró Bãsescu – egykori dicsősége romjain? Háttér Új Magyar Szó 2007. március 23. Szerző: Bogdán Tibor Így Bãsescunak egyetlen kiútja maradt: a lemondás, aminek gondolata – az államfői hivatalból származó információ s zerint – foglalkoztatta is rövid ideig. Az államfő és a parlamenti pártok képviselői közötti megbeszélések, és az elmúlt napok történései bebizonyították, Bãsescu még ha akarna, sem tehetne semmit a belpolitikai válság megoldásáért. A szerdai nap különösk éppen gyászos volt számára, néhány óra alatt négyes vereséget szenvedett: a képviselőház után a szenátus is megszavazta az államfő leváltását megkönnyítő törvénymódosítást, az Alkotmánybíróság törvényesnek ítélte az alkotmányszegéseit kivizsgáló bizottság létrehozását, amely röviddel ezután bemutatta a felfüggesztési eljárás folytatásának jogszerűségét kimondó vizsgálati eredményeit. Betetőzésként Cãlin PopescuTãriceanu ideiglenesen
