Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-20
12 Az online módon kezelhető rendszert Csepeli György államtitkár mutatta be a 2004. novemberi (utolsó) MÁ ÉRTen. A Gyurcsánykormányt dicsérettel ritkán illető Duray Miklós is elismerését fejezte ki, mondván, hogy végre valami használható eszközt adtak a támogatáspolitika szakmai alapokra helyezéséhez. Bár nem volt teljes az adatszolgáltatási fegyelem, de 200 6 végén így is megközelítőleg 58 milliárd forintnyi igény és 35 milliárd forintnyi megítélt támogatás adatait lehetett elérni a rendszeren keresztül. A közérdekű információk hozzáférhetőségét nem szívelő hivatali vezetők sajnos félelmükben folyamatosan c sökkentették a nyílt elérésű felületek képességeit, némely pályázó adatainak beviteléről pedig hallani sem akartak. A szakmai szempontok megismerésétől távol tartva magukat, úgy tekintettek a döntéstámogató modulra, mint borjú egy pilótafülke műszerfalára. Nem lepne meg, ha a mostani ügyeletesek olyasmit is hiányolnának most a rendszerből, ami alapszolgáltatásként benne van. Vegyük számításba, menynyit fordítottak a megszüntetett közalapítványok saját informatikai rendszereikre, mibe került a most kidobot t rendszer fejlesztése és eddigi működtetése, mennyit tervezhet a jelenlegi informatikai éceszgéber egy új rendszer kifejlesztésére és a korábbi adatok átköltöztetésére! Túlzás nélkül állítható, hogy a kidobott kacatokkal együtt jóval többe kerül ez a föl ösleges, pazarló nagyúri allűr, mint amekkora bérmegtakarítást érhettek el a megszüntetett intézményekkel. Ennek az újrateremtő buzgalomnak a fedezetét az idei költségvetésbe nem tervezték bele, ezért nem tudok másra gondolni, mint hogy más "rendszerelem ek" kiadásaiba fogják majd ezt belegereblyézni. Nemrég már jogilag is "képessé" tették a Szülőföld Alapot a nem meghirdetett támogatási kérelmek befogadására. Tapasztalataim alapján még azt is el tudom képzelni, hogy akár hazai pályázóknál landoljon a hatá ron túliak támogatásaiból az "ő érdekükben" lecsípett fejlesztési forrás. Rossz érzés, ha lomtalanításnál kukatúrók kezében látja az ember fáradságos munkájának eredményét. vissza A szerző a megszüntetett Határon Túli Magya rok Hivatalának volt munkatársa Auto(g)nómia Magyar Hírlap 2007.03.20. Valami nagyon nincs rendben a politikai közgondolkodásban és a publicisztikában az autonómia értelmezése körül. Léptennyomon előkerül, használják arra is, amire nem illik. Kiüresedőben van, miközben eredeti jelentése elhalványodott. Az sincs tisztázva, hogy a kisebbséginemzetiségi vagy az önkormányzati érdekérvényesítés eszközee. Az utóbbi elvileg lefedheti az előbbi kritériumait, de inkább csak lokális viszonylatban értel mezhető, nem teszi lehetővé a regionális szintű jogérvényesítést. Hiányzik belőle a territoriális állandóság garanciája, ezért ki van szolgáltatva a változó választási eredményeknek. A vajdasági kérdés Az egykori vajdasági autonómia, amely a mainál sok kal nagyobb hatásköröket biztosított Újvidéknek, már születésénél fogva nem felelt meg a nemzetiségi autonóm terület kritériumainak, hiszen az egykor Magyarországhoz tartozó, majd a Jugoszlávia Szerb Köztársaságához kerülő területet foglalta össze egy közi gazgatási egységgé a második világháború után. Afféle kultúrzóna szerepét töltötte be, segítette a megszerzett új terület felzárkóztatását (lezüllesztését?) az utódállam színvonalához. Jogkörének alapos megnyirbálása a Milosevickorszakban úgy is értelme zhető, mint egy átmeneti korszak lezárása, hiszen a korábban csak relatív többségű szerb lakosság elsöprő, abszolút többségbe került, fölöslegessé téve – bizonyos aspektusból – a többdimenziós politikai felépítményt. A nemzetiségi önigazgatás szemszögéből ezért csupán torz, gnóm alakulat, nem annyira a területén élő kisebbségek érdekérvényesítését, hanem a többségi nemzet hatalmának, sajátos körülmények közötti érvényesítését szolgálja.
