Reggeli Sajtófigyelő, 2007. március - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-03-20
13 Hármas felosztás Súlyos félreértésekhez, torzításokhoz vezetett az autonómia fogalmának a keleteurópai rendszerváltozás óta elterjedt hármas felosztása személyi, kulturális és területi autonómiára. A felvizezés alapján a demokratikus jogaival rendelkező egyén mozgása a politikai erőtérben már autonóm cselekvésnek minő sül, hasonlóképpen a szabad iskola- és egyházválasztás, nyelvhasználat kulturális autonómiának definiálásához. A területi autonómiát azért ez a laza értelmezési háló is elismeri az autonóm politikai igazgatás csúcsának, valami olyan – egyegy kisebbség s zámára – megcélozandó, de csak alapos előkészületek, a többi között a jelzett két lépcsőfok meghaladása után elérhető állapotnak tekinti, amiért küzdeni kell, de csak a többségi nemzettel való megegyezés révén lehet elérni majd egykoron, ha a politikai lég kör erre kedvező lesz. Úgy tűnik, hogy ez az időpont térségünkben egyre távolabbra tolódik, s még a nagy szövetségi rendszerekhez, a NATOhoz és az EUhoz való csatlakozás sem olyan korszakhatár, amely után a nemzetiségi önigazgatás végső céljának megvalós ulásához alkalmas miliő létrejöhetne. A nemzeti kisebbségek autonómiájának kérdését – szól az ellenérv – Európában minden országnak a maga hagyományai, politikai struktúrájának sajátosságai alapján kell megoldania. Vannak tehát olyan országok, ahol már rég óta tényleges autonómia működik, s lesznek olyanok, ahol sohasem lesz. Az utóbbi "modell" mellett kötelezte el magát a szlovák politikai elit: hallani sem akar autonómiáról, s a politikai korrektség attribútumának tekinti használatát a közéletben. A Magyar Koalíció Pártja csak úgy lehetett nyolc évig a kormány tagja, hogy törölte programjából a kifejezést. Megosztó fogalom Minden jel szerint a posztkommunista erőtérben másfél évtized múltán sincs helye a valódi autonómiáknak, annyira megosztó a fogalom. A legfontosabb törésvonal azok között húzódik, akik a kisebbségi jogok végső beteljesülésének tekintik megvalósítását, szemben azokkal, akik a territoriális, állami kötődés felmondásának, az irredentizmus előszobájának tartják. Sajnálatos, hogy a határon túli magyar közösségek politikai vezetői eddig nem tisztázták megfelelően az autonómiához való viszonyukat. Sokan csak olcsó demagógiaként éltek használatával, választások előtti időszakokban (Románia), vagy egyszerűen a politikai piacon áruba bocsátható t erméknek tekintették (Szlovákia). Tulajdonképpen Szerbiában és Ukrajnában a legtisztább a helyzet, ahol a politikai konformizmusra hajló magyar pártok egy része már lemondott az igazi autonómiáról, mert úgy látja, hogy a többségi nemzettel való eredményes együttműködés érdekében ezt a végképp eltorzított, gnómmá gyúrt fogalmat jobb nem használni. Félő, hogy azokban az országokban, ahol még forgalomban van, előbb következik be a magyar kisebbség demográfiai leépülése, mint a területi autonómia megvalósulá sa. Az egyetlen kivételt Székelyföld jelentheti, amelyet a Jóisten is autonóm területnek teremtett, hiszen egy tömbben, az anyaországtól távol, tehát irredentizmussal nem vádolhatóan, évszázados önigazgatási hagyományokra támaszkodva ad otthont csaknem e gymillió magyarnak. Kérdés, hogy az erdélyi magyarság vezetői, Románia közösségi csatlakozásának kedvező időpontjait elszalasztván, képesek leszneke ennek a három megyébe széttagolt tizenhárom és fél ezer négyzetkilométeres, hetvenöt százalékban magyarok lakta területnek megszerezni az autonóm státust. vissza Szabó A. Ferenc egyetemi tanár Titkokat kotyogott ki a román kémelhárítás főnöke Magyar Hírlap 2007.03.20. Vezető nélkül maradt Románia második legfontosab b hírszerző testülete, a Külső Hírszerző Szolgálat (SIE). Igazgatója, a Traian Basescu államfő bizalmi embereként számon tartott Claudiu Saftoiu tegnap délben benyújtotta lemondását a parlamentnek. Saftoiu már korábban tájékoztatta szándékáról a Legfe lsőbb Védelmi Tanács elnökét, Traian Basescu államfőt is, aki tudomásul vette a döntést.
