Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-03
34 Az az ötlete támadt a koloni Balkó Gá bornak, hogy be kellene vezetni egy különleges életbiztosítást takarékkal 18 éves korig, amelyhez már a gyermek születésekor meg kellene nyerni a családot, az életbiztosítás feltétele pedig a magyar iskola elvégzése lenne. Ehhez viszont meg kellene találni a támogatókat, akár az anyaországban is, mondj uk a már jól működő csángó keresztapaprogramhoz hasonlóan. A példaadó magatartás is égetően szükséges, állítja Balkó Gábor. Úgy véli, az összes magyar pedagógus gyermekének csakis anyanyelvű osztályba szabadna járnia, így már erkölcsileg elvárható volna, h ogy minden fiatal nemzettársunk őseink nyelvén tanuljon. Az is fontos lenne, hogy a közösségi vezetők lehetőleg magyar keresztnevet adjanak gyermekeiknek. Ugyanakkor mivel a vegyes házasságok továbbra is rendkívül gyakoriak, és a szlovák – magyar párok többs ége még mindig szlovák iskolába adja a csemetéjét, el kell érni azt, hogy a szlovák intézményekben tanítsák környezeti nyelvként a magyart. Balkó szerint a zoboraljai kamaszok számára sürgősen meg kellene teremteni az anyagi feltételeket ahhoz, hogy 15 éve s koruktól magyar tannyelvű szlovákiai inasiskolákban, szakközépiskolákban vagy gimnáziumokban tanulhassanak a Nyitránál távolabbi délszlovákiai városokban. S ahol az országban nagyobb létszámú magyar egyetemista, főiskolás tanul, ott különálló kollégiumo t kellene létrehozni a részükre, ezzel ugyanis valamelyest leszorítható lenne a vegyes házasságok száma. Mindezekhez persze már a Magyar Koalíció Pártjának érdekérvényesítő tevékenységére lenne szükség. – Nem tekinthetünk el attól, hogy 2007et írunk. Első sorban az ifjúságra kell hatni, ezért minél több magyar rendezvényt kell szervezni, s a bálokon, a diszkókban magyar zenekar és DJ szolgáltasson döntően magyar zenét! Ez a peremvidéken nagyon fontos, csakúgy, mint a különböző tematikájú magyar filmvetítése k, hogy minél szélesebb réteget meg lehessen szólítani. Ilyesmivel már próbálkoztunk, volt is érdeklődés. Ez azonban még kevés, vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez: az összes magyarlakta településen meg kell szervezni a cserkészetet, és el kell érnünk, hogy minden településünkön legyen magyar pap. Balkó Gábor úgy tartja: a magyarság sorsa nagyban függ attól, hogy megfékezike a Nyitráról a falvakba tartó szlovák beköltözést. A magyarországi és a szlovákiai magyar vállalkozók segíthetnének a magyar többségű ö nkormányzatoknak, hogy felvásárolják az eladásra szánt házakat, esetleg telkeket, és hasznosítsák falusi vendéglátásra. Ez már csak azért sem eleve elvetélt ötlet, mert Zoboralja tényleg festői, kicsinységében is változatos, a megmaradt régi épületek meghi tt hangulatot árasztanak, a népszokások vonzóak, a konyha pedig remek és megfizethető. Masaryk Gyula tudatja velünk, hogy már működik néhány falusi vendéglátóhely, és természetesen még jócskán vannak, akik magyarul köszöntik az embert. Maga Judit, Masaryk Gyula, Balkó Gábor és Polyák Imre hisz abban, hogy kell lennie magyar jövőnek ebben a pár faluban; ők nem adják fel, tesznek azért, hogy az eljövendő generációk beszéljék az ősök nyelvét, és megismerhessék archaikus kultúrájukat. Jelenleg még mintegy 300 d iák tanul a zoboraljai elemi iskolák magyar részlegein, körülbelül 100 itteni illetőségű középiskolás hallgatja magyarul az órákat az ország különböző részein, és legalább 200 húszas éveiben járó nemzettársunkról tudnak a környéken. Amennyiben ezek az ifja k gyermekeiket meggyőződésből magyar iskolába íratják majd, akkor a Nyitra vidéki magyar nyelvsziget fennmaradhat. Ha nem, akkor Zoboralja lesz a negatív példa arra, hogy jelentős szigetmagyarság is képes teljesen elszórványosodni, azután pedig végleg elsü llyedni. Az ilyen jellegű folyamatok pedig az úgynevezett tömbmagyarságnak is komoly figyelmeztetésül szolgálhatnak. Ideje felébredni, hiszen a határ menti Révkomáromban például már csak mintegy 60 százalék a magyarság hivatalos aránya. Balkó Gábor nem ker tel: ha a zoboraljai magyarok nem tudják megmenteni az iskoláikat, akkor megérdemlik, hogy eltűnjenek a történelem süllyesztőjében. Hazafelé indulva Nyitrának vesszük az irányt. A város feletti Zoborhegy már messziről üdvözli a vándort. Furcsa érzés kerít hatalmába: napnyugtakor a csitári hegyek alatt minden templomtorony egyegy felkiáltójelnek látszik… vissza Küzdési minták - KónyaHamar Sándor az erdélyi magyarok brüsszeli képviseletéről Magyar Nemzet 2007. február 3. S zerző: Lovas István KónyaHamar Sándor európai parlamenti képviselő. 1948ban született Székelykocsárdon. Költő, publicista, politikus. 1992től képviseli az erdélyi magyarságot a román parlamentben. 2005 szeptemberétől megfigyelő az Európai Parlamentben . 2007. január 1jétől megbízott EPképviselő. Az idejét Kolozsvár és Brüsszel között megosztó európai néppárti képviselővel tudósítónk a belga fővárosban készített interjút. Milyen érzés volt romániai magyar képviselőként helyet foglalni az Európai Unió parlamentjében? – Mostani státusomat megelőzte az a másfél év, amelyben megfigyelőként és tanúként is jelen voltam az Európai Parlamentben. Ezt azért hangsúlyozom, mert a továbbiakban hivatkozásként tudom használni mindazt, amit megfigyelhettem és elraktá rozhattam. Rájöttem, hogy a fennen hangoztatott európai uniós érték, a sokszínűség és
