Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-15
12 A folyamat fű alatt szuszog, vezetőit, alakítóit láthatólag s tüntetően azok véleménye, tapasztalata sem érdekli, akiket már ez a kormány kért föl közreműködésre. Főleg nem, ha baloldaliak. A nyilvánosság csak két nevet ismerhet, mert csak ez a kettő jelent meg: a Törzsök Erikáé, a Miniszterelnöki Hivata l főtanácsadójáé és az ifjú Gémesi Ferencé, aki ugyanott a „külkapcsolatokért és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkár”. Ő állította össze a „Tájékoztató a kormány külhoni magyarsággal kapcsolatos politikájáról (2006. 06.2007. 01.)” című dokumentumot, mely a MeH honlapján olvasható, illetve nem olvasható, mert olvashatatlan, a színvonala a koncepciótól a fogalmazásig minősíthetetlen. Dodonai miniszterelnöki köszönőlevéllel elbocsátották a Gyurcsánykormány életre hívta Szülőföld Alap Tanácsának minde n tagját. A tanács „feladatát” (a „tájékoztató” mármár halandzsa szövege szerint) „a miniszterelnök által vezetett regionális egyeztető fórum váltja fel, ahol a határon túli magyarság választott vezetőivel vitatja meg az adott régiók aktuális fejlesztési elképzeléseit”, miközben a Szülőföld Alapba vonták össze „a pályázati úton segítséget nyújtó csatornákat” is, s „ennek értelmében megszűnik az Apáczai, az Illyés és az Új Kézfogás Közalapítvány, és 2007. január 1jétől a Szülőföld Alap új strukturális rend szerrel (sic!) működik”. Tehát az alap tanácsa egyrészt a miniszterelnök vezette regionális fórum az odaáti magyar választott vezetőkkel - másrészt a volt alapítványi pénzek elosztója. Mindezt azután, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatalának állományát tö redékére csökkentették, a magyarságkutatás intézményes helyét, a Teleki László Intézetet (a kuratórium elnöke Kosáry Domokos volt) pedig megszüntették. Különös történet, hiszen mai jobb- és baloldaliak együtt küzdöttek hosszú éveken át, hogy megteremtődjék az intézményes magyarságkutatás, és legyen könyvkiadása is; fogalmam sincs, milyen diktatúra merészelte volna a rendszerváltás előtt hosszú évekkel végre megszületett intézményes állapotot megszüntetni. Ha nem lenne ósdi és nevetséges az ilyen gyanú, azt hinném, valakik a kormányzaton belül munkálkodnak a kormányzat lejáratásán a legfortélyosabban. Hihetetlen, hogy a baloldal milyen sebeket szerez mintegy önként, s ugyanazokon a lágy részein, melyeket ellenfelei annyiszor célba vettek a nemzetietlenség vád jának nyilaival. Ez már szinte hagyományunk. Értetlenül állok a jelenség előtt, s ezt senkinek sem kell magyaráznom, aki az elmúlt fél évszázadban írott könyveimet olvasta. Akadt derék ember, aki nem hitt a szemének. Egyik társadalomtudományi fórumunk nem zetiségi ügyben tudós, nagytekintélyű személyisége, miután őt is, köszönettel, kitessékelték önkéntes buzgalmából, mármint a Szülőföld Alap Tanácsából, felajánlotta, hogy a határon túli magyarok támogatására alakuló új testületek vezetőit meghívja jó, akad émikus eszmecserére, hadd ismerjék meg az eddigi tanulságokat, tapasztalatokat. A MeH fő tanácsadója azonban elhárította a meghívást. Nem ismerek egyetlen, ezekben az ügyekben alaposan jártas baloldalit, akinek kikérték volna a véleményét, meghallgatták volna a javaslatait. Elolvastam a 168 Órában Pomogáts Béla tapintatosan erélyes interjúját (2007. 3. sz.) - mélyen egyetértek vele. Visszafogottan írom e sorokat. Gondolataimat és érzéseimet csak igen megszűrten vetem papírra. De azt el nem hallgathatom, hogy ami ebben a szférában történt s történik, súlyosan árt az összmagyar érdekeknek és a baloldal hírének. A kormánykoalíció népszerűségvesztésébe ez is belejátszik. Érthetetlen, ami az anyaország és a határon túli magyarság kapcsolatrendszerében történi k. Ezt nem leplezheti a leendő uniós támogatások lobogtatása. Mintha valakik furfangosan újra meg újra gáncsot vetnének Gyurcsány Ferencnek, vagy legalábbis valamilyen gúnyos cédulát tűznének a hátára. vissza Kölcsönösség és komfortérzés Magyar Hírlap • 2007.02.15. Alapvetően meghatározta Sólyom László köztársasági elnök romániai látogatását a székelyföldi autonómiareferendum körül kirobbant nyilatkozatháború. A románia i közbeszédbe különösebb újdonságot nem hozó, az autonómiaformák és kérdések igen homályos ismeretéről és démonizálásáról árulkodó nyilatkozatok akár feszengős hangulatúvá is silányíthatták volna az elnök bukaresti fellépését, de Sólyom László nem engedte , hogy elrontsák a hangulatát. Mi több, arra is lehetőséget keresett és talált, hogy gyorstalpaló tanfolyamot tartson vendéglátóinak az autonómiaformákról és a romániai magyar kisebbség helyzetére való alkalmazhatóságukról.
