Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-15
13 Lámpás Beszédesnek, egyben t ragikomikusnak is nevezhetnénk a sólyomi röptájékoztatót a Romániában változatlanul kényesnek minősíthető témáról. A "kiképzés" ugyanis ténylegesen a különböző autonómiaformák mibenlétéről, illetve a romániai magyar kisebbség helyzetére való alkalmazhatósá gukról szólt. Nem a megvalósítás menetrendjéről, a magyarság ebből fakadó jó közérzetének potenciális hasznosíthatóságáról, hanem arról, hogy mi is az a területi vagy kulturális autonómia. Tanítani és tanulni persze sose késő, Gárdonyi óta ki is merné kéts égbe vonni a lámpások pótolhatatlanságát. De valóban a magyar köztársasági elnöknek kelle magasra tartania azt a bizonyos lámpást? A romániai magyar közvélemény kritikusabb részének máris a rosszul végzett vagy egyáltalán el sem végzett munka balsejtelm e tolakszik az előtérbe. Azé a mulasztásé, amelynek elkövetői viszont a magyar érdekképviselet csúcsán keresendők. Valahol abban a megalkuvó, az egyéni érdekeket mindenek elé helyező langypolitizálásban, amely az évek során semmiféle konfrontációt nem váll alt, s amelynek nagy ritkán kilátásba helyezett válaszlépéseit immár az sem veszi komolyan, aki meglobogtatja, a megfenyegetett félről nem is szólva. A bukaresti politikai dzsungelben való tájékozódás nehézségeiről legendák, talán elismerő morajlást is f akasztó történetek keringenek. Aki nem próbálta, talán ne is vonja kétségbe. Az ágaskodó kérdőjelek azonban nem hagyhatók figyelmen kívül, amikor egy köztársasági elnök látja szükségét némi gyorstanfolyam megtartásának abban a témában, amelyre az elmúlt tö bb mint tizenöt évben napi rendszerességgel kellett volna kinyílnia a politikai tankönyvnek. Az autonómia kérdésében való világossággyújtás azonban mindeddig kimerült néhány szórványos parlamenti felszólalásban, utána pedig a sebek nyalogatásában. Hogy nag yon nehéz? Bizonyára. Csakhogy a magyarság igazi közösségé érésének egyetlen lehetőségéről van szó, olyan ügyről, amelynek méltó képviseletére hatalmazta fel jelöltjeit a romániai magyar választópolgár. Gyorstanfolyam Nem Sólyom Lászlóra nézve kínos te hát, hogy nagyjából úgy kellett kezdenie: uraim, ez az "a" betű, "a", mint autonómia. Annak az egyre megalázóbb helyzetnek, amelynek ecsetelése szinte egyetlen "civil" beszélgetőpartner felszólalásából sem hiányozhatott, nos, annak a felelősei azonban egyé rtelműen az anyaországban keresendők. A különböző szervezetek és egyesületek képviselői ugyanis kivétel nélkül megemlítették a határon túli magyarság tevékenységét célzó finanszírozási rendszer átalakításából fakadó költségvetési kilátástalanságot, amire a köztársasági elnök ugyancsak kivétel nélkül pártoló ígéretet tett. Annak fényében, hogy a romániai látogatás alatt a magyar elnök a romániai magyarokat egyetlen alkalommal sem kisebbségnek, hanem kulturális értelemben a magyar nemzet részének nevezte, a z ígéretek a korábbiaknál hitelesebben hangzottak. Mint ahogy az a kísérlet is, amelyben Sólyom László igyekezett megértetni tárgyalófeleivel, miért fontos, ha valaki úgy tanulhat, hogy maga szabja meg a tanmenetet, illetve az intézményeknek is fontos, hog y maguk választhassák meg oktatóikat. A magyar államfő egyértelművé kívánta tenni: ahhoz, hogy a magyarság fennmaradjon, integrálódjon, de ne asszimilálódjon, teljes társadalmat kell alkotnia, az óvodától az egyetemig terjedő önálló oktatással, önálló érte lmiséggel, önálló gazdasági erővel és vállalkozókkal. Hasonló következetességgel kezelte a magyar nyelv közigazgatásban való használatának kérdését, nem engedve a protokoll íratlan szabályainak, amelyek többnyire eltántorítják a feleket a kényes kérdések n yilvánosság előtti felvetésétől. Telitalálat Sólyom László romániai látogatása telitalálatnak tekinthető. Az aktuáltörténések által is alakított nagyon fontos pillanatban járt Bukarestben, Marosvásárhelyen és Kolozsváron, s empatikus viszonyulása össze hasonlíthatatlanul mélyebb nyomokat hagyott az erdélyi közéletben, mint a protokolláris jelleget meghaladni egyelőre képtelen román – magyar közös kormányülések. A helyi prioritásokra való koncentrálás révén gazdagodó, az uniós értékközösség által kölcsönz ött alap a két ország jövőorientált együttműködésének alapja lehet. Olyan együttműködés, amely az önjáró módon fejlődő gazdasági kapcsolatokat, vagy adott ügyekben való összehangolt politikai fellépésen túl sokkal tágabb dimenziókat villant
