Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-08
21 hatóságok állítólagos visszaéléseiről, amit a magyar Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) több alkalommal is cáfolt. Ugyanezt tette tegnapi megkeresésünkre Sipos Jenő, a VPOP szóvivője is. Az ezredes szavaiból kiderült, hogy a román lap keverte a fogalmakat, amikor „magyar vámosokról” írt. „Megdöbbent ez a tájékozatlanság, amit nemcsak az utasok, hanem az újságírók körében is tapasztaltam” – mondta Sipos, majd leszögezte: az európai uniós előírások és a két ország vámszervezetei közöt t tavaly év végén született megállapodás értelmében az említett átkelőhelyekről már elvonultak a magyar vámosok. Pusztán jövedéki ellenőrzés folyik a jövedéki termékek (cigaretta és alkoholtermékek) esetében, amit a pénzügyőrök végeznek. "Mi nem kobozhatu nk el húst, töltött káposztát és semmiféle élelmiszert. Csupán a behozott jövedéki termékek – alkohol és cigaretta – mennyiségét ellenőrizzük, és ezt is csak szúrópróbaszerűen” – nyilatkozta az ÚMSZnek a szóvivő. Tájékoztatása szerint a magyar pénzügyőrö k csupán a különböző házi készítésű szeszes italokat kobozzák el. „Az uniós előírás szerint ezek a termékek lefoglalhatók, mert származási helyük, elkészítési módjuk bizonytalan” – magyarázta Sipos Jenő. vissza Integráció, szegregáció Új Magyar Szó 2007. január 8. Szerző: Krebsz János A kisebbségnek jogai vannak, a többség pedig demokratikus izé. Tekintsünk el egy pillanatra attól a politikai újságírásban kötelezőnek tekintett alapállástól, miszerint komoly dolgokról csak komolyan szabad beszélni, felelősen és megfontoltan. Az egykori Monarchia és a Török Birodalom hagyományai erőteljesen itt vannak a jelenünkben, csak egyre kevesebb bennünk a svejki derű és a Bulãféle túlélő butaság, amelyekkel el lehet viselni a kártéko nyságok újabb és újabb föltámadását. Kis tanmese a jelenből, kicsit az életből merítve, aktuálisan. Egy község polgármestere, belelátva a jelenkor fő csapásirányainak origójába, rájött, hogy az adott település bizony etnikailag vegyes. Történeti meg egyéb okok következtében, amelyeket itt mellékesnek tekintünk. A kisebbségnek jogai vannak, a többség pedig demokratikus izé, summasummarum, be kell indítani a multikulturális integrációs programot, természetesen eurokonform módszerekkel. Kezdték az iskolában: tantárgy lett a kisebbség nyelve, kultúrája, népszokásai. És a faluban fesztiválokat rendeztek, a népek, nyelvek, kultúrák békés egymás mellett élését kiemelve és hangsúlyozva. Ehhez normatív és pályázati pénzeket lehetett lehívni, csodás felvirágzás vett e kezdetét. Eleinte ugyan voltak nehézségek, a kisebbségiek (etnikumúak vagy éppen minek kell nevezni) nemigen akarták vállalni a maguk identitását, ugyanis korábban voltak ebből problémáik. De a polgármester egyenként elbeszélgetett a szóba jöhető csalá dfőkkel, mellékesen azt is közölve velük, hogy a szociális segélynél döntő súllyal esik a latba az együttműködési készség. És beindult a program, kivonult a televízió híradója, a gyermekek szorgosan játsztak a népművészeti hangszereken, öregecskedő párok r opták a néptáncot, a követendő példát megismerhette ország és világ. A szomszédos község polgármestere, ő sem volt buta ember, csak kevesebb szerencsével nyúlt általában a dolgokhoz, hasonlóképpen elindította a programot. Volt rábeszélés, meggyőzés, iskol areform, táncházindítás, ami kell. Csak éppen számolni felejtett el a nagy buzgalomban, és a kisebbségi identitásukat vállalók aránya éppen ötvenhárom százalékra rúgott. Ide is kivonult a televízió, s belőlük lett a negatív példa: akik gettóba zárják a kis ebbséget. Szegregálnak. Nem könnyű eltalálni a mértéket errefelé. vissza
