Reggeli Sajtófigyelő, 2007. február - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-02-01
15 kérnek, hogy ne publikálják. Így aztán, paradox módon, vidéken gyakran sokkal több pénzt lehet keresni az anyagok elfektetésével, mint publikálásával. HVG: Ha il yen sötét a helyzet, mennyi szakmaiságot őriz még a román sajtó? C. T. P.: Tizenhét évvel a forradalom után több a profizmus a szakmában, mint az 1989 utáni első években, amikor elképesztő újságírói amatörizmus dominált. Most a legnagyobb probléma, hogy a romániai újságíró cserealkatrésszé vált. Az elmúlt években teljes szerkesztőségek igazoltak át egyik laptól a másikhoz. Ma liberális vagyok, holnap pedig az új tulajdonos érdekei szolgálatában szélsőbalos szellemben írok. Ez járja mostanság. HVG: A testü leti átigazolásokat nem politikai érdekek mozgatják? C. T. P.: Nem. A legfontosabb mozgatórugó a pénz. Jelenleg - ellentétben a rendszerváltás utáni első hétnyolc évvel - egészségtelenül sok pénz zúdul a román médiába. Olyan pénz, amely, néhány kivételtő l eltekintve, a sajtón kívüli ténykedésből termelődött. Magából a "sajtógyártásból" a meghatározó kereskedelmi tévéadókon kívül - mint például, a Pro Tv vagy az Antena 1 - lehetetlenség profitot kihozni. A napilapok - a bukaresti Libertateán kívül - általá ban veszteségesek, mivel túl sok az országos napilap, a lakosság számához képest pedig alacsony a példányszám. HVG: De hol termelik meg a sajtóba pumpált pénzt? C. T. P.: A nyakló nélkül beöntött pénzek forrása az olaj és a tőzsde, például a Dinu Patric iu birtokolta Adevarul esetében. Ám neki súlyos gondjai vannak az igazságszolgáltatással, ezért számára a cél saját imázsának a megvásárlása, nem csoda, hogy most tévéállomást akar. Másik jellemző eset a korábban hatalmas botrányba fulladt FNI nevű pilótaj átékkal összekapcsolt, vagyonát spekulációból szerző Sorin Ovidiu Vantué, aki a Realitatea hírtelevíziót és a Radio Totalt ellenőrzi, ám neki is meggyűlt a baja a korrupcióellenes ügyészséggel. Ezek az emberek lapokat, teljes szerkesztőségeket vásárolnak f el, és csillagászati béreket fizetnek az újságíróknak. HVG: Azt állítja, hogy egyfajta pénzmosóként működik egyegy kiadó? C. T. P.: Nincs rá bizonyítékom, de elképzelhető a pénzmosás is. Az üzletemberek mindenesetre rontják a szakmai etikát. Előfordult, hogy a szakmai igényekkel fellépő szerkesztőségből az újságíró sértődötten távozott, mondván, a konkurencia többet fizet. HVG: És a román politikai elit elvesztette sajtó fölötti befolyását? C. T. P.: Ugyan, dehogy. A befektetőket nyilvánvalóan politika i célok is vezérlik, hisz a médián keresztül befolyásolhatják a pártok, politikusok népszerűségét, így a választási eredményeket is. Az előző érában, 2004ig, amíg a szociáldemokraták voltak hatalmon, kizárólag párthatalmi szóval manipulálták a sajtót, mer t az engedelmes főszerkesztők között osztották föl az állami hirdetések tortáját. A hatalom elvesztésével a PSD a médiából is kivonult. Ma, miután csökkent a minisztériumok reklámkerete, a manipulációs pénz magáncsatornákon folyik a médiába, s így zárul le a politikaigazdasági érdekek összefonódásának köre. HVG: Ezek szerint például Traian Basescu államfő vagy Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök sosem telefonál le önnek? C. T. P.: Dehogynem, többször hívott már Basescu és Taricenau is, igaz, sosem azé rt, hogy felelősségre vonjanak valamelyik cikkért. Ez a periódus, legalábbis nálunk, a Gandulnál, letűnt. Most inkább tiltakoznak, helyet kérnek ellenvéleményre, miközben - kvázi egyenlő pozíciókból - jól elbeszélgetünk. Persze a viszony távolról sem harmo nikus, mivel a román politikusok, élükön Traian Basescuval, új sportba kezdtek: nyilvánosan, direkt módon támadják a médiát, ugyanakkor minden eszközzel megpróbálják hitelteleníteni a sajtót az olvasók, nézők szemében. HVG: Amire azonban - mint az ön sza vaiból is látszik - van is némi ok.
