Reggeli Sajtófigyelő, 2007. január - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Főosztálya
2007-01-06
4 A politikus szerint a nők, az idősek, a romák, vagy a fogyatékossággal élő emberek élők érdeke nem válhat a pártpolitikai csatározások áldozatává. Baj van Európában Lévai Katalin elismerte, azzal, hogy 2007et az esélyegyenlőség évének nyilvánította az unió, jelzi, baj van. Hozzátette, 2008. a társadalmi párbeszéd éve lesz, ami folytatása ennek a gondolatiságnak. Lévai az unió esélyegyenlőségi bizottságának egyetlen magyar tagjaként év végén írásban számol be arról, mit tett hazánk az es élyegyenlőségért 2007ben. Ebben az évben 60 milliárd forint áll rendelkezésre, hogy az esélyegyenlőségi célokat megvalósítsuk – mondta Lévai. Ennek nagyobb része uniós támogatás. Ennek jelentős részét rehabilitációra és akadálymentesítésre szánják, kise bb hányada jut a roma telepek felszámolására, a nők foglalkoztatásának javítására, távmunkahelyek megteremtésére – mondta a képviselő. vissza Az Illyés Közalapítvány fejfájára Gondola.hu 2007. január 6. Szerző: Novák Lajos Az indoklások elfogadhatatlanok és mindenféle szakmai alapot nélkülöznek. Egy meglevő és működő struktúrát vertek szét, érdemi reformkísérlet nélkül. Mivel pár évig az Illyés Közalapítvány lelkes munkatársa voltam, így szomorúan keresem a szavakat, a m agyarázatokat. Sajnos az IKA hosszú, négyéves haldoklás után már csak az utolsókat rúgja, lassan múlik ki, az utolsó kenetet már feladták. Pedig bő négy éve még úgy tűnt, talán erőre kap. Vajon mi történt, idézzük fel az elmúlt 16 évet a teljesség igénye n élkül. 1990ben az Antallkormány közreműködésével létrejött az alapítvány, melyet szimbolikusan Illyés Gyuláról neveznek el. Akkor még fontos volt a határon túli magyarság. Segíteni kellett. A semmiből rendszer jött létre, pénzügyi alapot kellett létreho zni, infrastruktúrát kitalálni, bürokráciát megszervezni, szakembereket képezni, de a legfontosabb: meghatározni a támogatási alapelveket és kitalálni a támogatások eljuttatásának legmegfelelőbb módjait. Nehéz volt az akkori helyzet, hiszen a civil társada lom még itthon is gyermekcipőben járt. Határon túlra pedig a pénzeket még nehezebb volt eljuttatni: háború dúlt a Délvidéken, a hatalmas Szovjetunió felbomlóban volt, Ukrajnában szinte pénz sem létezett, a bankrendszer fejletlen volt, a pénzváltások álla ndó gondot okoztak. Ilyen körülmények között kristályosodott ki egy támogatási rendszer, melynek „zászlóshajója” az IKA volt. A döntéseket többpárti kuratórium hozta, szimbolizálva a közmegegyezést és a határon túli támogatások politika felett állását. A következő kormányzati ciklus alatt az IKA állami támogatása nem nőtt, viszont egyfajta belső konszolidáció elkezdődött. Erősödött a határon túli magyar civil társadalom, és az alapítványnak elévülhetetlen szerepe volt abban, hogy annyi önszerveződő kezdem ényezés jelent meg a Kárpátmedencében. Közösségek, egyesületek, alapítványok, civil szövetségek a kultúrától az oktatáson keresztül a szociális területen át a gazdaságig és a politikáig kezdték behálózni a határon túli magyar társadalmat. Kialakult szép lassan az a civil hálózat, amely maga próbált megoldást találni a problémákra amelyeket a helyi kormányzatok nem voltak képesek vagy nem akartak megoldani. A helyi magyar politika is ezen kérdések mentén rendeződött, és így természetesen kialakult az a tanácsadói, politikusokból és szakemberekből álló elit, aki megpróbálta a maga igényei szerint befolyásolni a támogatások rendszerét. De mindezért (avagy ennek ellenére) a támogatások jó helyre kerültek, a határon túli közösségek céljait szolgálták.
